Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-344
14 3H. országos ülés 1912 február 15-én, csütörtökön. lana a vádlottak csoportja — mihelyt egyetlen egy is van közöttük, a ki magyarul, vagy nem a szolgálati nyelven, hanem más nyelven beszél, újból magyar nyelven folyik a tárgyalás. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Olyan messzemenő intézkedésről van tehát szó a magyar államnyelv érvényesülése terén, a minőt e tekintetben igen liberális törvényeink másutt sehol sem állapítottak meg. (1 gaz! Ugy van! a jobboldalon.) A kérdés rendeleti útra való terelése pedig hátrányos következményekkel járna, mert a rendeletre való utalás először a törvényhozásnak törvényalkotási jogáról való bizonyos lemondását jelentené, a melyet magában véve nem tartok kívánatosnak, de ezenkívül a kivételek megállapítása, ennek rendeleti útra való terelése egy veszélyt is rejt magában, mert a kivételek megállapítása egyszer ilyen, másszor pedig más lehet. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már pedig semmi esetre sem kívánatos, hogy e téren egy harmadik faktornak jusson szerep és ezzel szemben mindenesetre helyesebb eljárás, hogy magunknak tartsuk fenn az intézkedés szabadságát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás er, bal- és a szélsőbaloldalon.) Persze már az a kérdés is nehézséget okozna itt, hogy ki volna az, a ki ezt a rendeletet kiadni hivatott, mert hiszen a dolgok komplikácziójánál fogva tulajdonképen a közös hadsereg orgánumai a hadbirák; ezek csakis a hadügyminister fegyelmi hatósága alatt állanak és igy esetleg csakis ő adhatná ki ezen rendeleteket. Azt hiszem, nem volna helyes, hogy a magyar törvényhozás e tekintetben ilyen intézkedést tegyen. Nem maradna tehát egyéb hátra, mint arra a lehetőségre gondolni, hogy a királyra, a felségre ruháztassék ez a jog, mert ő természetszerűleg igénybe vehetné ennek a jognak gyakorlását is, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk,! jobbfelől.) de azt hiszem, hogy az idők folyamán ez a megoldás is ugyanannak a veszélynek lenne kitéve, mert hiszen a pártoknak mindig van bizonyos befolyásuk a politikai életre s annak kifejlődésére, és ez hátteret adhatna igen könnyen olyan rendelkezéseknek is, a melyek nem szolgálnának, mondjuk, a magyar nyelv előnyére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezenkívül azt tartom, hogy a koronának szükségnélküli bevonása ilyen törvény keretébe egyáltalában nem helyes és nem is a mi érdekünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi érdekünk csak az lehet, hogy azt, a mit a magunk körében elintézhetünk, elintézzük magunk, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) és a nemzet ezen jogánál fogva, hogy maga intézkedhetik és rendelkezéseit maga állapítja meg, helyesnek tartom azt is, hogy ezt őszintén és nyíltan tegye, ne pedig burkoltan. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen javaslat értelmében, a melylyel szemben állok, azt fogják mondani, hogy »ám tegyétek meg, de tegye meg más, nem én«. (Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbáloldalon, j Ezt az eljárást pedig a magyar ember természetével ellenkezőnek, azzal össze nem egyeztethetőnek tartom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mit megteszünk, merjük be is vallani, hogy megteszszük. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Különben e téren semmiféle uj rendelkezést nem hozunk be. Mi e rendelkezés által nemcsak hogy bő teret nyitunk a magyar nyelvnek ott, a hol eddig semmi tere sem volt, (Derültség a szélsőbaloldalon), hanem egyúttal végrehajtunk egy politikai elvet, a mely le van fektetve az 1867. évi XII. t.-czikkben. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez természetes következménye ennek a törvénynek és tulaj donkép egy fennálló jogállapotnak ujabban való alkalmazása. Egyrészt mindezért, másrészt azért, miután t. képviselőtársam abból az alapból indult ki, hogy nem akar semmiféle ujabb, nem tudom, vívmányokat elérni, csak a létező jogállományt, birtokállományt akarja fentartani, én a magam részéről igen szívesen proponálnám e tekintetben a szövegnek oly módosítását, a mely e tekintetben legalább megnyugtató volna, és ez az, hogy magyarázzuk meg magában a szövegben azt, hogy a szolgálati nyelv nem véletlenül jött bele ide a törvénybe, hanem egy fennálló jogállapotnak folyományaképen. (Zajos dlenmondások a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Rosszul érti a ministerelnök ! Sohasem mondta senki jogállapotnak ! Holló Lajos: Idegen nyelv nem lehet az államban ! Bakonyi Samu : Az tűrt állapot volt csak, nem jogállapot. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Elnök ismételten csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Én azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a törvényjavaslatnak ezen rendelkezései nagyon becsesek és jók. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ezzel nemcsak a magam álláspontját fejezem ki, hanem hivatkozom az ezen padokon ülő urakra, hogy nem itt e házban, de más helyütt nyilvánosan történt, hogy mikor ezen kérdésekről volt szó, akkor azon kívánalomnak adtak kifejezést, hogy kapcsoljuk junktimba a perrendtartást a véderővel. (Ugy van! Igaz! jobbfelől.) Holló Lajos: Nem ezt a szakaszt! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Épen azon urak részéről annak az aggodalomnak volt kifejezés adva, hogy ha egyszer meglesz a véderő, a perrendtartásból majd nem lesz semmi. (Ugy van ! a jobboldalon és középen. Mozgás balfelől.) Ez az, a mivel szemben én akkor felállottam, mert nagyon érdekelt engem a kérdésnek ez a felfogása és természetesen jól esett nekem a junktim kérése, — csak azért nem mentem ebbe bele, mert egyáltalában nem szeretem a kérdéseket komplikálni és junktimba hozni, (Élénk
