Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-357
326 357. országos älés 1912 márczius 5-én, kedden. A második nyilatkozat igy szól: »Hantos Elemér képviselő úrral közöltük báró Vojnits Sándor ur nyilatkozatát, a ki előttünk kijelentette, hogy a kérdéses ügyben semmiféle formális eljárás nem volt, mert báró Podmaniczky Endre ur, az ő kérdésére adta elő az Estben közölteket, a melyek tartalma teljesen való, azzal a különbséggel, kogy ez alkalommal báró Vojnits Sándor és báró Láng Mihály urak, mint a társalgásban résztvevők, nem mint megbízottak voltak jelen. Almássy László s. k., Erdély Sándor s. k.« T. ház ! Ez a nyilatkozat, a másikkal egybevetve, kissé homályos és a ki az ügyet alapjában nem ismeri, az tiszta képet magának ezekről a dolgokról nem is alkothat. (Mozgás.) Röviden azonban megmondom, hogy mi ennek az értelme. A második nyilatkozat első tárgya az, hogy semmiféle formális eljárás nem volt, mert báró Podmaniczky ur nem megbizottak kérésére nyilatkozott, hanem beszélgetés közben csupán. A második pedig, hogy a mi az Az Estben feglaltatik, az teljesen való. A harmadik rész pedig, hogy báró Láng Mihály ur és báró Vojnits Sándor ur, szintén mint a társalgásban résztvevők kérdezték csak meg báró Podmaniczky urat. Az én személyes kérdésemet tulaj donképen a második rész fedi és erre is alapitom, mert keresnünk kell, tulajdonképen mi jelent meg az Az Estben és akkor azt hiszem, a t. túloldal is nekem teljesen igazat ad, (Mozgás.) hogy nem érzékenység, hanem kötelesség magam iránt, hogy e dologban a ház szine előtt tisztázni akarom, (Zaj a jobboldalon.) a magamra vonatkozó részt. (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Dezső: Az elnök már megadta az engedélyt^! Hock János: Az Estben ugyanis, a melyen e nyüatkozat is alapszik, körülbelül a következő fordult elő. Szórói-szóra nem idézhetem, mert nincs nálam, de a Id Az Estbe beküldte a hirt, feljogositott, hogy értelmileg adjam elő, körülbelül mi az, a mit ő a czikkében kifejezni akart. Az Est idézett száma, a melyet valóságnak ismer el a 2-ik nyilatkozat, ugyanis hozta, hogy Hantos megbízottakat küldött volna báró Podmaniczky Endréhez és hozzám, és a megbizottak engem is megkérdeztek és báró Podmaniczky Endre urat is megkérdezték, mi igaz abból, hogy báró Podmaniczky tényleg tőlem hallotta volna, hogy Hantos Elemér a párthűség eUen vétett és a Justh-pártot ellenállásra buzdította. Azután Az Estben az foglaltatik, hogy báró Podmaniczky kijelentette, hogy nem tőlem hallotta a dolgot, de hallotta másvalakitől, a kit azonban megnevezni nem akar, mert becsületszó köti. Hát, t. uraim , r a közleménynek ez a része nem fedi a valóságot, mert hozzám senki magyarázatért nem fordult, sem Vojnich, sem más képviselő ur e tekintetben velem nem érintkezett. Hogy azonban báró Podmaniczky Endre kijelentette, hogy nem tőlem, hanem mástól hallotta, s azért nem mondja meg, mivel ehhez becsületszó köti, erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy minden olyan híresztelés, mely megengedi, hogy a hirt közöljük és nagygyá hizlaljuk, de takarózik az illető, kitől. a hír ered és becsületszóval-fedi a diszkréczióját, az, bocsánatot kéiek, nem olyan természetű híresztelés, melyért a becsületszót fentartani érdemes, (Helyeslés baljelöl.) mert az ilyen dolgok tulajdonkép mindig valami pletykát és rágalmat fog- . Iáinak magukban, melyeknek szerzőjét azért nehéz megállapítani, mivel itt a felelősséget becsületszóval eltakarják. (Zaj.) Ez kérem, turpis causa és nem érdemli meg senki, hogy becsületszóval fedezzék az illető pletykáit s én nem akarom, hogy a becsületszó védelme alatt az a gyanú továbbra is fenmaradjon, hogy hátha mégis én voltam az, de becsületszóval takargatja az én nevemet báró Podmaniczky. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Ez a tényállás, melyet a múltkori és a mai lapok nyilatkozatából megállapíthatunk. Ha az elintézésnek az a módja, melyet Hantos képviselőtársam és báró Podmaniczky segédek utján, vagy megbizottak utján, vagy mondjuk egyszerűen csak jó barátai utján elintéztetett, csupán a párt kebelében, in camera sinceritatis történik, akkor nekem igazán semmi közöm sem volna ehhez a dologhoz. De mivel az én nevemet ezzel az ügygyei kapcsolatosan nyilvánosság elé vitték és már két nap óta annak a pletykának a farkához én vagyok lekötve és végighurczolva a fórumon, (Zaj jobbfelől.) nem engedhetem meg, hogy a reám vonatkozó részt itt a házban homályban hagyják, és ezt a dolgot ne tisztázzák. Végre is mindenki egyesegyedül illetékes arra, hogy személyes ügyeit részint érzékenységét kielégítő, részint Ízlésének megfelelő módon elintézze. Ez mindenkinek egyéni, sajátos joga, melybe beleavatkozni joga senkinek sincs, annál kevésbbé olyan állású embernek, mintáén. A^klubéletnek is ós a családi tűzhelynek is megvan a maga sérthetetlensége, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) megvan az a kiváltságuk, hogy sem az egyéni dolgokat, sem a családi bizalmaskodásokat vagy^perpatvarokat nem szokták a fórum elé vinni. Hogy fa munkapártban hogyan szórakoznak vagy üdülnek, hozzám igazán nem tartozik, (Mozgás és zaj jobbfelől.) azt teljesen reájuk bizom. De miután a sajtónak egyik tekintélyes orgánuma az én nevemet is nyilvánosságra hozta, s ez foglalkoztatja a nyilvánosságot ma is, azért én legnagyobb meglepetésemre kijelentem a t. háznak, hogy e kérdésnek reám vonatkozó része teljesen valótlan . . . Egy hang (jobbjelől) : Jó! Jó ! Jó! (Zaj.) Hock János: Nem jó, kérem, csak azután lesz jó, majd ha világossá tettem a dolgot. (Zaj.) Szeretném látni, ha Herczeg Ferencz képviselő ur becsülete gyanusittatnék és sértetnék . . . (Felkiáltások jobbfelől: Nem ő szólt közbe f) Bárki volt, arra értettem, mert nekem nincs módom fegyverrel elintézni a dolgot, hanem itt a házban akarom elintézni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) __• Elnök : Csendet kérek !
