Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

567. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. 109 tatni és alkotmányellenes dolgok nem fognak elkövettetni. Ezen ministeri ellenjegyzést követő harmadik napon ugyancsak a ministerelnök ur ellenjegyzésével megjelent egy másik királyi kézirat, melyben Ö felsége dr. Ouvaj Edét, Horvátország bánját, királyi biztossá nevezte ki, a ki azzal kezdte működését, hogy a törvényben előirt választásokat nem irta ki, hogy a sajtót megrendszabályozta és hogy a gyülekezési jogot elkonfiskálta. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy ezen abszolutisztikus kormányzást, a mely most Horvátországban van, mennyiben egyeztetheti össze a ministerelnök ur az általa ellenjegyzett 30-iki királyi kézirattal, de nekünk ezen abszolutisztikus kormányzat ellen föltétlenül és a leghatározottabban tiltakoznunk kell, mert Horvátországnak nincs külön alkotmánya, hanem a szent István koronája alá tartozó birodalom részét képezvén, ránézve is a magyar alkotmány az irányadó és azáltal, hogy ott az abszolutisztikus kormányzat foglal helyet, a ministerelnök ur merényletet követett el a magyar alkotmány ellen. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tartottam a felszólalást azért is, meit Polónyi Géza t. képviselőtársam az ő szombati mély előtanulmányra valló, ugy közjogilag, mint történelmileg igen nagybecsű interpellácziójábaD több esetre rámutatott annak illusztrálása végett, hogy a Horvátországi állapotokkal szemben a külföld minő véleménynyel van felőlünk. Hivatkozott ő több városban előfordult népgyülésekre, többek közt a Bukarestben megtartott népgyűlésre, a melyre nézve én már interpellácziót is jegyeztem be. Ezúttal a Bukaresti népgyűlésen történt dolgokkal foglalkozni nem kivánok, miután interpellácziómra nézve a múlt szombaton az idő előrehaladottságára való tekintettel kérésemre megengedte a t. ház, hogy azt a holnapi ülés folyamán mondhassam el. A másik dolog, a mire hivatkozott Polónyi Géza t. képviselőtársam, az én április 3-iki beszédem, a melyben egyenes felhivást és kérdést intéztem a ministerelnök úrhoz, világositson fel bennünket, mennyiben való a lapokban megjelent 3JZ cl híresztelés, hogy Ö felsége lemondásával való fenyegetéssel birta reá Khuen-Héderváry ministerelnök urat arra, hogy a rezoluczíót elejtve, vállaljon újból kormányt. T. képviselőház ! Nehogy az a látszat keletkezhessek bárki részéről is, mintha én felszólalásom által a Horvátországban észlelhető dolgokat és eseményeket helyeselném és mintha engem ezen álláspontom elfoglalására talán Polónyi Géza t. barátom szombati felszólalása kényszeritett volna, a t. ház engedelmével leszek bátor a Független Magyarországban a horvátországi eseményekre vonatkozólag irt húsvéti czikkemnek egy kis részét felolvasni, a melyből meggyőződhetnek t. képviselőtársaim, hogy, a mikor én a legélesebben elitélem a horvátországi államellenes, trialisztikus törekvéseket, ugyanakkor a leghatározottabban a legszigorúbb rendszabályokat kérem és követelem a t. kormánytól arra nézve, hogy ezen állapotok megszüntessenek. Czikkemnek ezen része a következőkép szól (olvassa) : »S mig a keresztény világ a feltámadás egyházi ünnepét üli, az alatt a magyar szent koronához tartozó Horvát- és Szlavonországokban testvéreink az abszolutizmus feltámadásán keseregnek.* Egy hang (jobbjdől) : Ki irta ? Egry Béla: Én irtam. (Éljenzés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfdől.) »Feltámadás itt, feltámadás ott s mégis minő nagy különbség a kettő között, mig az egyik örömöt és ünnepet, a másik bánatot és mély keservet jelent, mert teljhatalmú királyi biztossá neveztetett ki a horvát bán, a ki az alkotmányos választások kiírása helyett feltámasztotta a halottnak vélt abszolutizmust, rendeletet adván ki az autonómia felfüggesztésére, a legszigorúbb czenzura gyakorlására és a királyi biztosságok felállítására. Ezzel a húsvéti ajándékkal kedveskedett a horvát testvéreinek gróf Khuen-Héderváry Károly 4 volt bán, Magyarország ministerelnöke. Kétségtelen dolog az, hogy Horvát-Szlavonországokban a politikai viszonyok és' helyzet elfajult és tarthatatlan, kétségtelen az is, hogy ezen állapotokat Khuen grófnak húsz évi báni kormányzása és Tomasich bánnak törvénytelenségei idézték fel és istápolták«, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mely irányzat, ha erőre kap és terjed, veszélyeztetheti a magyar birodalom egységét, melynek feltétlenül gátat kell vetni. Az a kérdés csupán, vájjon az orvosszer, melyet Khuen gróf irt elő és Cuvajban ad be a betegnek, megszünteti-e a bajt, kigyógyít ja-e horvát-szerb testvéreinket abból a betegségből, melybe beleestek.* Én az orvosszert nemesak nem tartom helyesnek, okosan megválasztottnak és czélravezetőnek, miután az csak ideig-óráig — a mig az abszolutisztikus kormányzat tart — veszi elejét a baj terjedésének, hanem egyenesen veszélyesnek tartom azt, mert nemcsak gyökeresen nem gyógyítja a betegséget, ellenkezőleg, elkeseredést szül, az ellenünk már eddig is megnyilvánult gyűlöletet fokozza s végeredményében katasztrófát idézhet elő. Mert az erőszak soha sem volt alkalmas eszköz arra, hogy kedélyeket lecsillapítson és megnyugtasson, hogy ellentéteket kiegyenlítsen, hanem arra igen, hogy a betegség elfojtására irányuló szer alkalmazásának felhagyása után a baj még nagyobb erővel törjön ki s az elfojtott szenvedélyek még nagyobb dühvel forduljanak ellenünk. Ha az a veszedelmes irányzatú trialisztikus betegség és áramlat tényleg fennáU s már annyira terjedt, hogy e miatt nevezték ki a bánt királyi biztossá, publikálva az abszolutisztikus kormányzást, akkor igen nagy mulasztást követett el a horvátországi viszonyokat igen jól ismerő ministerelnök, hogy elfojtására eddig várt s hogy ma-