Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-365

365. országos ülés 1912 Egry Béla — a Bukarestben tartott népgyűlésnek Magyarország belügyeibe való beavatkozása tárgyában a ministerelnök úrhoz ; i»»'j Barcsay Andor — a hunyadvármegyei közoktatás tárgyában a vallás- és közoktatásügyi minister urkoz. Elnök: Minthogy már benne vagyunk az interpellácziós időben, azokra azonnal át fogunk térni. Előbb azonban napirendi javaslatot fogok tenni. Az interpellácziók közül Eitner Zsigmond képviselő uré mint sürgős lévén bejelentve, azt hiszem, azt illeti az elsőbbség. Most megteszem javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, e hó 15-én, délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjéül a mait javaslom. Megjegyzem, hogy egy órakor fogom kisorsolni gróf Szécheny Emil összeférhetetlenségi ügyében a juryt múltkori bejelentésemhez képest, a melyet húsvét előtt voltam szerencsés a t. háznak megtenni. (Általános helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen I) Akkor ezt ekként elfogadottnak jelentem ki. Most áttérünk az interpeUácziókra. Eitner Zsigmond képviselő urat illeti a szó_! Eitner Zsigmond: T. képviselőház! Nem fogom a t. ház idejét sokáig igénybe venni, tisztán csak interpelláczióm felolvasására és a száraz tényállás elmondására szoritkozom. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) A választás Komáromban hét órakor nyert befejezést, dr. Sárkány Ferencz képviselőnek megválasztatott és ezen idő alatt . . . (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) £«j Elnök : Csendet kérek ! Mfi Eitner Zsigmond: ... a választók, a kik egy téren voltak összegyűlve, nem nagy figyelemmel hallgatták ugyan a választás eredményének kihirdetését, de azok, a kik az eredményt várták, az úgynevezett Czentrál-kávéházban nagy tömegben jöttek össze. Intelligens családok, gyermekek, nők voltak együtt és én arra a jelenetre mentem le, a mikor a kávéház közepén volt tiz szuronyos csendőr egy hadnagy vezetésével. Oda mentem, kérdeztem a csendőrhadnagyot, micsoda eljárás ez ? Azt mondotta, hogy ő felsőbb parancsra cselekszik, utasítást kapott, hogy a kávéházból a népet kiszorítsa. Hát, t. képviselőház, akkor, a midőn a választás befejeződött, teljes csendesség volt ott. A mint azután később megtudtam és a főispán ur is megerősítette, azt mondták, hogy dobtak a csendőrök közé ; azt azonban nem tudják, hogy az utczáról-e vagy az emeletről, semmi esetre sem történt azonban a kávéházból. Teljesen indokolatlan volt tehát az a hallatlan brutalitás, hogy egy magánhelyiségbe a csendőrség feltűzött szuronyokkal vezettessék be. Nem kérdezem, nem is kutatom, hiszen a vizsgálat fogja majd az eredményt mutatni, hogy ki volt az okozója ennek, én csak a április 13-án, szombaton. 95 száraz tényállást mondtam el és a következő interpellácziót terjesztem a t. belügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a t. belügyminister urnak arról, hogy a f. évi április hó 10-én Komáromban lezajlott képviselőválasztás alkalmával, közvetlenül a választás befejezése után, a függetlenségi és 48-as párt gyülekezőhelyére, a központi kávéházba a csendőrség minden ok nélkül berontott s az ott összegyűlt népet szuronyszegezve megtámadta ?<< Egy hang (jobbfelől;) És összetört mindent! Eitner Zsigmond : Mindent nem, de asztalokat és székeket tört össze. Kállay t. képviselőtársam ott volt, látta. (Olvassa) : »Hajlandó-e a belügyminister ur vizsgálatot indítani és intézkedni, hogy az, a ki e törvénytelen és a közszabadságot és közbiztonságot egyaránt veszélyeztető rendelkezést tette, méltó megtorlásban részesüljön ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A interpelláczió kiadatik a belügyminister urnak. Szinyei-Merse Félix jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem szerint olyan kérdéssel szándékozom a t. házat foglalkoztatni, a mely nem sporadikus, nem efemer értékű és jelentőségű, hanem kihatásaiban esetleg történelemátalakító jelentőséggel is bírhat. Hogy a hosszabb bevezetést meUőzzem, rátérek magára a tárgyra. (Halljuk ! Halljuk !) A mindnyájunk által eléggé ismert királyi kézirattal kapcsolatosan meg kell állapitanom azt, hogy megjelent a hivatalos lapban egy királyi kézirat, a melynek egyes részeivel és azoknak a mostani politikai helyzettel való összefüggésével kénytelen vagyok foglalkozni. Ennek a királyi kéziratnak van egy igen értékes, azonban inkább a történetíró számára becses része, a melyben ö felsége a miniszterelnök ellenjegyzésével megállapítja, hogy (olvassa) : »a kormányzatnak az alkotmányos élet áldásos helyreállítását követett egész ideje alatt gondosan őrködött a törvény és az alkotmányos rend épségbentartása felett«. A történetíró számára mindenesetre igen becses okirat lesz annak megállapítása, hogy ö felsége uralkodásának hosszú időtartama után maga állapította meg azon időhatárt, a mely alkotmányos kormányzását, helyesebben uralkodását a múlttól elválasztja. Ezzel a kérdéssel nem szándékozom tovább foglalkozni, mert a mint jeleztem, ez a történetíró számára lesz inkább becses okirat, mint az aktuális politikai élet számára. Azonban van ennek a királyi kéziratnak következő passzusa is (olvassa) ; »Zavartalan birtokában van a nemzet összes alkotmányos jogának, ezek között az ujonczmegajánlás jogának is és misem áll tőlem távolabb, mint ennek érintése vagy csorbitása«. Ehhez a gondolatmenethez nekünk sok reminiszczencziát, sok keserű emléket kellene fűznünk, én azonban, miután nem szeretek sebeket fel-