Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

46 3k5. országos ülés 19Í2 február Wrén, hétfőn. ben álló és ez idő szerint még egyezkedő pártok bármelyikének az álláspontjára helyezkednék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Teszem pedig ezt azért, t. ház, mert egyfelől ezt követeli meg szerintem a méltányosság, mert mikor két egymással szabadon egyezkedő fél még az egyezkedés stádiumában áll, egyiknek a poziczióját sem lehet gyengiteni vagy erősíteni az által, hogy a kormányhatalom bár-, melyik mellett állást foglaljon, (Helyeslés a jobboldalon.) de teszem ezt azért is, t. képviselő ur, mert ez által nézetem szerint magát a mindnyájunk által óhajtott czélt látnám veszélyeztetve, azt a czélt t. i, hogy nagyon kívánatos volna az, hogy az áldatlan helyzet megszűnjék és a két fél között az egyezség létesüljön. Veszélyeztetve látnám pedig azért, mert ha felszólalásomnak bármelyik fél azt az intencziót tulajdonithatná, hogy áUáspontjának helyességében osztozom, akkor ennek nagyon örülne és álláspontjából nem engedne semmit, és ezáltal a másik fél helyzete sokkal nehezebbé válna a megegyezésnél. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Epén ezért méltóztassék megengedni, hogy felszólalásomban csak a hozzám intézett egyes pontokra adandó válaszokra szorítkozzam. Az interpelláczió első pontja az, hogy vájjon van-e tudomásom arról, hogy 24-ikére az egyes munkásoknak a gyárak üzemében felmondtak? Erről van tudomásom, és arról is, hogy ez a dolog még véglegesen be nem fejeztetett, a munkások részéről végleges válasz még meg nem adatott, ez tehát egy pendens kérdés és táplálni lehet a reményt arra, hogy kedvező megoldásra jutnak. . A további kérdés az, hogy hajlandó volnék-e ezen kérdés rendezésébe beavatkozni? Kijelentem, hogy ilyen körülmények között erre nem érzem magam indíttatva, és pedig azért, mert ez a kérdés nincsen még a végleges megoldás stádiumában, még nem jutott odáig, még csak az egyezkedés utján van, nem volna tehát helyes, hogy az ügynek ebben a, stádiumában a kormány beleavatkozzék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Annál kevésbbé vagyok hajlandó ezt tenni, mert nézetem szerint a kormány, mely az államhatalmat képviseli, semmiféle refusnek magát ki nem teheti, és miután e tekintetben a felek részéről semmiféle kérelem nem intéztetett, nem gondolnám, hogy helyesen járnék el, ha, a nélkül, hogy a felek a kormányhoz fordultak volna, bármi lépést is tennék. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen.) A mi azt illeti, hogy hajlandó . völnék-e kijelenteni, hogy a vis major esetét nem fogom akezeptálni . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem így mondtam! Beöthy László kereskedelemügyii minister: , . . illetve, hogy ha a kizárás megtörténnék, ezt nem fognám vis majornak tekinteni-. Gr. Batthány Tivadar: Nem igy mondtam! Beöthy László kereskedelemügyi minister: Kérem, fel fogom olvasni. (Olvassa. < »Azon esetben, ha a megegyezés a minister ur által is helyeselt alapon a munkaadók által visszautasittatnék, hajlandó-e azon álláspontra helyezkedni, hogy ez indokolatlan kizárást nem tekinti vis majornak, és ebből az állami megrendelések tekintetében a konzekvencziákat le fogja vonni.« Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy ez is egy körülmény, a mely visszatart attól, hogy e kérdésbe beleelegyedjem. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogyan áll a helyzet? Tegyük fel, hogy beleelegyedik a kormány, és sikerül a békét létrehozni. Már most, mondjuk, egy pár hét múlva, vagy egy pár hónap múlva ennek daczára ujabb bérharcz lesz, és akkor a kormány, a mely először erkölcsileg magát angazsálta, ennél a másik kérdésnél nagyon nehéz helyzetben van, a mikor egy vállalat, mely nem fogja kötelezettségét teljesíteni, azt mondja: Te erkölcsileg kötelezve vagy, hogy nem tudunk eleget tenni vállalkozásunknak, mert akkor létesítettél egy megegyezést, a mely tartott egy pár hétig, most azután nagyobb méretekben tört ki a harcz, és akkor én mint kereskedelmi minister már nem tudok a vállalkozókkal szemben azzal a szigorral fellépni a vis major elbírálásánál, a mint azt, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, szándékom tenni. Erkölcsi obiigóban lennék, ezt mint egy revolvert szegeznék velem szemben, és igy minden lehetősége ki volna zárva annak, a kérdés elbírálásánál, hogy az illető gyáros hibás-e, vagy nem, és a vis major javukra tudható-;e be vagy nem, teljes objektivitással járjak el. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ez is egy szempont, a miért nem óhajtok beavatkozni, és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és.a középen.) Gr. Batthyány Tivadar: Kénytelen vagyok, t. ház, minthogy a minister ur végleges választ volt szíves adni, amit őszintén köszönök, válaszolni a minister ur fejtegetéseire. Amit a minister ur a vis major kérdésére mondott, abba belenyugszom, noha az ón felfogásom az, hogy ha a minister. ur igyekeznék a két pártot egyeztetni, akkor igenis megmondhatná, hogy ha ti egy méltányos egyezségre nem léptek, ne számítsatok arra, hogy a munkáskizárás folytán előállott munkaszünetet vis majornak be fogom számítani. . De megengedem, hogy a minister ur felfogása, a ki ígéri, hogy később nagyobb szigorral fog eljárni, helytálló, szívesen meghajlok a minister , ur ezen felfogása előtt. Sajnálatomra azonban nem érthetek egyet a minister úrral válaszának többi részében, és igy válaszának többi részét nem is fogadhatom el. A minister ur. tévedésben van, midőn azt hiszi, hogy itt szabadon egyezkedő felekkel áll szemben, Nem igy áll a dolog. Kimondották