Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

10 361. országos ütés ií jelenség tüneteivel találkozunk. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Tudjuk, hogy a közös ministereknek nincs semmi beavatkozásuk Magyarország belügyeibe és mi örömmel látjuk, hogyha önök a hadügy ­ministert, a ki csak resszortminister, a legélesebb támadásban részesitik és visszautasítják az ő el­járását. Ezt szívesen honoráljuk és elvárjuk, hogy a delegáczióban is így fognak cselekedni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Mint a múltkor, mint de­czemberben ! (Zaj.) Farkas Zoltán: Az önök barátja! (Zaj.) HollÓ^LajOS: De mikor látjuk, hogy a válság mostani megoldásánál a másik resszortminister, a ki szintén a közös ügyek csak egy részének el­látására van hivatva, a külügyminister, elejétől végig befolyt a válság megoldásába, folyton tár­gyalt a ministerelnökkel ezekben a kérdésekben : vájjon ennek a másik resszortministernek a mi bel­ügyeinkbe való befolyása nem-e szintén olyan illetéktelen befolyás, a melyet a túloldalnak ha­sonlóan vissza kellene utasítania ? Vagy ezek csak akkor kedvező tények, midőn a kormány javára szolgálnak, de mikor a kormány ellen szólnak, akkor illetéktelen, illegális befolyást jelentenek ? Ezt a distinkcziót nem fogadjuk el. Ezeknek a válságoknak a lebonyolítása Ma­gyarországnak legbensőbb ügyét képezi, és így helytelenül tett a t. mimsterelnök ur, a midőn arra ily faktoroknak befolyást engedett, ellenben az uralkodót gondosan elzárta attól, hogy más felfogású politikusok kifejthessék előtte áUáspont­jukat; sem ezen oldalról, sem a ház más oldaláról a királyhoz meghívásokat nem eszközölt, ellen­ben készséggel honorálta, hogyha a külügyek vezetője ebben az irányban neki támogatását felajánlotta. Farkas Zoltán : Polónyit keüett volna meg­hívni, ugy-e ? (Zaj.) Lovászy Márton : Az nem ment volna ugy, mint ön ! Az nem nyelte volna le ; szegy éljék magukat, nemzeti hősök ! (Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Ellenállást hirdettek két hétig ! Lovászy Márton ." Legalább egy napig sze­gyei] ék magukat! Elnök : Csendet kérek ! Nagy Sándor: Nagyon el vagytok keseredve ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt le kell nyelni !) Holló Lajos: Ismétlem, hogy a válság egész lefolyása igazolta a mi áhaspontunkat. Rákosi Viktor: Talán csak tréfa az egész ! Április elseje van ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Igazolta azon felfogásunkat, hogy a jelen parlamenti viszonyok közt mi ilyen kérdések megoldására az időt elérkezettnek nem látjuk. T. képviselőtársam gróf Apponyi többszöri felszólalásában annál a kérdésnél, hogy a túl­oldalon ülő pártok álláspontja mennyiben jogo­sult, mennyiben nem, a jogi körülményeket vita tárgyává tenni nem kívánta, ő a tényeket elfo­'2 április 1-én, hétfőn. gadta, hogy a t. munkapárt áll itt parlamenti többségként. Azonban ezt a körülményt figyelmen kivül hagyni még sem lehet, mert a jognak az a szigorú felfogása, hogy nem egyszerűen a tények előtt hajlik meg, nem azt nézi, hogy valaki egy tárgynak vagy jognak magát birtokába helyezi-e, hanem nézi a jogszerzés törvényes eszközeit is. Mert hogyha a jogélet terén ezt a momentumot kiküszöböljük, akkor az erőszaknak és a jog­ellenes tények bekövetkezésének tárt kaput nyit­hatunk. A nemzeti életben is alapul szolgál egy alkotmányos helyzet megítélésénél, milyen körül­mények közt, a törvénynek rendelkezései alapján áll-e az elő vagy nem. Mert nem egyforma jog­tisztelettel veszszük körül azt, a ki talán bitorlás által jut a trónnak birtokába és nem egyforma jogtisztelet illeti azokat sem, a kik a nemzeti élet­nek trónjába, a képviselőház többségi székébe bitorlás utján jutnak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt vizsgálni a nemzeti életben feltétlenül szükséges. De mi mégsem csak ebből a szempontból mentünk ennek a kérdésnek bírálatába, hogy mi harczot vegyünk fel talán a törvénytelen genezis okából a t. többség ellen, hanem abból a szem­pontból, hogy midőn egy ilyen többség áll a par­lament élén, a mely párt nélkül, programm nélkül, parlamenti képviselet nélkül egyszerűen csak azokkal a bizonyos külső eszközökkel szerezte meg a maga hatalmát és többségét, vájjon egy ilyen parlamenti kialakulás alkalmas-e arra, hogy fel­felé ennek erejével és segítségével.a nemzeti küz­delmet sikeresen vívhassa meg ? (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi erre nem tartottuk alkalmasnak. Mert ha talán a mi felhívásunk és beavatkozásunk folytán egy vagy más tényben deferált volna a mi kívánságunknak, meg voltunk arról győződve, hogy egyrészről felfelé sincs meg az az erkölcsi súlya, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a nagy politikai hatalma, a melyet a nemzeti akaratból kifolyó nagy többségnek összealkotása magában véve megadhatna, de másrészről talán az elhatározás készsége is csak bizonyos határig megy náluk és midőn az akadályok elébök tor­nyosulnak, ezeknek legyőzésére és megdöntésére egyáltalában nem is vállalkoznak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebben, sajnos, a lefolyt válság nekünk adott igazat, t. i., hogy az itteni parlamentből ki kell küszöbölni ezeknek a nehezebb nemzeti kérdések­nek felvetését, ezeknek megoldását, mert szeren­csés eredményre ezen a téren nem juthatunk, hanem reá kell térnünk arra, a mi a mi parlamenti életünk­nek alapja volt, hogy elsősorban meg kell alapozni a parlamenti életnek igazi talaját, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) igazi, nemes és hamisítatlan parlamenti életet kell megteremteni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ha majd azután ennek alapján jön létre egy parlamenti többség, a mely a nemzet jogainak érdekében szavát felemeli, akkor sokkal több reményünk lehet arra, hogv ebben "i irány­ban is sikereket fogunk elérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom