Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

176 351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. meg az igazi nemzeti akarat. (Zaj a jobboldalon. I Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) Még abban a tekintetben sem nyilvánulhatott meg, hogy a választók többsége, mely mandátumot adott önöknek, felhatalmazást is adott volna arra, hogy ezeket a javaslatokat idehozzák. A ministerelnök ur múlt beszédében erre czélozva hivatkozott a törvényhatóságok nyilatkozatára és hivatkozott saját programmjára, a hol nyiltan bejelentette, hogy ezért fogja kérni a nemzet bizalmát és többségét. A törvényhatóságok nyilatkozataira vonatkozólag nincs egyéb megjegyezni valóm, mint a mit gróf Apponjá Albert mondott, hog)' a törvényhatóságok elitélhették az obstrukcziót, de egyetlenegy nem volt olyan, a mely a véderőjavaslatoknak mai formában törvényerőre emelését sürgette volna. Minden törvényhatósági nyilatkozatban, ha ezt a keserű pirulát be is kellett venni, legalább a terhek csökkentése és a nemzeti jogok lehető érvényesítése benne foglaltatik. (Igaz ! D gy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi azután a ministerelnök ur nyilatkozatát illeti, abbarí a kérdésben, hogy vájjon a mai munkapárt azon az alapon kért és nyert-e mandátumot, hogy a létszámot fölemelhesse és a karonai törvényeket ily alakban beterjeszthesse, én kutattam a ministerelnök ur nyilatkozatai után, de megvallom, nem találtam. Mert azt, hogy saját választóinak a ministerelnök ur, vagy egyik-másik t. képviselőtársam mit mondott, autentikusnak alig ismerhetném el. Ha arra a térre mennénk át, hogy minden képviselőre nézve csak az volna kötelező, a mit választóinak mondott, akkor azt hiszem, nagyon sokan a túlsó oldalról is velünk kellene, hogy szavazzanak, vagy legjobb esetben is, mert erről a kérdésről annak idején hallgattak, szavazni ok nem volna szabad. (Igaz > ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De erre a térre ne menjünk, hanem tekintsük a hivatalos nyilatkozatokat, tekintsük azt a kormányprogrammot, a melynek alapján a munkapárt megalakult s a melynek alapján a munkapárt a nemzettől a többséget akpta. A ministerelnök urnak ministertársaival megállapított azon előterjesztésében, a melynek minden szaváért felelősséget vállal ő és az egész ministerium, a katonai kérdésekről egyéb nincsen, mint az, hogy a nemzetnek a jogait a meglevő keretekben, tehát az 1867 : XII. t.-czikk alapján nemcsak hogy meg kell védeni, de ki kell terjesztem, mert ez a kiterjesztés a ministerelnök ur szerint lehetséges. Alija saját programmját a katonai dolgokban, tehát a kilenczes-bizottság programmját . Ez jogok igérése és nem terhekkel való fenyegetés ; igéri továbbá a ministerelnök ur a választói jog megalkotásának prioritását, arról azonban, hogy a nemzetnek Ígéretet tenne arra is, hogy egv létszámemeléssel a haderőt fogja fejlesztem és e ezélból a nemzettől szinte elviselhetetlen áldozatokat fog követelni, sehol e programmban szó nincs, (ügy van! Vgy van f a baloldalon.) Ha tehát igaz az, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk mond, hogy az obstrukczió csak addig jogosult, a míg az ellenzéki pártok nem a saját, hanem a kormány programmjának megvalósítását sürgetik és erőszakolják ki, ugy ez az obstrukczió akkor is jogosult, mert az az obstrukczió most is csak azért folyik, hogy a kormány programmja megvalósittassék. (Ügy van! ügy van ! a baloldalon.) Mit is akarunk mi elérni ? Azt, hogy a katonai javaslatok levétessenek a napirendről és a választójogi prius alapján alkottassék meg a választójogi törvény és majd az uj választási törvény alapján összeült uj képviselőház intézze el a katonai javaslatokat. Ezen állásfoglalásunkban semmi sincs, a mi joglemondást foglalna magában. Es csodálom, hogy ezt némelyek így magyarázzák, mert hiszen mi a választójogi priust nem azért állítottuk előtérbe, hogy a katonai, kérdésekben mindent odadobjunk. Mi a katonai kérdésekben elvi álláspontunkat nemcsak hogy nem adtuk fel, de kifejezetten fenntartottuk, sőt érvényesítését lehetővé tettük a prius feállitása által, (ügy van ! Ugy van! a baloldalon.) Azért akarjuk a priust, hogy az uj választói törvény alapján a nemzet széles rétegei bevonatván a nemzeti "akarat megnyilvánitásába, ezzel a parlament megerősödve, sokszorozott erővel küzdhessen azon irányban és azon ellenfelekkel szemben, a mely irányban és a mely ellenfelekkel szemben ez a parlament még eddig sikereket elérni nem tudott. (Taps a szélsőbaloldalon.) Nem. akartunk és nem akarunk mi tehát lemondani programmunkról, fel sem adtuk és nem is adjuk fel sem a prius, sem a provizórium által. Nem adtuk fel a provizórium által sem, a melyben lemondás abszolúte nem foglaltatik. Ennek a provizóriumnak eszméje közjogi vonatkozású dolgokban nem uj, és csodálom, hogy ezt szemünkre vetik és olyan nagy bűnünkül hozzák fel. Hát tudok én még egy provizóriumot akkori időből, a mikor vezérünk intő szavára széjjel mentünk az országba apostoloskodni az önálló bank mellett. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A míg mi apostoloskodtunk, azalatt idefent megszületett a provizórium gondolata és ha mi a provizóriumot akkor a bank kérdésben el nem fogadtuk, annak oka az volt, mert az önálló bank már ellenszolgálattal meg volt vásárolva, liquidáltatni akartuk azt, a mit már megvásároltunk, és nem akartunk a provizórium által egy uj helyzetet teremteni, a melyben a nemzetnek ismét meg kell venni azt a jogát, a mely már megilleti és a melynek ellenértékét már megadta. (Igaz! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) De hiszen, t. képviselőház, jelenleg is a provizórium gondolata nem tőlünk eredt. Kossuth Ferencz nyiltan megmondotta, hogy a provizórium gondolata az ő agyában támadt, és erről a gondolatról nem hazafias aggodalmai miatt tett le — tehát ez nem is lehet valami hazaárulás — hanem letett róla azért, mert meggyőződött arról — a mit a ministerelnök ur is bejelentett — hogy semmi-