Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

24 3^5. országos ülés Í912 február 19-én, hétfőn. h/okhoz, a melyek megváltoztathatók ? Miért nem gondolják meg a katonai technikai és szervezeti rendszabályoknak és intézkedéseknek megállapításánál azt is, hogy azokat akképen eszközöljék, hogy már hirt garancziákba és nemzeti szempontokba bele ne ütközzenek ? (Ugy van! balfelől.) Én tehát végeredményben a ministerelnök urnak erre a pontra adott válaszát sem tekinthetem olyannak, a mely a kérdést ellenem eldönti, a mely elüti annak a szempontnak fontosságát, a melyet én érvényesíteni kívántam. (Ugy van! balfelől.) Azután — és ez az u. n. kisebb kérdések közt az utolsó —• foglalkozik a t. ministerelnök ur a sorozó-bizottságok ügyével, és itt azt mondja nekem, hogy az, a mit a törvényjavaslat tartalmaz, az eddigi állapothoz képest haladást képez. Először önmagában véve helyesebb, ezt készséggel elismerem, hogy ez a dolog törvényben szabályoztatik és nem utalványoztatik rendeleti útra. Másodszor helyesebb az, hogy ugy mondjam, a polgári hatóság hatáskörének szempontjából és az 1867. évi XII. t.-cz. 12. §-ának szempontjából haladás az eddigi állapothoz képest, hogy a törvényhatóság első tisztviselője vagy esetleg a törvényhatóság által delegált más közeg az elnöke a sorozó bizottságnak. Ezt én mind tökéletesen elismerem. Elisme rem, hogy ebben az eddigi állaj>othoz képest haladás foglaltatik. De, bár paradoxonnak látszik, mégis igen sok esetben áll az, hogy a jobb nem feltétlenül jobb, vagy mondjuk : a kevésbbé rossz nem mindig érdemel előnyt a rosszabb felett, és pedig akkor nem, mikor az a rosszabb áUapot senki által véglegesnek, megrögzöttnek és helyesnek nem tekintetett. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha ily esetben azután helyébe lép egy másik állapot, a mely kevésbbé rossz ugyan, de a mely még mindig nem jó, még mindig nem kielégitő, de azzal az igénynyel lép fel, hogy véglegesnek, helyesnek és törvényesnek ismertessék el, ily esetben a kevésbbé rossz lehet rosszabb is a rossznál. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) Az a rendezés, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, még mindig nem felel meg az 1867 : XIÍ. t.-cz. 12. §-ának, a melyben az mondatik, hogy a hadsereg időnkénti kiegészítését ugy a törvényhozás, mint a kormányzat terén az ország magának tartja fenn, a mi az 1867 : XII. t.-cz.-nek terminológiája szerint azt jelenti, hogy azt a maga kizárólagos közegei a közös közegek kizárásával végzik. A t. honvédelmi minister ur indokolása megvilágítja a sorozó-bizottságokra vonatkozó szakasz értelmét, a mennyiben azt mondja, hogy a bizottság tagjai részben határozó, részben szakvéleményt nyilvánító tagok, részben egyéb hivatalos feladatokat végeznek. Határozó tagok lesznek az elnök mellett a közös hadsereg és honvédség egyes törzstisztiéi vagy századosai stb. Itt van az, a mi nem felel meg teljesen az 1867: XII. t.-cz. 12. §-ának. a mennyiben a bizottság határozó tagjai közt van a közös hadsereg- I nek egy-egy törzstisztje, tehát határozó joggal bir a hadsereg időnkénti kiegészítésére és az ujonczállitásra nézve egy közös közeg. Ez az, a mit én kifogásoltam, és a min igen könnyű volna segíteni. Es ezzel végeztem az úgynevezett kisebb, nem életbevágó jelentőségű kifogásokkal, a melyeket tettem. Még egyet kell megemlítenem, s ez az, hogy a t. ministerelnök ur beszédében a 3. §-on kivül egyetlen egy szó sem foglaltatik arra nézve, hogy a boszniai ügyeknek a véderőjavaslatba való helytelen belekeverését akarja-e orvosolni és minő módon. Mert nagy tévedésben vagyunk, hogyha mi ebben a törvényhozásban és a törvényalkotásoknál Boszniáról és Herczegovináról ugy beszélünk, mint annektált tartományokról. Ezen annexió a nemzetközi téren be van fejezve, de a közjogi téren még nincs befejezve, (Igaz ! Ugy van ! « bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem lehet nekünk a mi törvényeinknél fogva következtetéseket levonnunk egy jogállapotból, mely közjogilag még nincs befejezve, mely közjogilag nem szolgáltat előzményeket. (Helyeslés balfelől.) Most áttérek a legfontosabb mozzanatokra, arra a részre, a melyen tulaj donkép megfordul az egész helyzet, s ez az 1888 : XVIII. t.-cz. értelmének helyreállítására és a német nyelv törvénybe iktatásának kiküszöbölésére vonatkozó rész. Az igen t. ministerelnök ur beszédében meglehetősen könnyedén bánik el evvel az elsővel — különben a másodikkal is, — még pedig akként, hogy hangulatkeltő módon valóságos himnuszt énekel az ujonczmegajánlási jog fontosságáról. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy köztünk e kérdés tekintetében semmi princzipiális különbség nincs, hiszen az ujonczmegajánlási jognak sértetlenségét mindenki megvédeni, mindenki fentartani, mindenki megoltalmazni akarja. »Ez — úgymond — oly sarkalatos alkotmányos kötelessége az országnak, a melyről az bizonyára sohasem fog lemondani, nem is mondhat le, és én magam s mindazok részéről, a kiknek itten szerepük lehet, kinyilatkoztatom, hegy ez senkinek eszében sincs. Hozzáteszem, hogy ez igenis egy elévülhetetlen joga a és kincse a nemzetnek, a melynek e sarkalatos jogát meg kell védeni; másfelől azonban ép ily fontos feladata a nemzetnek a király jogait is megvédeni, a kire ez által — t. i. az 1888 : XVIII. t.-cz. által — igen súlyos felelősségek rovatnak. Es csak e két tényezőnek : a nemzet jogainak teljes épségben tartása mellett egyfelől, a király jogainak sértetlensége mellett másfelől lehet azt az összhangot megteremteni és biztosítani, a mely a nemzet továbbfejlődésére okvetlenül szükséges.« Hát itt egy egész sorozata van a gondolatoknak, melyek igy egymás meüé állítva — kell, hogy megmondjam — azt a homályt, a mely a történtek által a nemzet ujonczmegajánlási jogára ránehezedett, inkább még sűrűbbé teszik, mintsem azt megvilágítanák. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Mert midőn az igen t. ministerelnök ur azzal a követelményünkkel szemben : állapittassék meg, hogy az 1888: XVIII. t.-czikkben foglalt rendkívüli fel-