Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-361
361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 5 nak érvényesítését most kieszközölni és minden határozattól e téren elállunk. Ezt meg lehet tenni a kk or, ha erre kellő és komoly ok van. (Nagy zaj bálfelól. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Erre pedig, igenis, megvan a komoly ok. Mert hiszen ha egyébre nem gondolok, mint arra a tradiczionális királyhűségre, a mely a nemzetet mindig jellemezte, (Ugy van! ügy van! jobbfelől.) különösen a jelenlegi ősz uralkodóval szemben , . . (Zajos éljenzés és taps jobbfelül és a középen.) Egy hang (a szélsőbahldalon) : Hát a nemzet joga ? Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . akinek annyi jótéteményében részesült a nemzet az alkotmány helyreállítása óta, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akinek személyében az egész világ a fejedelmek egyik legnagyobbikát tiszteli : (Ugy van I ügy van ! a jobboldalon és a középen.) első kötelességünk volt ez alkalommal, — és ez volt az inditóokok egyike — hogy magunktartásával azt a lelkiismereti nyugalmat helyreállitsuk. A második ok pedig az, hogy el kellett hárítanunk azokat az aggodalmas bonyodalmakat, a melyek előállottak volna, ha annak a felfogásnak következményei levonatnak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Minden habozás nélkül tehát arra határoztuk magunkat, hogy újra vállaljuk a kormányt, még pedig azért is, hogy biztositsuk a királynak hozzánk való jóindulatát, a melynek gyakorlása az ő nemes királyi szivének oly jól esik és azért is, hogy a vele való egyetértésben folytassuk azt a munkát, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a melyet csak mi tudunk, csak a vele való egyetértésben tudunk eredményesen végrehajtani, hogy az or szagnak és a nemzetnek összes javait a magunk erejétől kitelhetőleg emeljük. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezen az alapon kérem a t. háznak jóindulatát és támogatását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kossuth Ferencz képviselő ur kivan szólni. Kossuth Ferencz : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A válságnak az a megoldása, a mely előtt állunk, egészen szokatlan, (Igaz ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) sőt azt hiszem, hogy a parlamentarizmus történelmében eddig egyedül áll. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Teljesen szokatlan az, hogy egy kormány, a mely egy bizonyos állásfoglalás miatt lemondott, közvetetlenül lemondása után, előbbeni állásfoglalásával ellentétben levő alapon, ismét vállaljon kormányt. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De egy másik nagyon szokatlan jelenség előtt is állunk, az előtt, hogy most nem a kormány fedezi ö felségét a királyt, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem egy bizonyos fokig a király fedezi a kormányt. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez annál sajnálatosabb tény, mert ez ugy tünteti fel a magyar nemzetet és a képviselőházat, mintha ez olyan rakonczátlan lenne, hogy a király alkotmányos jogait oly makacsul támadja, hogy az uralkodót a végletekig elkeserítve és elkedvetlenítve, rendkívül komoly elhatározásra szorítaná; a mi Európa előtt furcsa színben tünteti fel a magyar nemzetet. (Ellenmondás a jobboldalon. Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Annál furcsább színben . . . (Folytonos zaj jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Kossuth Ferencz : . . . annál furcsább színben, mert kétségtelenül igaz, hogy Ö felsége egész Európában igen nagy tekintélynek örvend. A tényállás pedig az, bogy nemcsak hogy nem rakonczátlan a magyar nemzet és a magyar képviselőház, de a magyar képviselőházban nincs egyetlen olyan ember sem, a ki a felségjogokat csorbítani akarta volna vagy akarná. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt ellenkezőleg, a mi törekvésünk az volt, hogy kiküszöböltessék minden félreértés a nemzet és a király között a felségjogoknak magyarázatára és alkalmazására vonatkozólag, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy ezzel biztosittassék az az összhang, a mely föltétlenül szükséges, hogy létezzék a nemzet és a király között, azért, hogy a király uralkodása és a nemzet élete békés legyen. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Föltétlenül igaz az, hogy Magyarországon, minden jog a nemzettől ered, (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) igy a felségjogok is a nemzettől erednek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magyarországon nincsenek korlátlan felségjogok. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) így nem korlátlan az a felségjog sem, hogy Ö felsége a hadsereggel minden körülmények közt korlátlanul rendelkezik, így például bár a hadsereg alkatrésze a honvédség, ezzel mégsem rendelkezik korlátlanul a felség, mert az ország határain kivül, az országgyűlés hozzájárulása nélkül. Iá nem vezényelheti. Éjien igy korlátozza a felségjogot a tartalékosok és póttartalékosokkal való rendelkezésben, az, hogy ezekkel meg nem szavazott vagy megtagadott ujonczokat nem lehet pótolni. Feltétlenül igaz tétel az, hogy nem létezhetik olyan felségjog, a mely beleütközzék az ország egy élő törvényébe. Mert hogy ha léteznék egy ilyen felségjog, ez folytonos viszályoknak, súrlódásoknak, a nemzet és király között való összeütközéseknek volna a forrása. Ez pedig normális állapot nem lehet. A véderőreformra vonatkozó törvényjavaslat egy szakasza megerősíteni látszott nem egy törvényt, hanem egy törvénymagyarázatot, még pedig egy olyan törvénymagyarázatot, a mely nem felelt meg a törvényhozó szándékának. Az 1888. évi XVIII. t.-czikkről szólok. Ennek a törvénynek, a mely háboríts veszedelmek szempontjából hozatott meg, egy olyan kormány, a melynek parlamenti alapja nem volt és ennek
