Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-352

äöü 352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán. Ígéretet tett, hogy annak alapján fogja kezelni a házszabályokat. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ne vegye tehát rossz néven, ha nekünk igen nehezünkre esik disztingválni e tekintetben, hogy tisztán az elnököt lássuk ott az elnöki székben. Emlékszem az elnök urnak egy alkalommal tett ideges megjegyzésére, — az előbb is volt szerencsém hallani —hogy: én bennem mindig azt látják, a ki a házszabályokat le akarom törni, hogy én bennem mindig azt látják, aki nem elfogulatlanul a házszabályok alapján áll. Ne vegye rossz néven b. elnök ur, a mikor visszaemlékszem arra, hogy ön azt mondotta, hogy nincs a világon parlament, a hol az elnöki tekintély ilyen támadásoknak legyen kitéve, a mikor visszaemlékszem arra, hogy olyan elnök tűnt el az elnöki székből, mint Berzeviczy Albert volt, akkor nem találok preczedenst arra sem, hogy az elnök a maga jogai gyakorlatának módját előzetes kaszinói és privát értekezleten történt megbeszélések alkalmával állapítsa meg. (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon,. Nagy zaj és jelkiáltások a jobboldalon, : Rendre !) Nem csinálunk mi abból titkot, hogy mi minden fegyvert, a melyet a házszabály csak nyújt, igenis kihasználunk, (Felkiáltások jobbfelől: Mi is I) hogy nevezzék bár a mi küzdelmünket visszaélésnek, ezt is álljuk a nemzet előtt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre: Nem csinálunk titkot abból, hogy mi a véderőtörvényj avaslatok törvényerőre való emelkedését minden megengedett fegyverrel meg akarjuk akadályozni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Megengedett!) Eitner Zsigmond: Házszabályszerüleg megengedett parlamenti eszközzel ! (Zaj.) Elnök ; Csendet kérek ! Ráth Endre : Hát jó, belemegyek abba, a mit önök mondanak, hogy: megengedett fegyverrel. Hát hol voltak önök közül azok a hazafiak, a kik nyíltan felállottak volna a képviselőházban és tiltakoztak volna elnöksége ellen, hogy ez nem megengedett fegyver ? (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És ha önök kicsiny emberek — pardon nem a kicsiséget értem, de hogy tisztségen kívül állanak — nem érezték magukat hivatottnak arra, hogy a házszabály mikénti alkalmazását magyarázzák és ellene felszólaljanak, mivel indokolja ezt az igen t. elnök ur, a ki éveken keresztül igenis, osztozott ebben a gyakorlatban ? Nem-e nyugodott volna meg a mi lelkünk, ha akkor hallottuk volna, hogy az elnökség körében nyilt antagonizmus támadt egyik és másik között a házszabályok mikénti gyakorlása tekintetében ? De a mikor az elnök ur elfoglalta ezt az állást és kijelentette, hogy az eddigi gyakorlat alapján áll. a mikor — elárulok egy titkot — arról volt szó, hogy Berzeviczy távozni fog, akkor azon az értekezleten, a jegyzői szobában . . . Elnök (csenget) : Kérem, tessék szorosan a házszabályokhoz szólni. (Nagy zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Kényes ez a megvilágítás az elnök urnak 1 (Zaj.) Elnök : A szónokok irányítását tessék rám bízni. Kérem a képviselő urat, hogy szorosan a házszabályokhoz szóljon. Ráth Endre : Az igen t. elnök ur megjegyzései késztettek engem arra, hogy ebbe az irányba is kitérjek. Befejezem beszédemnek ezt a részét. Én csak annyit akartam felemlíteni, hogy a mikor arról volt szó, hogy Berzeviczy eltávozik ebből a székből és az elnök urat jelölték meg utódjául, akkor a bizalmatlanságnak meglehetősen erős kifejezései fakadtak, de avval nyugtattak meg minket, hogy az elnök ur kijelentette bizalmas társaságban, és illetékesek előtt is, hogy a házszabályok eddigi gyakorlatát magára nézve kötelezőnek tartja. Áttérve szigorúan a házszabály 258. §-ának magyarázatára, azt kell mondanom, hogy az én szerény véleményem szerint az elnök ur felfogása igen nagy tévedésen alapszik. Az elönk ur disztingvál a között, hogy vájjon milyen okból és milyen czélból kéretik a szabadság. A házszabálynak sem ebben a szakaszában, sem egyáltalában bármely szakaszában sehol egyetlen szakasz sincs, a mely korlátozni kívánná a képviselők ténykedésének, működésének indokolása tekintetében, hogy melyik cselekedetét miért és mi okból teszi. Ha ez a szakasz korlátozást támaszt, az csak egy irányban történik, még pedig az időben, hogy t. i. disztingvál a 15 napon innen, és 15 napon túl való szabadságkérés felett. A mint 15 napon túl kéretik a szabadság, az elnök urnak, szerintem, — és a ház felfogása is ez kell, hogy legyen — nincs joga arra, hogy egyedül intézkedjék, sőt — a mint én odafenn hallottam — befejezett intézkedésnek tekintse azon cselekményét, hogy ő ezt a ház előtt kérdés tárgyává nem is teszi. Én az eddigiek alapján mély tisztelettel kérem, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően méltóztassék a kérdést feltenni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) JaczkÓ Pál : T. képviselőház ! Minthogy magam is ahhoz az osztályhoz tartozom, a mely mindenféle törvényt és szabályt igyekszik magyarázni, természetesnek méltóztatnak talán találni, hogy rövid néhány szóval a magam véleményét is kifejtsem. Előrebocsátom, rövid leszek, nemcsak azért, nehogy elnöki megintésben részesüljek, de különösen azért, mert hiszen igen röviden eliminálhatjuk az egész vitát, ha visszatérünk oda, a hova kellett volna, mert akkor a tévedés nyomban nyilvánvaló lesz. Ha ugyanis sorban megkérdeztük volna a szabadságkérőket, akkor valószínűleg arról kellett volna meggyőződnünk, a mit Lovászy t. képviselő ur felszólalásából megállapíthatunk, hogy tényleg, mikor levelüket megfogalmazták, semmi egyebet nem kívántak, mint szabadságot, azt, hogy az országgyűlés színhelyéről távozhassanak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Távozási engedély !)