Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-345

22 345. országos ülés 1912 február 19-én, hétfőn. Minthogy ez a bejelentés a házszabályok 144. §-ában előirt kellékekkel nem bir, azt visszautasítottam s azért javaslom, hogy a bejelentés irattárba helyeztessék. (Helyeslés.) A ház ilyen értelemben határoz. Jelentem a t. háznak . . . Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház ! Van szerencséin beterjeszteni kétrendbeü . . . Polónyi Géza: Az elnök ur beszél! (Fel? Máltások a szélsőbaloldalon: Halljuk az elnököt. Zaj.) t Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem, tessék ! Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház ! Van szerencsém beterjeszteni kétrendbeli törvényjavaslatot, a melyek közül az egyik szól a virje—hapronezai helyi érdekű vasút engedélyezéséről és a kőrös—belovár—-verőeze—•barcsi helyiérdekű vasút hálózatára ujabb egységes engedélyokirat kiadásáról (írom. 475) ; a másik pedig szól a bodrogközi gazdasági vasút engedélyezéséről, (írom. 476). Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a két törvényjavaslatot kinyomatni, a ház t. tagjai között szétosztatni és annak utána előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi és közlekedésügyi bizottságokhoz utasitani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A most beterjesztett két törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságoknak ki fog adatni. Jelentem a t. háznak, hogy gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Aladár, Désy Zoltán, Bgry Béla és Justh Gyula képviselő urak napirend előtti felszólalásra kértek nálam engedélyt. Én az engedélyt valamennyiüknek megadtam. A mi a sorrendet illeti, a szólás joga elsősorban gróf Apponyi Albert képviselő urat ületi, utána pedig Justh Gyula, gróf Zichy Aladár, Egry Béla és Désy Zoltán képviselő urat. Méltóztatnak ezen bejelentésemet tudomásul venni. (Helyeslés.) Egyúttal bejelentem, hogy gróf Batthyány Tivadar képviselő ur a gépgyári kizárt munkások ügyében sürgős interpelláczió előterjesztésére kért nálam engedélyt. Én az engedélyt megadtam. Javaslom, hogy ezen interpelláczió megtételére egynegyed kettőkor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen I) Akkor ezt határozatképen kimondom. A felszólalás joga elsősorban gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti meg. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem szivesen veszek igénybe oly engedélyeket, a melyek a t. ház tanácskozásainak rendes menetével és a házszabályszerinti eljárásnak rendes lefolyásával nem egyeztethetők össze. De azért azt hiszem, mégis mindenki természetesnek fogja találni, hogy ez alkalommal a t, ház mélyen t. elnökétől engedélyt kértem a napirend előtti felszólalásra. Az igen t. ministerelnök ur utolsó beszédében ugyanis a beszéd igen nagy részében azokkal az aggodalmakkal foglalkozott, a melyeket a véderőj avaslat és az azzal kapcsolatos javaslatok tartalmát illetőleg appropriáczionális beszédemben adtam elő, előadtam pedig annak a pártnak a megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van. így tehát talán természetes, hogy az, a ki azokat az aggodalmakat előadta, az válaszoljon a t. ministerelnök ur megjegyzéseire, a melyek ezekre az aggodalmakra vonatkoztak és e szempontból vagyok bátor igénybe venni a t. ház türelmét ebben az alakban, minthogy a vitához a napirend során felszólalási jogom többé nincs. E határok közt mozogva tartózkodom attól, hogy a t. ministerelnök ur beszédének azon részeire, a melyek nem az általam felhozottakra vonatkoznak, hanem a véderőj avaslat mellett mondattak el, bármi megjegyzést tegyek. Ez természetesen nem jelenti azt az elvet, hogy »(jui tacet consentire videtur« ; ebből nem következik az, mintha az érveket, a melyeket a t. ministerelnök ur a maga törvényjavaslata mellett elmondott, megczáfolhatatlannak, vagy mindenben helytállóknak ismerném el, de ismétlem, csak arra szorítkozom, a minek czéljából kértem a napirend előtti felszólalásra engedélyt. Es midőn ezek fejtegetésébe bocsátkozom, rövid kis históriai visszapillantást kell tennem. Mikor a véderőj avaslat elleni harcz oly alakot vett, a mely a parlamenti tanácskozások rendes menetét veszélyeztette, helyesebben szólva, megakasztotta, akkor voltunk többen a ház ez oldalán is, a kik gondolkoztak azon, hogy minő módon lehetne biztosítani a parlamenti tárgyalásoknak a rendes kerékvágásba való visszatérését és erre vonatkozólag már a múlt év őszén állapítottunk meg bizonyos pontozatokat, a melyek már akkor, bár bizalmasan, a kormánynak tudomására jutottak. Ez a mi kiindulási pontunk, már t. i. azoké, a kik ily alapon vitték a vitát és ily alapon várhatták a vitának a rendes tanácskozás medrébe való visszatérését, — mondom, a mi álláspontunk az volt, hogy a parlamenti rendes tanácskozások helyreállításának az alapja abban állana, nem hogy az ellenzéki pártok bármelyikének kívánsága, programmja, előbbi és most is fentartott álláspontja, juttattassékkifejezésre a törvényjavaslatokban, mert ezt, szerintünk, a mostani többségtől, a mely más alapon nyert mandátumot, méltányosan nem is várhatjuk, nem is követelhetjük, hanem, hogy a törvényjavaslatból kiküszöböltessenek, illetőleg módosíttassanak azok a pontok, a melyek a nemzet jelenlegi közjogi helyzetével, jelenlegi, hogy ugy fejezzem ki magamat, közjogi és nemzeti birtokállományával szemben pozitív sérelmet tartalmaznak. E pontozatokat, mondom, már több hónap óta ismeri a kormány. Miután azon fegyverszünet egész ideje alatt, a mely egyfelől azon czélból köttetett, hogy az országnak költségvetése kellő időben biztosittassék, más szempontból pedig abból a czélból, hogy