Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

122 367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. Es azt hiszem, hogy most, midőn az abszolutizmust Horvátországban életbeléptették, elérkezett a legutolsó időpont arra, hogy mi az egész horvát kérdéssel a maga egészében behatóan foglalkozzunk és összes vonatkozásaiban nyiltan rámutassunk azokra a hibákra, amelyek innen követtettek el, rámutassunk azon helytelen törekvésekre, amelyek Horvátországban észlelhetők, rnert az igazságot csak ugy fogjuk megállapitani, ha mind a két oldalról elkövetett hibákat tárgyilagosan és szakszerüleg fogjuk elbírálni. De kötelességünk egyúttal megmondani ország-világ előtt azt is, hogy mi, legalább az én pártom, semmiesetre sem azonosítjuk magunkat azzal, hogy akkor, midőn bajok vannak Horvátországban, rögtön a legszélső eszközzel, az abszolutizmussal, a törvények felfüggesztésével járjanak el. Ez ellen mi tiltakozunk a magyar nemzet nevében ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) tiltakozunk az ellen, hogy ez a magyar állam, a magyar nemzet összessége nevében történjék és felkérjük a művelt külföldet, amely ezen kérdéssel most oly behatóan foglalkozik, . . . Rakovszky István : A műveletlent is! Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy amikor kritikát gyakorol az események felett, ne a magyar nemzetet, hanem gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök urat tegye felelőssé. (ÉlénJc helyeslés a szélsóbaloldalon.) A mennyire igazságtalan és helytelen volna, ha mi magunkévá tennők a ministerelnök ur egész működését a horvát politika terén, épen ugy a legnagyobb igazságtalanság lenne ugy horvát testvéreink részéről, mint egyáltalában a délszlávok és a külföld részéről is, amely e kérdéssel foglalkozik, mindazért a mit Cuvaj ur — aki ugy véli, hogy ő a magyar kormánynak és törvényhozásnak nem tartozik felelősséggel, hanem csak a királynak felelős — önhatalmából tesz, ezért a magyar nemzetet tennék felelőssé. Ezt az igazságtalanságot ne kövessék el azok, akik ezen eseményeket bírálni kívánják, mert ha az egyik igazságtalanságot elkövetik, akkor senkisem fogja elhinni nekik azt, a mi igaz az ő mondásukban. En már évek hosszú sora óta, mondhatom, mióta a közpályán működni szerencsém van, de különösen azóta,, hogy a germánság, a németség kultúrájával, erős közgazdasági expanzív működésével, koloniális politikájával és külpolitikájával fellép, — amely a maga szempontjából ideálisan oldja meg azt a kérdést, hogy a diplomácziának nemcsak az a feladata, hogy a külállamok közti viszonyokat intézze és rendezze, hanem az is, hogy az illető állam gazdasági érdekeit a külföldön mindinkább erősítse — teljes mértékben elismerem, hogy Németország ebből a szempontból és a német birodalom szempontjából ideális politikát folytat. Ennek az ideális politikának anyagi sikereit mindnyájan ismerjük. Tudjuk azt, hogy Németország pl. a török birodalom területén és azon túl, a messze Keleten. Perzsia felé és igy tovább, minő hódításokat tesz gazdasági téren. Ezt az egész törekvést, amely Berlinből kiindulva Európa keletjén át megy a szélső Kelet felé, czélszerü, czéltudatos és egészen tervszerű és programmszerü intézkedésekkei — s amely igazán nagyszerű törekvéseknek legfőbb propagátora maga a német császár ö felsége — ezt az egész német törekvést ezzel a három szóval szokták kifejezni a németek körében : »Drang nach Osten«, vagyis a germán elemek törekvése a Kelet felé. Egészen bizonyos, t. képviselőház, hogy habár távol áll tőlem azt állítani akarni, hogy Németország politikailag, közjogilag vagy államjogilag tért akarna hódítani, mégis egészen bizonyos, hogy maga az a tény, hogy Németország a Kelet felé halad előre a maga gazdasági pionírjaival és az, hogy ez a Drang nach Osten tényleg megvan, a messze jövőre való előrelátás szemüvegén nézve bizonyos veszélyeket rejt magában ugy a magyarságra, mint a délszlávokra : a horvátokra és szerbekre nézve. Igen természetes tehát, t. ház, hogy már ezen szempontból is egymásra vagyunk utalva mi, délszlávok és magyarok, hogy ezen Drang nach Ostennel szemben kéz a kézben, egyetértőleg eljárva állítsunk fel egy olyan védőbástyát, amely a Drang nach Osten útjait elállja. Polónyi Géza: Ez igy van! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! De egészen bizonyos az is, hogy Magyarország és Horvátország nyolczszáz éves együttélése és geográfiai fekvése folytán olyan helyzetben van, hogy ez a három rész, t. i. Magyarország, Horvát ország és Szlavónia egymásra van utalva, nemcsak a törvény erejénél fogva, hanem a történelem nyolczszáz éves tanulságai folytán is, különösen most, a XX. században, amikor természetszerűleg mindinkább dominálnak a közgazdasági és a szocziális problémák. (Igaz! TJgy van! a szélsóbaloldalon.) Midőn ezeket a tényeket megállapíthatjuk, azt hiszem, nagyon szükséges, hogy a magyar szent korona birodalmának népei — beszéljenek azok magyarul, horvátul vagy szerbül — egymásra utaltságuknál fogva kezet fogjanak és együtt dolgozva, az országot gazdaságilag nagygyá, a népet szocziális téren erőssé, boldoggá és megelégedetté tegyék. (Vgy van! a szélsóbaloldalon.) Hogy ezen összetartozandóság érzetét a közviszonyok mennyire jellemzik, mutatja az is, hogy a mi összes, ugy szocziális, mint gazdasági betegségeink ugy a Dráván innen, mint a Dráván tul, ugyanazon jellemvonással birnak. (Igaz! TJgy van! a szélsóbaloldalon.) Méltóztassék csak megnézni a kivándorlást. Ugyanazok a jelenségek tűnnek itt szemünkbe. Horvátországból, sajnos, nagy mértékben vándorol ki a nép, mert nem találja meg tisztességes megélhetését az országban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ep ugy vándorol ki a szűkebb értelemben vett Magyarország területéről a nép, mert közgazdasági viszonyaink olyanok, hogy a tisztes keresetet a mai megélhetési viszonyok,