Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-372
372. országos ütés 19Í2 május 7-én, kedden. 193 ország közfigyelmét holmi más jelenségekre tereljék, hogy addig a kiváltságos osztályok a saját érdekeiket megvédhessék. Ma, amikor arról van szó, hogy modern irányban változtatni kell e rendszeren, a kormány fél attól, hogy a sötétbe fog ugrani, illetőleg nem hagyja nyitva a parlament kapuit, hogy friss erők jöjjenek be és a parlament munkaképességét ily módon állitsa helyre. Az igen tisztelt ministerelnök ur bemutató programmbeszédében különösen közgazdasági kérdésekkel foglalkozván, igaz, nagyon sok üdvös tervet ad programmjában, hogy az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság terén is hasznos alkotásokat teremthessen. De tény, hogy csakugyan elérkezett annak ideje, hogy a magyar kormány és parlament a közjogi politikai kérdések szűkebb mederbe szorításával különösen közgazdasági kérdések megoldásával foglalkozzék, mert a közgazdasági kérdések szerencsés megoldásától függ az állampolgárok jóléte és tekintélye. (Mozgás. Elnök csenget.) De nem érthetek egyet minden tekintetben a t. ministerelnök ur programmjával. Hiszen tény az, hogy a közgazdaság összes ágait kell kultiválni és azok előmozdításával kell foglalkoznia a kormánynak, mert nem elegendő csak a nagyipar, nagykereskedelem, a nagybirtokosok és a középbirtokosok érdékeit pártolni, hanem a kormánynak elengedhetetlen kötelessége az országban lakó és mezőgazdaságggal foglalkozó kisbirtokos-osztály érdekeivel is foglalkozni. Ha rövid visszapillantást vetünk a múltra, sajnosán tapasztaljuk, hogy az eddigi kormányok bizony ez osztály érdekében vajmi keveset tettek. Hantos Elemér: Legjobb dolguk van a kisbirtokosoknak ! Miháli Tivadar : Tessék cserélni! Tény, hogy a kisbirtokos-osztályért az eddigi kormányok azt sem tették, hogy legalább a belügyminister rendeleti utón intézkedett volna, hogy a közigazgatási hatóságok a kihágások kiszabásánál enyhébben, lojálisabban, emberiesebben járjanak el. Beöthy Pál : Birói hatóságot nem utasithat senki ! Miháli Tivadar : A közigazgatási hivatalnokok eljárása attól függ, hogy milyen a felfogás a czentrumban, a belügymimsteriumban. A közigazgatási hivatalnokok egész a legutóbbi időkig olyképen bántak a néppel, hogy az a nép a közigazgatási hivatalnokokban már valóságos ellenségeit látja; elkezdve a jegyzőtől végig az összes közigazgatási hivatalnokok csak akkor jelennek meg a községekben, amikor ott büntetési pénzeket vagy egyéb sarczot kell behajtani. (Mozgás. Elnök csenget.) Tapasztalatból beszélek, mert én is ennek az osztálynak szülöttje vagyok, ebben az osztályban élem napjaimat, (Mozgás.) Es, sajnos, a közigazgatási tisztviselőknek még nem fejlődött odáig a szocziális érzékük, KÉPVH. KAFLÓ 1910 1915. XVI. KÖTET. hogy a kisbirtokos - osztályhoz tartozó falusi parasztnépet embernek, egyenlő jogú embernek tekintse akármilyen úriemberrel. E felfogásból kiindulva minden téren, minden intézkedésében a közigazgatási hivatalnokok arrogánsak, lenézők, tulszigoruak, ugy hogy, mondom, ma a falusi nép a közigazgatási hivatalnokban nem a védőjét, nem az atyai gondoskodás tisztviselőjét látja benne, hanem ellenségét. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Es honnan származik, hogy ez az osztály annyira el van hanyagolva ? Onnan, hogy 1848-ban felszabadult ugyan a jobbágyság alól ez az osztály, de azután a kormányok nem gondoskodtak arról, hogy politikai jogokhoz is jusson. Huszár Károly (sárvári): Negyven százalékának nincs választói joga! Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Miháli Tivadar:... azok az intézkedések, amelyeket tettek, a falusi paraszt népet a politikai jogok gyakorlásától visszatartották, kizárták. így történt, hogy ennek az osztálynak érdekeivel sem itt a képviselőházban, sem a megyei közigazgatásban és a megyei közgyűléseken senki nem foglalkozott. Hogy ez igy van, bizonyitja az a tény, hogy ez osztályhoz tartozó szegény paraszt emberek kezdtek kivándorolni és pedig tömegesen, ami pedig az országra nézve óriási kárt jelent. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) A kormányoknak kötelessége volna gondoskodniok legalább arról, hogy a gazdasági életet ugy rendezzék be, hogy azt a pénzt, amelyet a kivándorlók künn szereznek, legalább felerészben itthon is meg tudják szerezni, mert azután a kivándorló nagyon is hozzászokik ahhoz az elvhez, amely pedig az országra nézve rendkivül káros, hogy ubi bene, ibi patria. Ezt a népet, amely a röghöz annyira ragaszkodik, meg kell itt tartanunk, mert ez a néposztály kifogyhatatlan ősi forrása az egész ország értelmiségének és a városi lakosságnak, hiszen a városokban enerválódott energiák rendesen ebből az osztályból szoktak felfrissülni. A nyugati államokban igen nagy súlyt helyeznek erre a néposztályra és az ország érdekének szempontjából én is a legfontosabb osztálynak ezt tartom. Tudjuk, hogy különösen Németországban egyletek alakulnak, a kormány és társadalom karöltve iparkodik ennek az osztálynak anyagi és kulturális érdekeit előmozdítani. Ha körültekintünk idehaza az országban, észre sem veszszük, mert megszoktuk ezeket az állapotokat; de ha egy idegen jön közénk s látja a fővárost és kimegy a vidékre s ott látja a fejlődő városokat s azután kimegy a falura bizony látja azt az óriási különbséget a mi a falu és a város közt létezik. Be kell vallani, hogy a kormányok nagy mérvben mozditották elő a városok érdekeit s ezt jól tették. En ezt nem irigylem. De ép ugy megkövetelem a kormánytól, hogy gondoskodjék a falusi népről, mert ez ép olyan honpolgára az országnak és talán még inkább érdemes arra, hogy támogatásban részesüljön. És ha a kor25