Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-344

14 3H. országos ülés 1912 február 15-én, csütörtökön. lana a vádlottak csoportja — mihelyt egyetlen egy is van közöttük, a ki magyarul, vagy nem a szol­gálati nyelven, hanem más nyelven beszél, újból magyar nyelven folyik a tárgyalás. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) Olyan messzemenő intézkedésről van tehát szó a magyar államnyelv érvényesülése terén, a minőt e tekintetben igen liberális törvényeink másutt sehol sem állapítottak meg. (1 gaz! Ugy van! a jobboldalon.) A kérdés rendeleti útra való terelése pedig hátrányos következményekkel járna, mert a rendeletre való utalás először a törvényhozásnak törvényalkotási jogáról való bizonyos lemondását jelentené, a melyet magában véve nem tartok kívánatosnak, de ezenkívül a kivételek megálla­pítása, ennek rendeleti útra való terelése egy ve­szélyt is rejt magában, mert a kivételek megállapí­tása egyszer ilyen, másszor pedig más lehet. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Már pedig semmi esetre sem kívánatos, hogy e téren egy harmadik faktor­nak jusson szerep és ezzel szemben mindenesetre helyesebb eljárás, hogy magunknak tartsuk fenn az intézkedés szabadságát. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Mozgás er, bal- és a szélsőbaloldalon.) Persze már az a kérdés is nehézséget okozna itt, hogy ki volna az, a ki ezt a rendeletet kiadni hivatott, mert hiszen a dolgok komplikácziójánál fogva tulajdonképen a közös hadsereg orgánumai a hadbirák; ezek csakis a hadügyminister fe­gyelmi hatósága alatt állanak és igy esetleg csakis ő adhatná ki ezen rendeleteket. Azt hiszem, nem volna helyes, hogy a magyar törvényhozás e tekintetben ilyen intézkedést tegyen. Nem maradna tehát egyéb hátra, mint arra a lehetőségre gondolni, hogy a királyra, a felségre ruháztassék ez a jog, mert ő természet­szerűleg igénybe vehetné ennek a jognak gyakor­lását is, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Hall­juk ! Halljuk,! jobbfelől.) de azt hiszem, hogy az idők folyamán ez a megoldás is ugyanannak a veszélynek lenne kitéve, mert hiszen a pártoknak mindig van bizonyos befolyásuk a politikai életre s annak kifejlődésére, és ez hátteret adhatna igen könnyen olyan rendelkezéseknek is, a melyek nem szolgálnának, mondjuk, a magyar nyelv előnyére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezenkívül azt tartom, hogy a koronának szükségnélküli bevonása ilyen törvény keretébe egyáltalában nem helyes és nem is a mi érdekünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi érdekünk csak az lehet, hogy azt, a mit a magunk körében elintéz­hetünk, elintézzük magunk, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) és a nemzet ezen jogánál fogva, hogy maga intézkedhetik és rendelkezéseit maga állapítja meg, helyesnek tartom azt is, hogy ezt őszintén és nyíltan tegye, ne pedig burkoltan. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen javaslat értelmében, a melylyel szemben állok, azt fogják mondani, hogy »ám tegyétek meg, de tegye meg más, nem én«. (Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbáloldalon, j Ezt az eljárást pedig a magyar ember természetével ellenkezőnek, azzal össze nem egyeztethetőnek tartom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a bal- és a szélsőbalolda­lon.) A mit megteszünk, merjük be is vallani, hogy megteszszük. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Különben e téren semmiféle uj rendelkezést nem hozunk be. Mi e rendelkezés által nemcsak hogy bő teret nyitunk a magyar nyelvnek ott, a hol eddig semmi tere sem volt, (Derültség a szélső­baloldalon), hanem egyúttal végrehajtunk egy politikai elvet, a mely le van fektetve az 1867. évi XII. t.-czikkben. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. Élénk ellenmondások a bal- és a szélső­baloldalon.) Ez természetes következménye ennek a törvénynek és tulaj donkép egy fennálló jog­állapotnak ujabban való alkalmazása. Egyrészt mindezért, másrészt azért, miután t. képviselőtársam abból az alapból indult ki, hogy nem akar semmiféle ujabb, nem tudom, vívmá­nyokat elérni, csak a létező jogállományt, birtok­állományt akarja fentartani, én a magam részéről igen szívesen proponálnám e tekintetben a szöveg­nek oly módosítását, a mely e tekintetben legalább megnyugtató volna, és ez az, hogy magyarázzuk meg magában a szövegben azt, hogy a szolgálati nyelv nem véletlenül jött bele ide a törvénybe, hanem egy fennálló jogállapotnak folyománya­képen. (Zajos dlenmondások a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : Rosszul érti a ministerelnök ! Sohasem mondta senki jogállapotnak ! Holló Lajos: Idegen nyelv nem lehet az államban ! Bakonyi Samu : Az tűrt állapot volt csak, nem jogállapot. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Elnök ismételten csen­get.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Én azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a törvényjavaslatnak ezen rendelkezései nagyon be­csesek és jók. (Ellenmondások a bal- és a szélső­baloldalon.) És ezzel nemcsak a magam állás­pontját fejezem ki, hanem hivatkozom az ezen padokon ülő urakra, hogy nem itt e házban, de más helyütt nyilvánosan történt, hogy mikor ezen kér­désekről volt szó, akkor azon kívánalomnak adtak kifejezést, hogy kapcsoljuk junktimba a perrend­tartást a véderővel. (Ugy van! Igaz! jobbfelől.) Holló Lajos: Nem ezt a szakaszt! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Épen azon urak részéről annak az aggodalomnak volt kifejezés adva, hogy ha egyszer meglesz a véderő, a perrendtartásból majd nem lesz semmi. (Ugy van ! a jobboldalon és középen. Mozgás bal­felől.) Ez az, a mivel szemben én akkor felállot­tam, mert nagyon érdekelt engem a kérdésnek ez a felfogása és természetesen jól esett nekem a junktim kérése, — csak azért nem mentem ebbe bele, mert egyáltalában nem szeretem a kérdé­seket komplikálni és junktimba hozni, (Élénk

Next

/
Oldalképek
Tartalom