Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
371. országos ülés 1012 májas 6án, hélfon. 183 ezekre ez alkalommal nem akarok rátérni, csupán csak egyre, a katholikus autonómiára. Én ugy tudom, liogy a katholikus autonómiára vonatkozó tervezet, a melyet Apponyi Albert gróf minister korában elkészített, az illetékes körök részéről körülbelül elfogadtatott és végtelenül sajnálom, hogy a koalicziós kormánynak nem sikerült ezt törvényerőre emeltetnie. Igen kérem, ne legyen a katholikus autonómia Ígérgetés. A házban mi katholikusok követeljük, azok pedig, a kik nem katholikusok, meg vagyok győződve, vannak olyan jó érzéssel és annyi méltányossággal a katholikus egyház iránt, hogy a javaslat törvényerőre emelkedését nem fogják megakadályozni. (Élénk helyeslés.) Kérem tehát ezt mielőbb, mert nincs kormány, amely a katholikus autonómiát ne Ígérte volna, nincs trónbeszéd, a mely azt kilátásba ne helyezte volna, nincs katholikus nagygyűlés, amely azt ne sürgette volna és nincs parlament, amely ennek hirdetését maga ne helyeselte volna és mégis, minden sürgősebb, előbbrevaló, mint a katholikus autonómia. Meg vagyok győződve, hogy e kormánynak is megvan az a komoly szándéka, amelynek programmjában kifejezést adott, de egyet kérek, — nem mondom a priust, mert ezzel nevetségessé tenném magam — de ne engedjék, hogy ottmaradjon megint az ígéretek sorozatában, méltóztassék nekünk biztosítékokat nyújtani időben arra nézve, hogy a kormánynak teljesen komoly szándéka az autonómiát mielőbb megvalósítani. (Helyeslés a középen.) A ministerelnök ur programmbeszédét a magam részéről tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) Beszkid Antal jegyző: Egry Béla! (Zaj. Elnök csenget.) Egry Béla: Előttem felszólalt t. képviselő- • társaim már elmondották álláspontjukat a kormánynak a ministerelnök ur által előterjesztett programmja tekintetében és különösen a 48-as és függetlenségi párt vezérszónokai diffikultálták azt, hogy az ország teherviselési képességével arányban nem álló véderőreformot a ministerelnök ur és a kormány minden nemzeti engedmény nélkül akarja megvalósítani. Diffikultálták azt is, hogy a ministerelnök ur a választói reform tekintetében egy olyan tervezetet terjesztett az ellenzéki vezérférfiak elé, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a parlamenti nyugodt tárgyalást meghozza és biztosítsa. (Helyeslés haljelöl.) Amikor én az általam képviselt függetlenségi és 48-as pártonkívüli képviselők csoportja nevében szót emelek, kijelentem azt, hogy előttem szóló t. képviselőtársaim ez iránybani fejtegetéseit egész terjedelmükben magamévá teszem. Kijelentem azt is, hogy mi a véderőreformmal szemben felállított nemzeti engedményektől el nem állunk és hogy a mennyiben a ministerelnök ur azon választójogi tervezetét, amelyet az ellenzék vezérférfiaival közölt, fentartani kívánja és a' választójogi reformot abban az irányban, a plularitásos szavazati joggal kívánná megvalósítani, minden rendelkezésünkre álló parlamentáris eszközzel küzdeni fogunk annak megvalósítása ellen. (11 gy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. ministerelnök ur bemutatkozó beszédében, amikor a Horvát-Sziavonországban jelenleg életbeléptetett királyi biztosi intézményről, kivételes helyzetről és állapotról beszélt, azt mondotta többek között, hogy ez az állapot és intézkedés csak ideiglenes és megváltozik abban a pillanatban, amikor azon államellenes irányzat, amely ott észlelhető, nemcsak szavakban, de tényekben is meg fog nyilvánulni. Hát mi is azt mondjuk, hogy abban a pillanatban, amidőn a ministerelnök ur a nemzetnek törvényben gyökerező aspiráczióit és az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján létesítendő demokratikus választójogi tervezetet nemcsak szavakkal, hanem tettel is a képviselőház elé fogja hozni, részünkről is meg fog szűnni a kivételes eszközök alkalmazása és abban a pillanatban helyreáll a parlamenti tárgyalási rend és nem lesz többé egyetlenegy sem közülünk, aki ennek útját állani akarná. Amikor azonban azt látjuk, hogy az ország vezetése ugyanazon kormányférfiak kezére van bizva, akik a nemzetnek jogos aspiráczióit és a demokratikus választójogra való törekvését nem abban az irányban és mederben óhajtják megvalósítani, amint az kívánatos volna ; amikor azt látjuk, hogy nem a nemzet szolgálatában, hanem a nagyhatalmi hóbort szolgálatában állanak ; amikor látjuk, hogy ugy az osztrák delegáczióban, valamint a reichsratban, előkelő politikusok és közöttük maga az osztrák ministerelnök, beleavatkoznak Magyarország legbensőbb dolgaiba, sőt tovább megyek, mint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam fejtegetése és konstatálom azt, hogy még prejudikált is Bosznia és Herczegovina közjogi hovátartozandósága iránt; akkor, amikor azt látjuk, hogy a nemzetnek törvényben gyökerező jogos aspirácziói legfelsőbb helyen nemcsak méltánylásra nem találnak, hanem örökös várakozásra és tűrésre vagyunk kárhoztatva, sőt a legmerevebb visszautasításban részesülnek azok : akkor, t. képviselőtársaim, a túloldalon, ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy ha mi az olyan kormánynyal szemben, amely a nemzettől csak követel, amely a nemzettől még vagyoni romlása árán is a véderőreform-javaslatok kapcsán a haderő fejlesztésére száz és száz milliókat akar kivasalni, a nélkül, hogy a nemzetnek jogos aspiráczióit teljesítse és a nemzet nagy többségét jogokhoz juttassa, kivételes fegyvereket alkalmazunk és igenis minden, a házszabályokban és a törvényekben gyökerező parlamentáris eszközt megragadunk arra, hogy T az ilyen kormánynak az irányzatát és működését lehetetlenné tegyük. (Élénk helyeslés a szélsőbalolialon.) A ministerelnök ur a munkapárt tegnap esti értekezletén, ha hitelt lehet adni az eddig megjelent lapok tudósításainak, többek között azt mondotta, hogy az ellenzék hivatása elsősorban az ellenőrzés gyakorlása, (Ugy van! jobbfelől.)