Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-358

340 358. országos ülés 1912 Ábrahám Dezső : Tisztelettel kérem, méltóztassék az én interpellácziómat sürgősnek kimondani és megengedni, hogy azt elsőnek tartsam meg. Elnök : Azt hiszem, a háznak nincs kifogása ellene. (Helyeslés.) így tehát először a képviselő urat fogjuk felhívni. Héderváry Lehel: T. ház! A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót, hogy Hock János tegnapi beszédére reflektálhassak. Hock János t. képviselő ur helyénvalónak találta azt, hogy azt az ügyet, a mely Hantos Elemér és báró Podmaniczky Endre országgyűlési képviselők között felmerült és a melyet az Est és a Pesti Hirlap szóvá tettek, idehozza a ház szine elé. Kállay Tamás : Elég skandalum ! Héderváry Lehel: önszántamból, és tisztán abból a czélból, hogy a Nagy Galeotto-nak további kombinácziókra alkalmat ne adjak, ismétlem, mea sponte, sietek a tényállás előadásával az ügy tisztázásához hozzájárulni. (Helyeslés.) A mikor az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, a túloldallal a béke dolgában egyezséget kötött, másnap a ház folyosóján természetszerűleg másról nem volt szó, mint e béke megkötéséről és a jövő eshetőségeiről. Ekkor én Hock János t. képviselőtársammal sétáltam a ház folyosóján, a hol politizálva, ki-ki a maga álláspontját adta elő. Hock János képviselő ur verve-vel képviselvén azt az álláspontot, a mely elitélte a békekötést, azt mondotta, hogy ennek feloszlatás, vagy kormánybukás lesz a vége. Találkozván vele újból a folyosón, ő engem megszólított azzal, hogy az előttünk elmenő Hantos Elemérre rámutatván, azt mondotta : »Látod, ez is azt mondja, ha csak két hétig tudjuk még húzni, a kormány megbukik«. (Felkiállások a jobboldalon : Oltó !) Én ezen diskurzus után minden tendenczia nélkül továbbmenvén, találkoztam ellenzéki képviselőtársaimmal, a kiknek ezt a dolgot, miután elég érdekesnek találtam, az elmondásra, ugyanezekkel a szavakkal minden kommentár nélkül elmondottam. Miután engem sem becsületszó, sem a diszkréczió nem kötelezett — ez tőlem nem is kéretett — jogosítva éreztem magamat arra, hogy ezt a különben is érdekes dolgot elmondjam. A magam részéről, mikor a tényállás tisztázásához ezt hozzáfűzöm, kijelentem azt, hogy báró Podmaniczky Endre képviselő úrral sem azelőtt, sem azóta nem beszéltem, őt személyesen nem is ismerem, csak közbeszólásai révén. (Derültség.) A mi tehát a továbbiakat illeti, minden további galeottóskodás elkerülése czéljából kijelentem ezt, a mihez más tanúm nincs, mint lelkiismeretem és egyéni igazmondásom. (Helyeslés jobbfelóí.) Hock János: T. ház! Polónyi Dezső: Podmaniczkyról volt szó tegnap ! Bakonyi Samu; Ö most közbehallgat! (Demárczius 6-án, szerdán. rültség a baloldalon. Zaj jobbfelóí. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Hock János: Személyes kérdésben kérek szót, bár megvallom, felesleges, mert mikor a Podmaniczky-dolgot kikapcsolták a mi beszélgetésünkből, további eljárásra nekem szükségem nincs. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Bikádi Antal : Podmaniczky tegnap megszaladt előle ! (Zaj.) Hock János: Hogy mi bizalmas beszélgetés közben miről tárgyalunk egymás között .... (Zaj és jelkiáltások a jobboldalon: Tegnap letagadta ! Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, mindent elmondok. Én kijelentettem, hogy Podmaniczky Endre báró, a ki rám, mint forrásra hivatkozott, hogy tőlem hallotta ezt a hirt, (Zaj a jobboldalon.) ezt maga is visszavonta később, tehát az én nevemet az ő ügyével kapcsolatba hozni nem lehet. (Zaj és közbeszólások jobbfelóí. Elnök csenget.) Ugy látszik, az urak eléggé preparálva jöttek ide, mert nem akarják meghallgatni személyes kérdésben ennek az ügynek kifejtését. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János : Itt van kérem a napló, a mely szórói-szóra megörökiti az én felszólalásomat, és ebben a naplóban az áll (olvassa) : »Kijelentem, hogy nemcsak báró Podmaniczky Endre úrral, de senkivel a t. munkapárt tagjai közül sohasem közölteim. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Holló Lajos: Halljuk, kérem! Elnök : Csendet kérek ! Hock János : Nem lehet nekem olyan dolgokat imputálni, a mit én nem tettem és nem mondtam. Ezzel a nyilatkozattal nem lehet elsikálni az ügyet, mert Héderváry képviselő ur nyilatkozata részben igaz, részben tévedés. Én rámutatok mind a két részre és az önök józan Ítéletére bizom, méltóztassék eljárásom felett szavaimmal és felszólalásommal kapcsolatban ítélni. Kétségtelen, hogy a folyosón bizalmas beszélgetések folynak, a melyek a politikai helyzet mai válságos időszakában minden szituáczióra kiterjednek. Eszmecseréket folytatunk, a melyeket nem a nyilvánosság elé szánunk, és ezeket sem önök, sem mi itt a parlamentben tárgyaim nem szoktuk. Nem is azért szólaltam fel én tegnap, hanem a lapokban megjelent kijelentés indított felszólalásra, hogy én tőlem merítette Podmaniczky Endre báró ur az adatait. Héderváry Lehel képviselő urnak csakugyan igaza van abban, hogy az u. n. kompromisszium után, a mit parlamenti műnyelven leszerelésnek is neveznek, (Mozgás a baloldalon.) beszédbe álltam vele, és a többek között azt mondottam, hogy az én meggyőződésem és nézetem az, hogy a választóközönség azon részében, a mely régóta tősgyökeres 48-as álláspontot foglal el, a Kossuthpárt leszerelése a pártnak ártott, nekünk pedig használt. (Zaj a baloldalon. Halljuk l Halljuk! Elnök csenget.) Azt i§ mondottam a t. képviselő