Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-371
37L országos ülés 1912 május 6 án, hétfőn. 179 gondolata volt, az u. n. pluralitás; ennek a jüuralitásnak tette volt föalapjául a czenzus fentartását gróf Andrássy Gyula. Igen, de ma már nincs senki ebben a képviselőházban, bármily párton üljön is, aki ne hirdetné nyíltan, hogy a pluralitás nem kell se testének, se lelkének. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Ennélfogva a pluralitás elejtése után gróf Andrássy Gyula választójogi reformjából ott marad a czenzus elejtése, amelyre vonatkozólag nagyon helytelen az én nézetem szerint az, hogy azt megint korrektivum gyanánt akarja a t. niinisterelnök ur a maga választójogi konczejicziójába beilleszteni. A titkosság kérdésében akkor, amikor a választási visszaélések megszüntetése a ministerelnök urnak is egyik főczélja a választójogi reform megalkotásánál, fel kell hívnunk a t. ministerelnök ur figyelmét arra, hogy ha csakugyan meg akarja gyökerében szüntetni a választási visszaéléseket, nem szabad neki visszariadnia attól az egyetlen, emberileg abszolútnak mondható biztosítéktól, amely egyedül adhatja meg a választók szabad elhatározásának azt a garancziát, amely nélkül tiszta választások el nem képzelhetők, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) még kevésbbé képzelhetők el, fájdalom, — ebben, azt hiszem, egyetérthetünk valamennyien — a választójognak egy fokozottabb kiterjesztése esetén, mert hiszen ott vannak rá a nagy külföldi példák, hogy kiterjesztett, az általánosságot lehetőleg megközelítő szavazati jog mellett nyilvános szavazás esetén a korrupczió a maga rettenetes orgiáit üli csak és a választói jog kiterjesztésével szemben épen korrektivum, épen garanczia ugy nemzeti szempontból, mint a választások tisztasága szempontjából a szavazásnak titkossága. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért mi nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy hozzájárulunk ahhoz a törekvéshez, a mely átmenetek lehetővé tételére irányul; de ezek az átmenetek nem kereshetők ott, a hol azokat eddig kereste a t. ministerelnök ur, ezek csak abban kereshetők, hogy ne érvényesüljön talán egyszerre a számok egész brutális erejével az általános szavazati jog, hanem igyekezzünk megtalálni azt a mértéket, amelynek megtalálása mellett, a nélkül, hogy az általánosság és egyenlőség elvén bármiféle csorba esnék, az az ugrás, amelytől annyira fél a t. ministerelnök ur, mégis elkerülhető lesz. T. ház! Semmiféle okunk nem lehet arra, hogy ennek az átmenetnek keresésében is mi azon a mértéken alul maradjunk, amely mértéket eddig hirdettünk. A t. ministerelnök ur a mi részünkről tett nyilatkozatokból ezt a mértéket igen jól ismeri. Az a mérték alapul az 1900-iki népszámlálás eredményein. Azt hiszem, hogy az 1910-iki népszámlálás eredményei, a melyek nekünk, fájdalom, még mindig nem állanak rendelkezésünkre, ezt a mértéket mindenesetre még csak elfogadhatóbbnak tüntetik fel. mindenesetre csak olyannak fogják bizonyítani, amely a kellő óvatosságot egészen érvényesiti, a nélkül azonban, hogy akadályul szolgálhatna a t. ministerelnök urnak, hogy az elhatározás bátorságára végre-valahára rászánja magát, ha csakugyan akarja az általános egyenlő választójog alapján megvalósítani az igazi, demokratikus népparlamentet. Ha a t. ministerelnök ur tőlünk bizalmat kér, azt, hogy e bizalomra számot tarthat-e, a maga tényével kell végre-valahára bizonyítania. (Ugy van! a szélsőbaloldalún.) Mi ezt abból a negatív nyilatkozatából, hogy nem ragaszkodik ahhoz a konczepczióhoz, amely az általunk vallott elvek negáczióját foglalja magában, nem állapíthatjuk meg. Nekünk ezt a nyilatkozatot ahhoz az elhatározáshoz képest kell mérlegelnünk, amely meggyőződésem szerint sokáig már nem késlekedhetik, ha a t. ministerelnök ur csakugyan el akarja érni azt a czélt, amely a mi érzésünkkel szintén közös, hogy ugyanis a parlament a maga munkaképességét végre-valahára visszanyerje. (Ugy van! a szélsőbaldalon. Zaj. Elnök csenget.) És, t. képviselőház, a parlament munkaképességének helyreállítása körébe tartozik az a gondolat is, amely miatt nekünk szintén annyi támadásban, szidalomban volt részünk csak a legutóbbi időben is és ez a véderő-jorovizőrium gondolata. (HalljuJc!) Kern volna hozzám, mint pártom hivatalos szónokához, méltó, hogyha a mai helyzetben, amikor minden oldalról az jut kifejezésre, hogy mégis csak hallatlan dolog, hogy ily rögeszméhez ily kicsi párt folytonosan ragaszkodik és ezt reá akarja erőszakolni a többségre és a kormányra, — szembe nem szállanék e váddal, amelynek alaptalanságát már más helyen is igyekeztem kimutatni. Azt mondják velünk szemben, t. ház, hogy hiszen meggyőződhettünk már arról kézzelfoghatólag, hogy a katonai vezető tényezők ragaszkodnak a véderőtörvény definitív megvalósításához, hogy a provizórium gondolata ott már nem kell. Nagyon csodálom, ha ez igy van. — és én nem akarok behatolni a hivatalosan tett nyilatkozatok mögé, el is fogagom, hogy igy van — akkor mégis csak nagyon sajátságos, hogy velünk szemben fentartják azt a rágalomnak beillő másik vádaskodást, hogy a provizóriumot a katonai vezető tényezőkkel a nemzet kárára való összebeszélés alapján hoztuk fel. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ábrahám Dezső; Ez a bölcs logika! Bakonyi Samu: Igenis nagyon elhiszem, hogy a katonai vezető tényezők sokkal szivesebben fogadnák a végleges véderőreformot. Nagyon elhiszem, mert akkor ők egyszerre túlesnének a nemzeti aspirácziókért folytatott mindazon ellenállásán az ellenzéknek, amelyet a végleges véderő-törvényjavaslat ellen eddig kifejtett. Túlesnék rajta a katonai vezetőség, de mi talán ép ezért — s ezt nem ajánlhatom eléggé 23*
