Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-355

355. országos ülés 1912 márczius 2-án, szombaton. 275 fegyverszünet miként és hogyan volna létrehozható. Az egyik feltétel volt —a többi, azt hiszem, nem tartozik ezen vitának keretébe — hogy ha Berzeviczy ragaszkodik lemondásához, ki legyen az elnök és ő megnevezte Návayt. Minekünk aggodalmunk volt Návayval szemben és erre ő a leghatározottabban kijelentette, hogy ő vállal garancziát arra, hogy Návay a Berzeviczy által meghonosított gyakorlat szerint fogja kezeim a házszabályokat a jövőben. (Mozgás és zaj.) Elnök: Kérek csendet! (Zaj jobbfelől.) Justh Gyula: Hiszen ez teljesen megegyezik mindazzal, a mit gróf Andrássy Gyula mondott. Nagyon furcsa felfogása van a t. túloldalnak, mikor gróf Andrássyt ezért megtapsolja, . . . (Zaj jobbfelől.) B. Madarassy-Beck Gyula: Egészen mást mondott. Justh Gyula : . . . engem pedig közbeszólásokkal igyekszik konfundálni. Egyet konstatált, hogy a házszabályok 242. §-át máskép fogja értelmezni, mert ő neki mindig más volt a felfogása ebben a kérdésben. Másnap az ülés elején tartottunk egy értekezletet, és azon az értekezleten Kossuth bejelentette, hogy Berzeviczy nem hajlandó visszatérni az elnöki székbe, és helyette más elnököt kell választani; a feltételek egyik legfontosabbika azonban az, hogy az uj elnök a házszabályokat az eddigi gyakorlat és értelmezés szerint tartozik kezelni. (Zaj.) A mi pártunkban nagyon nagy ellenvetések tétettek és Návay személyével szemben meglehetős animózitás volt azon az értekezleten. Én, a ki szintén jelen voltam, a következőket mondottam : határozott garancziát kaptunk, hogy a házszabályokat Berzeviczy módja szerint fogja az uj elnök kezelni, és hogy Tisza István elnöksége végleg el van ejtve ; az uj elnök Návay Lajos lesz. Ezzel meg van erősitve az, a mit gróf Andrássy mondott. Azt is mondottam, hogy mi csak ugy vagyunk hajlandók belenyugodni a fegyverszünetbe, hogy ne Berzeviczy maradjon, hanem Návay Lajos legyen az elnök, ha Návay ugy fogja kezelni a házszabályokat, mint a hogy azok eddig kezeltettek. Mikor a választás megtörtént, akkor azután tartotta székfoglalóját Návay Lajos, s abban voltak egyes kitételek, a melyek a mi pártunkban aggodalmat ébresztettek, és feleletre vonták Kossuthot, feleletre vontak engem, mi feleletre vontuk Andrássyt, hogy ime elnöki beköszöntőjében teljesen dezavuálta azt az Ígéretet, a melyet gróf Andrássy Gyulának tett. Erre jöttünk mi össze a délután folyamán, Návay is ott volt, és kezeim közt van az az irás. Egy hang (jobbfelől) : Véletlenül! Justh Gyula : Nem véletlenül ! Én ugyan nem vehetem magamra azt a czélzást, — mert hiszen ez csak magára Andrássyra vonatkozhatott — hogy ő urak közt irás felvételét fölöslegesnek tartja. Tudomásom szerint ott ez annyi példányban áüittatottki, a hányan mi a pártvezetők közül ott voltunk, és hogy azután gróf Andrássy Gyula vette-e magához, vagy nem. az a kérdésre teljesen mellékes. De arra, hogy mi többiek négyen pedig vettünk irást, bizonyára nem azt akarja mondani, hogy mi pedig nem volnánk olyan uri felfogásban, mint a milyenben ő van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Élénk derültség jobbfelől.) Bocsánatot kérek, de én most fel fogom olvasni azt a bizonyos tényleirást, a melyet mi öten aláirtunk akkori tanácskozásunk folyamán, a mely tanácskozásban részt vett Návay Lajos is. Ez következőképen hangzik (olvassa) : »Beszélgetés közben szóbakerült Návay elnök mai székfoglaló beszéde egyes részleteinek mikénti értelmezése. Návay utalt beszédének hivatalos szövegére, a melynek értelméhez képest készséggel kijelentette, hogy, a mint beszédében is kifejezte, ugy csak ismételheti, hogy a házszabályok kezelésénél szorosan az eddig már általa hat év óta alkalmazott gyakorlatához fog ezentúl is alkalmazkodni és ragaszkodni.* (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Általa! Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hat éven át!) Bocsánatot kérek, én fentartom magamnak, hogy majd adandó alkalommal kimutassam, menynyiben felelt meg, mennyiben nem felelt meg Návay ezen Ígéretének. Most csak egyszerűen kijelentem, szemben gróf Andrássy Gyula nyilatkozatával, hogy a mi felfogásunk szerint ezen Ígéretének eleget nem tett. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.. Nagy zaj és élénk felkiáltások jobbfelől: Éljen Návay! Zajos éljenzés és taps.) Elnök: T. ház! Méltóztassék megengedni, — talán méltóztatnak engem csendben meghallgatni — hogy ebben a direkte személyemet érintő, hozzáteszem, becsületemet, egyéni integritásomat érdeklő kérdésben nyilatkozhassam. (Élénk mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Sohasem hagytam fenn kételyt az iránt — egész nyíltsággal mondom — saját pártom kebelében sem, hogy sohasem csatlakoztam azokhoz, sohasem tartottam helyeselhetőnek oly irányzatot, a mely a házszabályokban lefektetett jogelvek megsértésével akar nehéz ügyeket megoldani. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Ez volt kiindulási pontom, ezt konzekvensen fentartom, nem kutatva soha, hogy ez előmozdítja, vagy háttérbe szorítja-e saját előmenetelemet. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csuha István : Véletlenül előmozdítja. (Zaj.) Elnök : Midőn a nyári, hosszasabb obstrukczió alatt a többség pártjában bizonyos érthető türelmetlenség és fáradtság mutatkozott, temészetes, hogy abban a pártban is felmerültek eszmecserék, hogy miképen kell ezeken a kérdéseken megindulni. (Zaj.) Csendet kérek ! Akkor is voltak lehetőségek felvetve, a melyekkel szemben én mindig a negáczió álláspontjára helyezkedtem, a mennyiben kijelentettem, hogy igenis reám nézve . . . (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Saját ügyében bíráskodik! Tessék onnan lemenni!) 35*