Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

14:6 3b8. országos ülés 1912 április ll-én, szerdán. én még az evoluczió törvényének is elismerem a jogosultságát. Csakhogy tudni kell, miben áll az az evoluczió ; akkor aztán biztosan mondhatom, nem csak a magam nevében, hanem összes függetlenségi párti barátaim nevében, hogy amig ezen a téren maradnak a képviselő urak, a magyar függetlenségi párt részéről mindig biztosak lehetnek abban, hogy jogaikban és törvénytiszteletükben őket védelmezni és támogatni fogjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ki kell emelnem még annak az értékét, a mit a t. képviselő urak deklarácziójának végén hallottam. A horvát-szerb koaliczió tagjai, szemben a kormánypárt, az u. n. haladópárt tagjaival, kijelentették, hogy : Mi hajlandók vagyunk a királynak és a hazának életünket és vérünket rendelkezésére bocsátani, és a véderőrendszert megfelelő módon életbeléptetni ; de nincs katonánk és nincs pénzünk az abszolutizmus számára. Ugy-e ez volt az értelme ? Popovics Sándor: Igen ! Polónyi Géza : Ezért különösen gratulálok a képviselő uraknak, mert ez a helyes, hazafias, nemzeti álláspont az, a mely közöttünk megteremtheti az alkotmány iránti tiszteletnek azt a bensőségét, amely testvéri egyetértéssel arra vezet bennünket, hogy azt kölcsönösen meg is védelmezzük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és a horvátok padjain.) Ezek után foglalkoznom kellene a legális képviselet kérdésével, de mivel a képviselő urak kijelentették, hogy nem tartják ugyan jogosultaknak magukat arra, hogy itt legyenek, de le nem mondanak, én pedig nem lehetek horvátabb a horvátoknál, természetes, hogy ezt a kérdést most érintetlenül hagyom, bár felvetődik még az is, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak a megtételére jogosítva voltak-e a képviselő urak. De ezt a dolgot a vita keretén kivül hagyom. Egyet azonban meg kell hogy emlitsek. Itt van három horvát képviselő, aki nincsen, (Derültség.) akiknek a mandátuma megszűnt. Törvényeink értelmében Ö felségének a joga az országgyűlés összehivása, ellenben a képviselőház kiegészítésének a joga magát a képviselőházat illeti meg. A házszabályok 258. §-a értelmében az elnökség köteles evidencziában tartani a képviselőket és a választókerületeket és megfelelő eljárásáról jelentést tenni. Már most, tudomást szereztünk róla, hogy három horvát mandátum nincs betöltve. Popovics Sándor: Négy! Három meghalt, egy leköszönt. Polónyi Géza: Megszökött ? Hát a ki megszökött . . . (Elénk derültség.) Popovics Sándor: Nem megszökött, hanem leköszönt! Polónyi Géza : Leköszönt, pardon, csak félreértés volt, nyelvbotlás ; az illető képviselő úrtól külön is bocsánatot kérek. De most már, legyen az három, legyen az négy horvát képviselő, akiről szó van, én most bejelentem a képviselőháznak, vagy bejelenti az elnök ur, hogy négy képviselőnek a mandátuma megszűnt. Mit csinál most a magyar képviselőház ? Tudomásul veheti azt a lemondást ? Mert ha tudomásul veszi, a kiegészités iránt nyomban intézkednie kell. De miután az a képviselő nem választókerület által küldetik, hanem a horvát országgyűlés választja, az pedig együtt nincs, sőt a királyi biztosság okából nem is lesz együtt, mit csináljunk evvel a gyönyörűséges amfibiális állapottal % Ha csak a királyi biztos nem fogja kinevezni azokat a képviselőket, nem tudjuk elintézni ezt a kérdést. A mi alkotmányunk és házszabályaink nincsenek ilyen botrányos abszolutisztikus intézkedésekhez szabva, mert arról nincs házszabály, amit a magyar képviselőház soha életében fel nem tételezett, hogy alkotmányos kormány abszolút intézkedéseket léptessen valaha életbe. Erről nem intézkedik házszabály. De én kérdem, szabad-e Horvátországot megkisebbítenünk a tekintetben, hogy megfosztjuk azon jogától, hogy ő negyven képviselőt küldhessen ide ? Rosenberg Ignácz: De ha okot adott rá! Bakonyi Samu : A magyar országgyűlés teljességéről van szó ! Polónyi Géza : A magyar országgyűlésnek ki kell magát egészitenie. Én most nem is szándékozom — még az elnök úrtól sem — felvilágosítást kérni, csak bejelentem ezt a körülményt azzal, hogy amint a kormány előttünk a maga felelősségében meg fog jelenni, én kötelességemnek fogom tartani tőle számon kérni, hogy milyen intézkedésekkel akarja hát ezt biztosítani. Hiszen itt más okokból tömeges, lemondások történhetnek, stb. Én tudni akarom, hogy mi lesz. Ha talán az igazságügyminister ur volna abban a helyzetben, hogy ma már tájékoztatna bennünket egy alkotmányos szurrogátum tekintetében, akkor nagyon lekötelezne. De ezt csak érintenem kellett annak illusztrálására, hogy ez állapotokat nem lehet, nem szabad fentartani, mert a mi országgyűlésünknek és a mi egész alkotmányunknak összes összefüggése lazává válik, hogyha az ország egyik területén abszolutizmus van. Rátérek, hogy röviden befejezzem felszólalásomat, Szterényi József t. képviselőtársam előadására. Igen komoly dologról lévén szó, kijelentem, hogy a mai napon nem szándékozom a pragmatikára vonatkozó inkább gőzjogászi, mint közjogászi elméleteit vizsgálat tárgyává tenni. Szterényi József: Nagyon szeüemes! Vermes Zoltán : így lekicsinyli a kollegát ? Polónyi Géza: Csak képviselő-kollegák vagyunk, de különben nem! Szterényi József: Hála Istennek! Polónyi Géza: Egyikünk ugy kivánja, mint a másik! (Derültség.) Szterényi József: Kölcsönösen! Polónyi Géza: Odáig jutottunk a koaüczióban! Ezek a koaliczió édes emlékei! (Derültség balfelől.) Nem szándékozom erről a dologról ma nyi-