Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-367
3&7. országos ülés 1912 egyetértek, sőt csaknem teljesen osztom Egry Béla t. képviselőtársam felszólalását, de nem fogja nekem rossz néven venni, ha kijelentem, hogy a mostani elkeseredett állapot, a horvát és magyar testvérnemzet között felmerült differencziák daczára sem fogok arra az álláspontra helyezkedni, hogy Horvátországnak területi épségét bármi tekintetben is csorbítsuk. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: Minket az 1868. évi XXX. t.-czikk köt, mely megállapította Horvát-SzlavonDalmátország országgyűlésének jogkörét, HorvátSzlavonország területi épségét és integritását is. Igaz, hogy nagyon jogos annak a kérdésnek felvetése, hogy horvát testvéreink mostani magatartása nem teszi-e indokolttá azt a kívánságot, melyet Egry Béla igen t. képviselőtársam is felvetett, de meggyőződésem, hogy nekünk tisztelnünk kell és tiszteletben is tartjuk azokat a törvényeket, melyek ezen régi három vármegyének Horvát-Sziavonországhoz való csatolását kimondták. Ezt a területi épséget mindenkor tiszteletben is fogjuk tartani, csak azt kívánjuk viszont horvát testvéreinktől, hogy ők is tartsák magukat azon korlátok közt, melyeket az 1868. évi XXX. t.-cz. megszab, mely őket abba a helyzetbe hozza, abba a jogkörbe helyezi^ hogy legteljesebb mértékben érvényesíthetik mindazon jogokat, a melyek egy teljesen autonóm országgyűlés részére biztosithatók. Annál szomorúbb azonban a mai helyzet, mert hiszen van elég ellenségünk, ott vannak a Scotus Viatorok, eleget megrágalmaztak minket az 1910. évi képviselőválasztásokból kifolyólag, a midőn a nemzetiségek elleni atroczitásokat kürtölték világgá. En elismerem, hogy Scotus Viatornak a nemzetiségek elleni atroczitások szempontjából nem volt igaza, de méltóztassék csak tekintetbe venni a királybiztosi intézményt, a horvátországi autonómia felfüggesztését: felmerül a kérdés, hogy ha még sokan akadnak ilyen Scotus Viatorok, nem ad-e igazat a külföld a rágalmazóknak akkor, a mikor hivatkozhatnak a Horvátország területén elkövetett atroczitásokra is, HorvátSzlavonország autonómiájának felfüggesztésére is. Nekünk, mint kis nemzetnek, a melynek annyi ellensége van, nagy szükségünk van a külföld jó véleményére és támogatására. (Mozgás a jobboldalon.) Hiszen önök mondják mindig, hogy gyengék vagyunk, önök lépnek mindig a megalkuvások, a lehetőségek álláspontjára. A mikor tehát annyi rágalmazással, annyi ellenséggel állunk szemben, rendkívül óvatosan kell kezelni a horvát kérdést, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Az 1868 : XXX. t.-cz. kategorice megállapítja azt a jogkört, azt az államközösségi viszonyt, a melyben Horvát-Szlavon-Dalmátországok a magyar királysággal vannak. Az 1868 : XXX. t.-cz. 1. §-a kimondja, hogy Magyar-Horvát-SzlavonDalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget alkotnak, mind az ö felsége uralkodása alatt álló egyéb országok, mind más országok KÍJPYH. NAPLÓ. 1910—1915. XVI. KÖTET. április 16-án, kedden. 113 irányában. A törvény 2. és 3. §-a ezt az államközösséget, ezt a legszorosabb kapcsolatot még csak megerősíti, szankczionálja. A 3. §. pl. kimondja, hogy a fentebb érintett megoszthatatlan államközösségből következik továbbá, hogy mindazon ügyekre nézve, a melyek a magyar korona összes országai és ö felsége többi országai között közösek, közös egyetértéssel intézendők, Magyarországnak és Horvát-Sziavon-Dalmátországoknak egy és ugyanazon törvényes képviselettel, törvényhozással, a végrehajtást illetőleg pedig közös kormányzattal kell birniok. Horvát testvéreinknek tehát semmi tekintetben sincsen joguk arra, hogy akár triahsztikus, akár bármiféle más szeparatisztikus törekvéseknek hódoljanak. Hiszen jó és balsorsban, a magyar állam több mint ezer éves fennállása óta egybeköt minket a végzet. Itt találták ők meg a maguk boldogulását és ha ez államközösség eüen, a mely nem is kapcsolat, hanem kiegészítés, bármi tekintetben is vétkeznek, egyenesen a maguk exisztencziáját ássák alá. Akkor, a mikor ha nem is ennek a pártnak nevében, de legalább a magam felfogása szempontjából a leghatározottabban el kell ítélnem minden olyan törekvést, a mely ez állami közösséget csak a legcsekélyebb mértékben is egyengetni törekszik, egyúttal nem zárkózhatom el attól a felfogástól sem, hogy a magyar kormányzat a legszerencsétlenebb, a leghelytelenebb politikát üzi akkor, a mikor erőszakoskodik. Mert hiszen tudjuk, hogy minden akczió előbb-utóbb reakcziót szül. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Adatok vannak arra nézve, — nem horvátországi lapokból, mert hiszen, hála istennek, sikerült a sajtót elnémítani, — adatok vannak, hogy Horvátországban milyen lehetetlenek az állapotok. A t. ministerelnök ur, a ki immár a politikai felelősséget is magára vállalta, — mert hiszen a királyi biztos politikai felelősséggel nem rendelkezik — a t. ministerelnök ur, a kinek most a báni méltóságot is be kell töltenie, felelősséget vállalt ezekért az áüapotokért minden irányban. Méltóztassanak csak megnézni az Ausztriában megjelenő lapok kritikáját a horvát sajtó és más orgánumok elnyomatásáról. Itt van pl. a Wiener Arbeiter-Zeitung két megjelent példánya 1912 április 14-éről. Azt mondja ez a lap, hogy azokkal, a mik Horvátországban történnek, lefőzzük még az orosz állapotokat is. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De talán méltatlan volna a mai Oroszországot a jelenlegi Horvátországhoz hasonlítanom, mert hiszen Oroszországban valósággal szabadságintézmények vannak a mai horvátországi állapotokhoz képest. Itt van az Agramer Zeitung egyik közleménye, a mely ugy kezdődik, hogy »die Völker in Kroatien konfisziert«. Az ilyen szavaknak nagy jelentősége van. A lapokat odaát 2—3—4 órai késedelemre kárhoztatják tisztán azért, mert esetleg olyan kitételek foglaltatnak benne, a melyekből nem lehet ugyan semmit kiolvasni, de az igen t. kiráhd biztos 15
