Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-368

368. országos ülés 1912 értendő az országos kereskedelmi vállalatok alatt és aztán felsoroltatnak a vállalatok. Ilyen vállalatokhoz tartoznak kétségtelenül az állami vasutak«. Popovics Sándor: A városi tanács nézete! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szterényi József: Kérem, t. képviselő ur, ne dobálódzzék olyan könnyedén a városi tanács véleményével. Hiszen ép azért állitom szembe az önök autonóm hatóságának véleményét, hogy mi nem követhettünk el sérelmet önök ellen ebben a kérdésben, ha saját autonóm hatóságuk, saját bánjuk — mert az adta ki ezt a rendeletet — ugyanezt az elvet vallja és érvényesiti. De még nem vagyunk készen ezzel a sorozattal. Kitört 1907-ben a magyar kormány, a magyar törvényhozás és a horvát-szlavonországi képviselők között itt e házban a konfliktus és ennek alapján felfordult az egész politikai helyzet Horvátországban. A kérdés lényege, ugyebár, az volt, hogy a közös kormány közegei-e a vasúti alkalmazottak, állami hivatal, törvénykezési, közigazgatási, vagy törvényhozási tényezők-e, mert csak azokra vonatkozik az 1868 : XXX. t.-czikk 56. és 57. §-a és ezen az alapon ostromolták meg a horvátországi képviselők azt a pragmatikát s ezen az alapon mérgesedett el Horvátországban az egész szituáczió. És most mi történt a pragmatika megalkotását követő választáson 1 Ha nem is tulaj donitok túlzott fontosságot az imént felolvasott adatoknak, — pedig perdöntő momentumoknak ismerendők el — igenis döntő fontosságot kell tulaj donitanom annak, ami a konfliktus kitörése után Horvátországban történt. Ezt, ugyebár, t. képviselő ur, méltóztatik elismerni % Nos, hát mi történt ? Mikor feloszlattatott a horvát országgyűlés és újból választás Íratott ki, — t. i. az első, mert hiszen kettő volt — megint a választási listák indultak meg, a bereklamálás, kireklamálás és csaknem az összes kerületekben, amelyekben a horvát-szerb koaliczió többségben, illetőleg mérvadó volt; a városi hatóságok, mint összeiró küldöttségek és felszólamlási bizottságok, egy sablon szerint, beamternyelven szólva : simmli szerint, azt mondották, hogy elutasitják a felszólamlás iránti kéréseket, vagy törlik az illetőket. Mert voltak mindig, akik kivánták a vasutasok törlését, kivánták azon a czimen, hogy sem nem közös, sem nem királyi, sem nem országos hivatalnokok. Nem fogom untatni a t. házat egyes adatok részletezésével, csak konstatálni kívánom, hogy önök, amikor velünk szemben kellemes volt az az álláspont, hogy a vasutasok állami közegek, a közös kormány közegei, akkor ezt az álláspontot foglalták el; amikor pedig a vasutasok kellemetlenek lettek volna a választás szempontjából, hogy a tisztában ne legyenek benn, akkor a másik álláspontot foglalták el. Popovics Sándor : Mind benne vannak ! (Zaj.) Szterényi^József: Popovics képviselő ur ne ÍPÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XVI. KÖTET. április 17-én, szerdán. x 1S7 esofirozza magát olyan dolgokért, amelyeket én aktaszerüleg igazolok. Popovics Sándor : Benne vannak a jegyzékben ! Szterényi József: Miért ? Mert a hétszemélyes tábla újból érvényesítette régi álláspontját, azt mondván, hogy én már döntöttem ebben a kérdésben, tehát megsemmisítem az autonóm hatóságok végzéseit. (Zaj a baloldalon és a jobbközépen.) . Hát az a képviselő ur, aM az imént a népnek a hangulatára hivatkozott, az a képviselő ur, aki az imént a magyar nép szellemére, érzületére és a magyar népnek hangulatára és lelkesedésére, elitélésére hivatkozott, az most leszállítja a maga népének, a horvát népnek saját felfogását ? (Derültség. Mozgás a jobbközépen.) Most a királyi hivatalok, a bíróságok rideg álláspontját fölibehelyezi a nép felfogásának és azt mondja, hogy az a vasutas nem állami, az nem közös, az nem országos hivatalnok. Popovics Sándor: Folyománya volt az önök eljárásának ! Szterényi József: Azt mondja, hogy a városi tanácsok ugy határoztak. Popovics Sándor (közbeszól). Elnök : Kérem Popovics képviselő urat! Szterényi József: Hát én nagyon gratulálnék önöknek, hogy ha Horvátországban más felfogások lennének és ha az ottani autonóm hatóságok az igazi magyar jóindulat befolyása alatt áUva, azt a koncziliáns szellemet követnék, a melyet mi akarunk Horvátországban érvényesíteni. (Helyeslés jobb- és balfelól.) Popovics Sándor: Látjuk, hogy milyen állapotok vannak ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Szterényi József: Sem a múltban, sem a jelenben . . . Popovics Sándor (közbeszól). Elnök : Kérem Popovics képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. B. Podmaniczky Endre: Haragszik, tehát nincs igaza. (Derültség és zaj.) Szterényi József: Már most, t. képviselőház, amikor ezeket az adatokat annak a pragmatikának az igazolására voltam bátor előterjeszteni, hogy nem a mi köreinkben Magyarországon, hanem Horvátországban, az autonóm hatóságoknak ez volt és ez ma is a felfogása e kérdésben, akkor ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha egy idézettel terhelem a házat, amelylyel azért vagyok bátor terhelni, hogy azután reájőjjek ,a konklúzióra: mi volt a mi felfogásunk akkor, amikor e kérdés itt a házban tárgyaltatott és hogy vájjon lehet-e oka a pragmatika annak az állapotnak, amely Horvátországban bekövetkezett. Akkor, amikor a kormány megbízásából, itt a t. házban, képviseltem ennek a javaslatnak a részleteit és a közjogi álláspontot, 1910 június 20-dikán a horvátországi képviselő urakkal szemben a következőket • konstatáltam (olvassa): »Konstatálnom kell, hogy a kereskedelemügyi 18