Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-370
370. országos ülés 1912 április 29-én, hétfőn. 163 a képviselőháznak figyelmébe ajánlani azzal, hogy mi a magunk részéről a delegáczió ezen ülésszakában hozott minden határozatot törvénytelennek fogunk tartani és annak konzekvencziáját megfelelően le fogjuk vonni. (Helyeslés a baloldalon.) Még csak azt emhtem fel, — a nélkül, hogy e kérdésbe tovább akarnék bocsátkozni — hogy annál inopportunusabb most ilyen, reánk nézve abszolúte szükségtelen delegáczionális ülésszaknak összehívása, mert ezzel majd alkalmat és módot fogunk kínálni az osztrákoknak arra is, hogy a mi horvát belügyünk kérdésébe a delegácziók révén beavatkozzanak. Rossz próféta legyek, de ha meg fog történni, annak idején majd reflektálni fogunk erre megfelelő módon. Én ezzel megbizatásomnak eleget tévén, tisztelettel kérem, méltóztassék regardirozni, hogy mi a törvény védelmében tartottuk ezeket kötelességünknek elmondani és mi annak idején e törvénytelen határozatok ellen állást is fogunk foglalni. (Helyeslés a baloldalon.) Szász Károly jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház ! Lehetetlen szó nélkül hagyni a t. előttem szólónak fejtegetését, annál kevésbbé, mert olyan epitetonnal jellemezte a kormánynak eljárását a delegácziók összehivására nézve, amely, mondhatom, a legsúlyosabb, a mi csak elképzelhető, mert hiszen egyenesen törvénytelenséggel vádolta és egyenes tiltakozást jelentett be, holott tudvalévő, hogy a házszabályok nem engedik meg, hogy olyan törvényes intézkedés ellen, amelyet a ház elhatároz, bárki is tiltakozással éljen. A törvénytelenség vádjáról szólva, kérdeznem kell, hogy akkor, amikor a koaliczió idejében hasonló eset volt, méltóztatott-e tiltakozni .... Polónyi Géza: Igen ! Nagy Ferencz : . . . egyesek tehették, de mégis a ház nagy többsége hozzájárult ahhoz, hogy a delegáczióban költségvetési provizórium szavaztassák meg. Különben is ez állandó gyakorlat. (Felkiáltások balfelól: Elég helytelen !) Bocsánatot kérek, én megengedem, hogy gyakorlat által nem lehet a törvényeket kiforgatni, e tekintetbea nem is akarok erre a gyakorlatra különös súlyt helyezni ; de ha azt vizsgáljuk, hogy a hatáskör a közösügyi kiadások és bevételek tekintetében hogyan van szabályozva az 1867. évi XII. t.-czikkben, akkor más eredményre jutni nem lehet, mint arra, hogy a delegáczió, igenis, ép ugy jogositva, sőt kötelezve van provizóriusan intézkedni, ha állandó rendes költségvetést nem tud megszavazni, mint az országgyűlés is hivatva, sőt kötelezve van erre a költségvetést illetőleg. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) Hiszen Polónyi Géza t. képviselőtársam igen jól tudja, hogy a hatáskör a közösügyi kiadások és bevételek fedezete tekintetében meg van oszolva a delegáczió és az országgyűlés között. A kiadásokat a delegáczió állapitja meg, megállapítja pedig — és ez nagyon fontos dolog — nemcsak a Magyarországra eső kvótára nézve, hanem megállapítja még a másik állam kvótájára nézve is. A kiadások megáUapitása és megszavazása tekintetében ennek az országgyűlésnek hatásköre nincs . . . Polónyi Géza: Micsoda ? Nagy Ferencz : ... ez át lesz ruházva a delegáczióra ; a mi hatásköre maradt az országgyűlésnek, az a fedezet kérdése. Polónyi Géza: Ejha ! Nagy Ferencz: A fedezet, igenis, meg is tagadható, még akkor is, ha a delegáczió a költségeket már megszavazta. Méltóztassék csak elképzelni a helyzetet, a mely előállana akkor, ha költségvetés hiányában a delegáczió nem szavazná meg azt a provizórius indemnitást, amelyről most szó van. Hiszen akkor tulaj donképen vacuum állana elő, mert az országgyűlés a kiadások fölött nem határozhat. Polónyi Géza : Az országgyűlés adja az indemnitást. Nagy Ferencz : De mire ? A fedezetre. Erre adta meg, ez igaz, de azt ugyebár méltóztatik elfogadni, hogy a költségvetés tekintetében a hatáskör meg van oszolva ? Mert mi az indemnitás ? Más talán, mint egy költségvetés ? Az indemmtásnál fogva mi talán a ministeriumnak egy pausálösszeget adunk oda, hogy tetszés szerint használja fel, a mint akarja ? Bocsánatot kérek, az indemnitás ép olyan költségvetés, mint az uj költségvetés, azzal a különbséggel, hogy a régi számokat állítjuk be. fájjon nem azok a czímek, fejezetek, rovatok és tételek-e azok, amelyek a múlt költségvetésből átvitetnek az indemnitásba ? Hiszen akkor épp ugy meg lehetne csinálni és akkor talán Polónyi t. képviselőtársam konczedálná azt, hogy ebben a tekintetben semmi különbség nincs, ha pl. ezt az indemnitást csakugyan ugy csinálnók, mint egy költségvetést a régi költségvetésnek számszerű részletezésével. Ha pedig az indemnitás épp olyan költségvetés, csak a múlt évi számokkal, quo jure határozunk mi a kiadások tekintetében, a melyekre nézve ezen országgyűlésnek hatásköre nincs ? Engedelmet kérek, ez annyira világos, hogy akármennyire méltóztatik is csóválni a fejét, (Felkiáltások jobbfelöl: Mindig csóválja ! Derültség.) hogy csodálkozom azon, hogy egy olyan éles eszű jurista, mint a milyen Polónyi Géza, be nem látja azt, (Felkiáltások jobbfelöl: Soha !) hogy itt egy merőben téves felfogásban méltóztatik lenni, Ez olyan téves felfogás, mely a hatásköröket teljesen összezavarja. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már most mi lenne pl., ha mi a delegáczióban az indemnitást nem szavaznék meg ? Mit fog csinálni a közös ministerium ? Mi alapon fogja ő erre vagy arra kiadni azokat az összegeket, amelyeket a magyar pénzügyminister neki rendelkezésére fog bocsátani ? Arra volnék kíváncsi és arra szeretnék tőle feleletet kapni, hogy például a hadügymimster vagy a külügyminister miféle czélokra fogja fordítani ezeket az összegeket. 21*
