Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-354
250 354. országos ülés 1912 szünkről ellenkező felfogásunk nyilvánítását, a mihez azt hiszem, a házszabályok helyes alkalmazásának szempontjából feltétlenül jogunk van. mert épen a t. elnök ur által felvetett kontioverziák tisztázásának az érdeke követeli ezt mitőlünk. Ha a t. elnök ur ettől a nem tudom hova vezető praxisától szives] lesz; elállni, tárgytalanná teszi a mi ide vonatkozó felszólalásainkat és akkor azután megfelelhet annak a kötelességnek, a melynek saját kijelentése szerint meg akar felelni, hogy a házszabályokban szorosan meghatározott napon a 239. §. fontos alkotmányjogi rendelkezésének eleget tehessen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Polónyi Dezső: T. ház! A házszabályok 197. és következő, valamint 239. §-ához kérek szót. A magam részéről ugy vélem, helyes lesz az, ha disztingválok : min alapul tulaj donképen a félreértés, illetve mi a különbség azon párt felfogása közt, a melyhez tartozni szerencsém van és a mélyen t. elnök uré között. Mielőtt erre rátérnék, méltóztassanak nekem megengedni, hogy röviden regisztráljam azokat a tényeket, a melyek most már a t. ház elé hozattak, nyilvánosságra kerültek és amely tények Batthyány képviselőtársunk és a mélyen t. elnök ur között lefolyt beszélgetésre vannak alapítva. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez nem házszabály !) Eitner Zsigmond: Azt majd az elnök ur bírálja meg ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, ennek a megállapítása csakugyan egyedül rám tartozik. Szíveskedjenek csendben maradni. Polónyi Dezső: A mélyen t. elnök ur mai kijelentésében is hivatkozott arra, hogy tegnap egy zárt ülést kérő ivet adtak be. Tévesen indokolta ugyan, mert azt mondta, hogy azért adták be. mert a szónokok fogytán voltak. Én elárulom a mélyen t. elnök urnak, hogy nem ez volt az oka, mert sokan voltunk még szónokok : azonban el akartuk kerülni azt, hogy tegnap ebben a kérdésben határozat hozathassék. Mikor a kérvényt átadták, a mélyen t. elnök ur volt az, a ki az ellenzék lojalitására appellálva és hivatkozva arra, hogy neki halaszthatalan teendője van, kérte Batthyány Tivadar grófot, hogy álljon el a zárt ülést kérő iv beadásától, ő a maga részéről biztosítja — és ha jól vagyok értesülve, igen súlyos konzekvencziát is fűzött hozzá — hogy a tegnap napirendre került kérdés ma megfelelő formában folytattatni fog. Mikor az ellenzék ezt a biztosítékot az elnök úrtól megnyerte, elállt a zárt ülést kérő iv beadásától, lehetővé tette neki, hogy egyéb elfoglaltságának eleget tehessen. így került a dolog azután oda, hogy ő ma, tegnap vállalt obiigója alapján, módot kivan nekünk nyújtani, hogy ez a tárgy tovább legyen folytatható. Már most, azt hiszem, helyes nyomon haladunk, ha disztingválunk itt oly irányban, hogy a mélyen t. elnök ur tévedett akkor, a mikor ezt a tegnapi kérdést ma kivételesen uj elnöki előterjesztés alakmárczius 1-én, pénteken. jában mutatta be a háznak, (ügy van ! a baloldalon.) mert egész kétségtelen volt, — legalább is az a jóhiszemű megállapodás, a mely tegnap létesíttetett, ebből indult ki — hogy ez megfelelő formában folytattatik. Már most az elnök ur azután egy téves enuncziácziót tett. Azt mondotta az elnök ur, hogy az elnöki előterjesztések sorrendjét egyedül ő van hivatva megállapítani. Senki ezt a jogát kétségbevonni nem kívánta. Ez azonban nem tartozik az elnöki előterjesztések közé; ez tegnap volt elnöki előterjesztés, ma várjuk annak a vitának a folytatását. Azt is elárulom, hogy nekem az volt a felfogásom, hogy nem helyes ilyen egyezségekbe belemenni, mert ki vagyunk téve annak, hogy a dolog másnap visszafelé fog magyaráztatni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én e meggyőződésemnek kifejezést is adtam. Most itt vannak a tények ; mi jóhiszeműen megcsináltuk a megállapodást, s azt visszafelé magyarázzák velünk szemben. Kétségtelen, hogy a tegnapi zárt ülést kérő iv kizárólag a lojalitásból vonatott vissza, az elnök ur kérelmére. Az elnök ur pedig kötelezettséget vállalt velünk szemben. Nagyon nem megfelelő dolog lenne, ha ő most az általa is emiitett erköcsi obligó hatása alatt taktikázási czélokra használná ki ezt a körülményt a saját maga javára. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Apellálok az elnök ur lovagias érzésére ebben a kérdésben ; lehetetlen, hogy ő megfelelőnek találja, hogy ilyen módon járjon el velünk szemben, mert ezzel elvágná a lehetőségét annak, hogy vele ilyen vagy hasonló megállapodás létesíttessék. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ez így van, ilyen kérdésekben nem lehet tréfát ismerni. Már most a 239. §-t illetőleg csak arra utalok, hogy ez a szakasz apodiktikus kötelességévé teszi az elnöknek az interpellácziók bemutatását, és a mennyiben egy képviselő kéri, azoknak felolvasását. Kétségtelen tehát, hogy itt a házszabályok által meghatározott olyan napirend van statuálva, a mely elől az elnök ur ki nem térhet. Ha egyéb ok nem lenne, méltóztassék figyelembe venni, hogy fizikai lehetetlenség p. a mai ülés folyamán akkor, a mikor a tegnapról hagyott tárgyhoz még többen vannak szólásra feljegyezve, ennek a kötelezettségnek eleget tenni. Ennek folytán a magam részéről azt hiszem, helyes lesz felszólalásomat azzal fejezni be, hogy egyenes, határozott kérdést' teszek az elnök úrhoz, hogyan kívánja a 239. §-t magyarázni? (Felkiáltások a jobboldalon: Elég!) Akinek nem tetszik, menjen ki a folyosóra. Még sokáig nem lesz elég. Egy pár év múlva. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Kérem Eudnyánszky György képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni, Polónyi Dezső: Jelzem, hogy a magam részéről az interpellácziók jegyzékét felolvastatni kérem. Tehát azt is kérdem, hogy mikor hajlandó az elnök ur az interpellácziók jegyzékét felolvastatni?
