Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

371. országos ülés 1912 május 6-én, hétfőn. 181 kerülni minden momentumot, mely ezen helyzetnek még nagyobb megrontására vezetne. (Igaz f TJgy van! a szélsöbaloldahn,) Csak igy lehetséges a megértés utján találkozni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) És ha nekünk ez az őszinte, tiszta törekvésünk nem sikerül; ha nem tudjuk a t. ministerelnök urat a magunk szándékai helyességéről meggyőzni; akkor ő kényszerit minket bele abba, hogy az eddigi harezot kénytelenek legyünk tovább folytatni. Azt hiszem, hogy talán a t. többség megítélése szerint talán túlságosan is be tudtuk bizonyítani azt, hogy a harezot állani képesek vagyunk. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Önön a sor, mélyen t. ministerelnök ur, hogy velünk szemben, akik harczolni tudunk és fogunk tudni, bizonyságot tegyen arról, hogy a maga részéről meg békét tud csinálni. A mi részünkről ennek a békének csak az állana útját, ha a választói jognak egy mesterkélt konstrukcziójával, a koczkázatoktól való túlságos félelemmel, a talán saját j^ártjában fennálló nehézségek túlbecsülésével (TJgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) akként akarná megvalósítani, hogy ezen megvalósítás épen ellentéte legyen azoknak a törekvéseknek, amelyek a mi pártunk választójogi programmjának alapelveit foglalják magukban, t. i. az általános egyenlő választói jog tényleges megvalósításának és annak védelmére a titkos szavazás behozatalának. Az átmenetek tekintetében megegyezni a részletek dolga. De ezen megegyezés nem érintheti, nem vicziálhatja ezen legfőbb alapelveket, amelyektől mi nem tágíthatunk a jövőben sem egy vonalnyira sem. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha talán abban reménykednek, amit harezunk korább frázisaiban olyan nagy előszeretettel szórtak világgá különféle megnyilatkozásokban, a sajtónak különféle közléseiben, hogy e tekintetben a mi pártunkban talán meghasonlásra számithatnak, hát megnyugtathatok mindenkit a t. túloldalon, hogy minden olyan reménykedéssel felhagyhatnak; ez a párt, mint eddig, ezen alapelvekórt folytatott küzdelmében kitart és összetart a végső győzelemig, vagy a végső megsemmisülésig. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) A t. ministerelnök ur korábbi nyilatkozataiban, amelyekre igen jól emlékszem, mert nagyon belevésődtek igénytelen politikai mérlegelésembe, egyszer a pénzügyi bizottságban a költségvetési javaslat tárgyalása alkalmával, másszor itt a képviselőház plénumában is annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy beállott annak a szüksége a nemzet érdekében, hogy itt a parlament pártjai között uj csoportosulás történjék. Nem tudom, hogy ehhez a felfogásához a t. ministerelnök ur ma is és a t. pártjában legutóbb megnyilatkozott hangulatok után is ragaszkodik-e, de azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur által pénzügyminister korában legalább kifejezett ezen óhajtás a megvalósulás útjára csak a választójog körül, csak a választó • jog kérdésében juthat. Uj csoportosulást, uj pártalakulást — azon az utón, hogy konzervatív választójogi gondolatokat és radikális gondolatokat össze akar gyúrni és egy természetellenes foncsorrá akarja azt alakítani mesterséges eszközökkel, amelyeket a nemzet organikus fejlődése, amelyre a magyar nép és a magyar nemzet egyedül bizonyult képesnek egész eddigi alkotmányos életében, magáévá sohasem tehet,-— ilyen találmányokkal a ministerelnök ur nem fog előmozdítani. Csak a maga természetes utján válhatik lehetségessé egy egészségesebb csoportosulása a pártoknak, az pedig, a mivel a t. ministerelnök ur jön, csak mesterkélt és semmiesetre sem természetes. (TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Végzem szavaimat azzal, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldahn.) hogy rámutatok és felhívom a t. ministerelnök ur szives figyelmét arra, hogy ő olyan történelmi helyzetben foglalta el a maga állását, amely csak igen ritkán adódik a századok folyamán államférfiak részére. Ha a t. ministerelnök ur felismeri ezt a helyzetet, ennek a jövőre kiható nagy históriai jelentőségét, oda fog felemelkedni a magyar nemzet legnagyobb jogalkotó államférfiai közé. Lehet-e, szabad-e remélnünk és várnunk a t. ministerelnök úrtól azt, hogy fel fog ide emelkedni erre a magaslatra, az attól függ, hogy megmarad-e továbbra is a tépelődéseknek, a töprengéseknek azon a meddő területén, amelyen, sajnálatunkra, láttuk mozogni, vagy pedig cselekvésre, elhatározásra szánja-e magát? Az, hogy tőlünk támogatást kapjon, tisztán attól függ, milyen lesz ez az elhatározása. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Választhat. Nem mi hívjuk fel erre, a helyzet kényszeríti arra, hogy válaszszon és pedig válaszszon minél előbb. Egy hang: Választasson! (Zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: A t. ministerelnök ur hosszú politikai pályafutásán megszerezte a judicziumnak azokat a kellékeit, amelyek birtokában egy ilyen válságos helyzetben magát cselekvésre határozhatja el. Mi nem tehetünk máskép, t. képviselőház, mint a hogy azt igénytelen fejtegetéseim során előadtam. Mi más választójogi reformhoz való hozzájárulásunkat nem Ígérhetjük meg, csak oly választójogi reform megalkotásához, amely becsületes, tiszta, az elveket nem koczkáztató átmenet mellett, a nemzetnek a maga legnagyobb alkotmányos erejét, nemzeti vágyakozásai érdekében, megadhatja. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) És ha a t. ministerelnök ur súlyt helyez arra, — amiben nem kételkedhetem, hiszen erre a feladatra vállalkozott — hogy ez a parlament fogjon hozzá mielőbb a béke áldásos munkájához, ehhez ő maga járulhat hozzá a legnagyobb mértékben, ha a maga politikai elhatározásából minden olyant kiküszöböl, ami