Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
Sít. országos ülés 1ÖÍ2 február h-m, szerdán. '73 pénzügyministemek is; van kék plajbásza. Ezt használja, de használja elsősorban a belügyi kiadások terén/ (Igaz! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mert azoknál a, költségeknél, a melyek a közös kiadásoknál, a mint hiár többször volt szerencsém érre vonatkozólag nyilatkozni, a hadügyi terheket képviselik, nem lesz a magyar pénzügyministernek oly szabad keze, mint a milyen van a belügyi kérdésekben. Következik ez azokból, a miket a feltétlenül szükségelt kívánalmakra vonatkozólag felállítottam, de következik azon államjogi helyzetből is, a melyben vagyunk. A magyar pénzügyministernek kékpia jbászhasználata ezen a téren már korlátozva van, az nem független és nem önálló. Hogy mit jelent ez a kékplajbászhasználat, e , tekintetben appropriáoziós beszédemben egy számsorra mutattam, mely kezdődik 1868-ban 184 millió közös kiadással és 1911. évben 564 millióval végződik. De nem kell, hogy hivatkozzam erre, mert a t. pénzügyminister ur múlt évi február 27-én a delegáczió ülésében tartott beszédében, indokolásául annak, hogy felvétetik végre a katonai terhek végleges rendezése, kimutatta azt, hogy rendkívüli kiadások czimén, hadi anyag beszerzése czimén mily óriási összegek költettek el a közelmúlt évtizedekben. Nem akarok a számokkal vitázni, fentartom erre a jogot adandó más alkalommal, miután sajnálatomra, eredeti okmányak alapján, a mint erről me ggvőződtem, ezeket a számokat egyes évekre vonatkozólag nem találom. De ez most mellékes is. Én elismerem, hogy a közelmúlt évtizedeiben ily nagy összegek elköltettek. Hiszen egyedül az uj tüzérségi berendezésre 1903-tól 1911-ig 252 millió korona rendkivüli kiadás szavaztatott meg és költetett el. Vájjon ezek az összegek azt mutatják-e, t. ministerelnök ur, hogy a magyar pénzügyministernek, lett lég yen az bárki is, szabad keze van ezen kék plajbász használatánál ezen költségekre vonatkozólag ? Ellenkezőleg, azt a tényt mutatják, hogy abban az utolsó évtizedben, melyben a hadsereg extenzív fejlesztése elől a képviselőház mereven elzárkózott, a hadsereg intenziv fejlesztése, modern felszerelése terén száz és száz millió költetett el és hogy ez elől a kivánalom elől nem zárkózott el az a kormányzat sem, melynek katonai programmja, ezen a téren vallott nézete homlokegyenest ellenkezik a fennálló állapotokkal. A terhek terén ugy állunk, hogy 1911-ben a közös ügyek 564 milliót képviselnek. Ha semmi sem változik azon az állásponton, a melynek többször adott kifejezést a t. pénzügyminister ur, akkor 1912-ben a közösügyi költségvetés 598, mondjuk kereken, 600 milliót fog kitenni. Ezenkivül ne méltóztassék a ministerelnök urnak figyelmen kivül hagyni azt, hogy bár nincs tárgyalás alatt, de a ház asztalán fekszik egy másik törvényjavaslatunk : a honvédség fejlesztéséről szóló törvényjavaslat, a mely szintén igen nagy, mondhatnám óriási terhet ró ezen a téren a nemzet áldozatkészségére. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XY. KÖTET. De nem akarok most számokkal operálni. Végzem azzal, a mivel az appropriaczionális vitánál tartott beszédemben végeztem. A hadsereg és a honvédség fejlesztésének költségtöbbletei 1911 és 1912-re az 1912. évi költségvetésben bruttó-összegben 62 milliót képviselnek, és ezeknek fedezésére az igen t. pénzügyminister ur az 1912. évi költségvetésben 48 millió uj terhet kellett, hogy igénybevegyen, illetőleg kellett, hogy az adózó közönségre háritson. Ez feltétlenül bizonyltja azt, hogy az az elkerülhetetlen fejlesztés, a melyet a véderő javaslat és a honvédségi javaslat kilátásba helyez, feltétlenül maga után vonja azt a körülményt, hogy ujabb és ujabb czimeken ujabb és ujabb adónemeknél kell állampolgáraink szolgáltatását igénybevenni ' akkor, ha egyfelől meg akarunk felelni az ezekben a javaslatokban elvállalandó kötelezettségeknek és ha másfelől nem akarunk elzárkózni azok elől a szintén feltétlen következmények elől, a melyeket az ország kulturális, közgazdasági érdekei szabnak élénk. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát hogy állunk ezen a téren ? Hiszen nem arról van ma már szó, hogy leszállittassanak a kiadások. Tudjuk-e, hogy mik lesznek azok a kiadások ? Egy tételre hivatkozom. Hogy az altiszti kérdés rendezése micsoda tehertöbbletet ró a javaslatokban elvállalandó terhekhez, ezt még ma közülünk senki sem tudja. De figyelmüket felhivom arra, hogy hallottunk valami elmaradott 20 millióról, a mely az eredeti számításból kimaradt. A második etapé pedig, a melyre helyezkednünk kell, az, hogy mielőbb kimondanék azt a szót, hogy áttérünk-e a normális tárgyalásokra vagy nem térünk át, végre valahára tudnunk kell azt, micsoda az a tehertöbblet, a melyet a javaslatoknak törvényerőre emelkedése a nemzetre ró. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Taps a szélsőbaloldalon.) Én nem vonom vissza az általam mondottakat. Ha önök bebizonyítják nekünk azt, hogy mindaz, a mi a javaslatokban már teher-cimen van és mindaz, a mit még hoznak, feltétlen szükségességet képvisel, nem zárkózom el ezen a czimén az elől, hogy a többség a javaslatokat törvényerőre emelhesse. De egyre kivánok biztosítékot. Ha ezen a czimén az ország teljesítési képessége, az ország fizetési képessége igénybevétetik, ugyanakkor biztosítékot, épen olyan feltétlen bizonyosságot kivánok arra nézve, hogy azok az érdekek pedig, a melyek, merem mondani, fontosabb érdekek a védelem és a harcz érdekénél, bár igen nagyfontosságuaknak tartom ezeket is, t. i. a kultúra érdekei is a közelebbi évtizedbén ugyanoly módon nyernek kielégítést. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : De miből ? Arra nincs pénz !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Désy Zoltán: Nem vitatkozom most számok felett. Felállítom a tételt. Saját személyemre 10
