Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

306 357. országos ülés 191% márczius 5-én, kedden. T. képviselőház ! Én kijelenthetem, hogy egy pillanatra sem akarok a tárgytól eltérni... (Zaj jobbjelól.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: ... és ha önök alkalmat nyújtanak nekem, hogy teljesen higgadtan és tárgyilagosan adjam elő a kérdés feltevésére vonatkozó észrevételeimet, akkor sokkal hamarabb végzek, mintha esetleg közbeszólásokkal kellene foglalkoznom. T. képviselőház ! Ha az igen t. elnök ur szombaton és tegnap az elleninditványokat, illetve pótlásokat feltette volna szavazásra, akkor valószínűleg azok a heves jelenetek, amelyek szükségtelenül bekövetkeztek, és a melyek a jegyzőkönyv kitelesitését. . . (Felkiáltások jobbfelől: A kérdés feltevéséhez szóljon!) Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, ez oda tartozik. (Helyeslés a szélsőbalöldalon.) Ábrahám Dezső: ... késleltették, elmaradtak volna s akkor nem kellett volna a jegyzőkönyv hitelesítésével egész délután fél négy óráig várni. Most is az a tiszteletteljes kérésem van az igen t. elnök úrhoz, hogy méltóztassék a házszabályok azon magyarázatához hozzájárulni, a mely a mi felfogásunk szerint a kérdések feltevésénél feltétlenül helyes és megfelelő. (Zaj jobbfelől.) A házszabályok 225. §-a több izben idéztetett már, nekem azonban az a felfogásom, hogy a mi igazság, igazság marad, és az igazságot nem lehet elégszer hangsúlyozni. (Ugy van! a szélsőbalöldalon.) Ebben a 225. §-ban kontemplálva van, hogy a kérdés ugy teendő fel, hogy arra mindenki leadhassa a maga szavazatát. Az igen tisztelt elnök ur házszabálykezelési értelmezése megfoszt minket annak lehetőségétől, hogy a feltett eüeninditványokra, helyesebben pótlásokra — mert hiszen nem is állnak szemben ezen indítványok a jegyzőknyvvel, — szavazatainkat, véleményeinket leadhassuk, kinyilváníthassuk, akkor megint nem tartatik meg a házszabályok 225. és ezzel összefüggő szakazza. Hiszen az elnök ur állandóan preczedensekre szokott hivatkozni a házszabályok kezelésében. Nem is olyan régen volt egy preczedens, a szombati ülés előtt, a mikor az igen t. elnök ur helyesen értelmezve a házszabályok rendelkezéseit ezeket a pótlásokat szavazásra tette fel. Nem tudom, hogy a preczedens napról-napra változik-e és változhatik-e, azonban tény az, hogy a mi pénteken helyes volt, lehetetlen, hogy következő napokban az ujabb taktika szerint esetleg helytelen lenne. Tehát olyan felfogásbeli változásnak kellett bekövetkeznie, a mely semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a ház tanácskozási rendjének méltóságát és nyugodtságát biztosítsa ! (Ugy van ! a szélsőbalöldalon.) Az igen t. elnök ur hivatkozott a házszabályok 235. §-ára, mint egyik preczedensre, a hol pénzajánlatról van szó. Ez feljogosít engem arra, hogy a 225. §-sal szorosabb kapcsolatban levő másik szakaszra hívjam fel a t. elnök ür figyelmét, és pedig a házszabályok 234. §-ára. Ha méltóztatik ezt a szakaszt elolvasni, már maga ez a szakasz is bizonyítja jogosultságát azon felfogásomnak, hogy a most benyújtott pótlások feltétlenül szavazás alá bocsátandók. Nevezetesen azt mondja ez a szakasz (olvassa) : »Legelőször a központi, majd a különbizottság! javaslat s ennek nem létében vagy el nem fogadtatása esetében az alapul szolgáló javaslat vagy indítvány jön szavazás alá«. Ez az egyik rendelkezés. Az én felfogásom, szerint, a mint ezt már tegnap is voltam szerencsés kifejteni, a központi javaslat itt voltaképen a jegyzőkönyvet jelenti abban az állapotban, a mint azt a jegyző ur felvette. Ezzel szemben azután, ha nem is vehető egészen szorosan különbizottsági javaslatnak, azonban mégis az elleninditványok és módositványok ilyen javaslat természetével bírnak és az ezen javaslatokra vonatkozó kezelésben részesitendők. De, t. kéjjviselőház, ennek a 234. §-nak utolsó rendelkezése egészen preczize alkalmazható a most beadott pótlásoknak mikénti kezelése tekintetében. Azt mondja ugyanis tovább ez a 234. §., hogy (olvassa) : »azután sorban vétetnek elő a hozzá közelebb álló módositványok. végre az ellenindítvány s ennek netaláni módositványai.« Ezen szakasz tehát kategoricze rendelkezik abban a tekintetben, hogy ezen módosítások, illetőleg elleninditványok, helyesebben mondva jegyzőkönyvi pótlások feltétlenül szavazás alá kell. hogy kerüljenek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalöldalon.) Én azt hiszem, hogy semmiféle injuria nem esik az igen t. többség felfogásán, ha az ellenzékkel szemben koncziliáns módon viselkedik, és ha nemcsak koncziliáns módon, de házszabályszerüleg is azt a felfogást teszi magáévá, hogy ezen pótlások feltétlenül külön szavazás alá kell, hogy kerüljenek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez által módot nyújtanak arra, hogy a 225. §. szerint mindenki leadhassa a maga szavazatát, mert hiszen megeshetik az, a mint megtörténik a jelen esetben is, hogy esetleg közülünk sokan lesznek, a kik a jegyzőkönyvet abban az értelmében, szövegezésében, szerkezetében és tartalmában fogadják el, a hogy mostan fel van véve ; mert hiszen ha a jegyzőkönyvben bizonyos tényeknek megörökítése hiányzik is, ez még nem jelenti azt, hogy a jegyzőkönyv esetleg nem lehet más tartalmában a lefolyt tények helyes regisztrálása, de viszont ez nem zárja ki annak a lehetőségét hogy ez a jegyzőkönyv pótoltassék azokkal a tényekkel, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalöldalon.) a melyek megtörténtek és a melyeknek a jegyzőkönyvbe való bevételét a házszabályok feltétlenül előírják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A jegyzőkönyv szerkesztésére vonatkozólag . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbalöldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t..ház! Ábrahám Dezső; ... a házszabályok 267. §-a feltétlenül előírja, mint a jegyzőkönyvbe beveendő dolgot, a szavazásnak eredményét. Hiszen épen