Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-371

170 371. országos ülés 1912 május 6-án, hétfőn. hatom a jelenségeknek azt az egész mennyiségét, amely ránehezedik a nemzetre, de ránehezednek elsősorban a többségre is és lehetetlen, hogy a t. többség a maga politikájának megalkotásában ezt a körülményt és ezeknek a jelenségeknek a súlyát ignorálja. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Nem ignorálhatjuk mi sem az ellenzéken, de nem ignorálhatja a t. többség sem. Beszédem bevezetésében ezéloztam már a ministerelnök személyében beállott változásnak megfoghatatlanságára. Valóban, nem lélekemelő és nem nagy erőnek a kimutatása egy parlamenti többség számára, hogyha kénytelen attól a ministerelnöktől megválni, akivel szemben személyes bizalmát előbb is, most is — és ezt csak dicsérőleg emelem ki — akkor is, mikor már megbukott, oly tüntetően mutatja ki. Ezenkívül vannak más jelenségek, amelyeket a maguk összeségében kell méltányolni, hogy azt az egészen elszomorító képet nyerjük, amellyel azonban szembe kell néznünk, mert csak ennek a képnek tükrében állapithatjuk meg helyesen a mi politikánkat. Ez a t. kormány nem csupán nagy feladatokat és nagy nemzeti, igazán a szó szoros értelmében vett nemzeti munkateljesítmények igéretét és kötelezettségét örökölte az előbbi kormánytól, hanem örökölt egy egész szeries helyzetet. Itt van mindenekelőtt a horvátországi rendkívüli helyzet. Ezzel is csak pár szóval kell foglalkoznom, mert a t. ministerelnök ur beszédjében erre kiterjeszkedett. Tudvalevőleg Horvátország területén a király felfüggesztette az alkotmányosságot és ott királyi biztos működik. Ezzel a jelenséggel szemben nem állhatok azok álláspontjára, akik bárminemű szenvedélytől vagy ingerültségtől vezettetve ezt elégtétellel és megelégedéssel üdvözlik. (Helyeslés a jobboldalon.) Az alkotmányos élet felfüggesztése szent István birodalmának bármely részében komoly, aggályos, sajnálatos tény, (Ugy van I a baloldalon.) amelyet csak mint komoly, aggályos és sajnálatos tényt tárgyalhatunk és amelynek szigorúan indokolva kell lennie. (Mozgás a jobboldalon.) Azért nem is helyezkedhetem azok álláspontjára sem, akik ezt a ténykedést már előre, a priori elitélik, felette pálczát törnek, hanem azt mondom, hegy ilyesmi nem történhetik Magyarország területén, a nélkül, hogy a kormánynak kötelessége ne legyen ezen rendkívüli intézkedések indokairól a képviselőháznak részletes jelentést tenni (Elénk helyeslés a baloldalon.) és a háznak módot nyújtani arra, hogy birálatot mondjon, hogy vagy hetyeselje a kormánynak ezt az intézkedését, ha indokoltnak találja, vagy helytelenítse és megszüntetését sürgesse, szóval, hogy tárgyi, objektív alapon, nem rokon- és ellenszenvektől vezéreltetve,. nem is kormánypárti vagy ellenzéki szempontoktól vezéreltetve, hanem a szóbanforgó nagy nemzeti érdekek és birodalmunk ama része érdekeinek szemügyre vételétől vezéreltetve — higgadt, tárgyilagos Ítéletet mondjon. Ezt követelni a képviselőháznak kötelessége; igy tájékoztatni a képviselőházat a kormánynak kötelessége. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha ez nem történik, akkor aggályossá válik az a tény, még akkor is, ha tárgyilag meg volna indokolva, mert oly módon történt, amelyet ha megengedünk, veszedelmes preczedensül szolgál a jövőre. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Itt, ebben a kérdésben tehát nekem az a kérésem a t. kormánynyal szemben, hogy tegye meg azt, amit eddig elmulasztatott, hogy a háznak a megtörténtek indokairól részletes jelentést mutasson be, melyet a ház tárgyalhat és amelyről birálatot mondhat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De t. kéj>viselőház, ha sajnálatos eseménynek és fejleménynek tartom is ezt, nem sorolom még azon események közé, amelyek behatással vannak a t. többség helyzetére, s amelyeket, hogy ugy mondjam, fenyegetőknek mondhatok az országra nézve. Itt van egy másik kérdése elsősorban a t. többségnek, de a többség utján a mi egész alkotmányos életünknek. Tudvalévő dolog, hogy mikor a többség és az a párt, amelyhez tartozni szerencsém vau, az 18Ö8 : XVIII. t.-ozikíc magyarázatára nézve bizonyos megállapodásra jutott és megállapodásra jutott azon mód tekintetében is, a hogyan ez a magyarázat kifejeztessék, — amelyről, közbevetőleg mondva, mi nagyon jól tudtuk, hogy nem hiteles törvénymagyarázat, de mégis olyan magyarázat, amelynek mi bizonyos erkölcsi súlyt tulajdonítunk — tudvalévő dolog, hogy akkor az egész t. többség meg volt győződve arról és ennek a meggyőződésének saját értekezletén kifejezést is adott, hogy azok közt a tényezők közt, amelyek a kérdésnek ily módon való tisztázását ellenezték, lehetetlenné tették, a közös hadügyminister is ott volt, hogy az ő tanácsadása a királynál, járult hozzá annak az ellentétnek előidézéséhez, amely miatt a volt ministerelnöknck állását első izben el kellett hagyma. Nagyon természetes, hogy ebből folyólag politikai összeférhetetlenség állott elő az igen t. többségnek politikai állása és a közös hadügy ministernek politikai állása közt, amelyet csak akkép lehetett volna tisztázni, hogyha autentikus nyilatkozat által meggyőződtünk volna arról, hogy nem igaz az, hogy a közös hadügyminister az ő alkotmányos állása korlátainak túllépésével ennek a krízisnek előidézésére befolyt — mondom : alkotmányos állása határainak túllépésével, mert itt törvénymagyarázati akczióról volt szó, amely ugyanazon faktorok hatáskörébe tartozik, mint a melyek a törvény megalkotására hivatva vannak, már pedig a véderőie vonatkozó minden törvényalkotást, tehát a törvénymagyarázatot is, az 1867 : XII. t.-ez. terminológiája szerint szólva, ugy a törvényhozás, mint a kormányzat terén kizárólag magának tartotta fenn az ország. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez ahhoz a tiltott területhez tartozik, amelybe az 1867 : XII. t.-cz. szerint a közös ministereknek beleszólniok és befolyást gyakorolni ok nincs megengedve, (ügy van ! ügy