Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

36 545. országos ülés 1912 február 19-én, hétfőn. és állását köti ahhoz, hogy az megoldassék. (Zaj balfelől.) Ez eddig mind nagyon szép volna, habár minket nem is elégitene ki. De azután nyomban rögtön utána gondoskodik a miniszterelnök ur megfelelő villámhárítóról, mikor kijelenti, hogy az alkalmas időpontot ő fogja megválasztani. (Derültség balfelől. Zaj a jobboldalon.) Lovászy Márton : Komédia! Justh Gyula: Ez a kérdés már 8—9 év előtt erős vita tárgyát képezte. 1903-ban benn volt ez gróf Tisza István akkori ministerelnök urnak és a többségnek programmjában, mégis mindez ideig, csaknem egy évtized múlva, csupán odáig jutottunk el, hogy a ministerelnök ur majd maga fogja megválasztani az alkalmas időpontot! Ez az egy tény maga is bizonyitja, hogy az Ígéret nem elégítheti ki a nemzetet! (Zaj.) Lehetetlen, hogy fel ne említsem itt gróf Andrássy Gyulának, Magyarország nagynevű ministerelnökének egy közkeletű klasszikus mondását. Ö ugyanis azt mondta : ígérni nehéz, megtartani könnyű. Ma azonban már odáig jutottunk, hogy ezen tézisnek épen a megforditottja áll: (Igaz ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ígérni könnyű, megtartani nehéz. (Taps a szélsőbaloldalon. Derültség és tapsok a jobboldalon.) A nyelvkérdésben sem megnyugtató a ministerelnök ur kijelentése. Már 1903-ban gróf Tisza István ministerelnök urnak és az akkori többségnek programmjában benne volt az, hogy a katonai büntető eljárásnál a magyar nyelv érvényesítendő. Imperative volt ez kimondva gr. Tisza István volt ministerelnök urnak és az akkori többségnek programmjában. (ügy van! a szélsőbáloldalon.) Székely Ferencz igazságiigyminister: Tessék tovább olvasni, még egy sor van hozzá ! (Hosszantartó élénk derültség a jobboldalon és a középen.) Justh Gyula: Bocsánatot kell kérnem a t. igazságügyminister úrtól, de azt, hogy én mit olvasok fel, mit nem, én magam határozom meg. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Ha a t. igazságügyminister ur ki akarja egészíteni az én hivatkozásomat, módjában áll felkelni és ezt a kiegészítést megtenni. (Zaj.) Lovászy Márton : A szombathelyi programmbeszédét halljuk ! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Justh Gyula: Ezzel az imperativ rendelkezéssel szemben nem lett volna szabad a magyar állami nyelv tekintetében a törvényjavaslatban kivételt statuálni, hanem az eljárásra nézve az egész vonalon biztosítani kellett volna a magyar nyelv uralmát. (Felkiáltások jobbfelől: Megvan !) Ma, bocsánatot kérek, nincs meg. Én nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert hiszen már sokszor felhozták a házban, hogy a katonai büntető eljárásról szóló törvényjavaslatban azokra nézve, a kik más nyelvet nem tudnak, csak a hadsereg szolgálati nyelvét, kivétel van statuálva, még pedig oly módon, hogy az illetők a közös hadsereg szolgálati nyelvét használják, s hogy maga az eljárás is a hadsereg szolgálati nyelvén történik. Ismétlem tehát, a hadsereg szolgálati nyelvére nézve nem lett volna szabad kivételt statuálni, hanem erre nézve is azt az általános szabályt kellett volna alkalmazni, a mely azt mondja, hogy a ki pedig a magyar állam nyelvét nem érti, annál tolmács közbejötte szükséges. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ). Székely Ferencz igazságiigyminister: Majd erre válaszolok. Polónyi Géza: Mi is válaszolunk ! Justh Gyula: A nyelvi rendezés tekintetében van még egy intézkedés, a mely felettébb sérelmes a magyar államnyelvre nézve, t. i. a 80. §. 11. pontja, (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely azt mondja, hogy ha a törvény másként nem rendelkezik, akkor a szolgálati nyelv lép előtérbe. Szóval ezen esetekben a szolgálati nyelv, a német nyelv van generalizálva, és a magyar államnyelv háttérbe szorítva. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Nem az a kérdés tehát, hogy az uj helyzet előnyösebb-e a jelenleginél, . . . B. Lévay Lajos: Az nagy kérdés ! (Zaj.) Hock János : Ez nem lojális eljárás. Mi meghallgattuk a ministerelnököt. Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula: ...hanem az a kérdés, megfelel-e a javaslat azon kategorikus imperativ határozatnak, melyet a régi szabadelvű párt hozott, és melyet gróf Tisza István programmjába felvett, hogy t. i. a katonai büntető eljárásban a magyar nyelvnek kell érvényesülnie. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És kérdem, nem káros-e, nem veszedelmes-e egy preczedenst, egy kivételt teremteni egy idegen nyelvért, a német nyelvért a magyar államnyelv rovására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A választójog kérdésében a ministerelnök ur szintén megelégszik elasztikus Ígéretekkel és kijelentésekkel. Ilyen kijelentésekkel, ilyen ígéretekkel kíván bennünket megnyugtatni. Azt mondja, reméli, hogy ez év végéig be tudja terjeszteni a választói jogról szóló törvényjavaslatot, melynek alapelveivel egyáltalában nem ismerteti meg a közönséget. Lovászy Márton : ö maga sincsen tisztában vele. Justh Gyula : Azt mondja, reméli, hogy beterjeszti, hacsak esetleg technikai okok nem fogják ebben megakadályozni. (Mozgás és zaj.) Az, ugy látszik, a ministerelnök ur egész politikáján végig vonul, hogy minden kényes kérdésnél siet viUámháritókat f elállítani. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy eddig nem készült el a javaslat, mert a legutóbbi népszámlálás adatai nincsenek feldolgozva, és nem akar hebehurgyán eljárni, (Igaz ! TJgy van ! jobbfelől.), meg akarja fontolni a kérdést, (Helyeslés jobbfe'ől.) minden tényezőt meg akar hallgatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Néhány mondattal később azután már azt mondja : ha a véderő javaslat