Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

164 351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. Még csak egy kijelentéssel kell, hogy befejezzem mostani felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) A ministerelnök ur tegnapi felszólalásába az ülés végén azon felhívást intézte általában mindenkihez, hogy a ki pedig több garaneziát kivan, álljon azokkal elő. Hát, bocsánatot kérek, erre nekem a válaszom csak ez lehet : a mi álláspontunk, a mi kibontakozási tervünk, a mi garancziáink benne vannak pártunknak február 18-án hozott határozatában, abból mi sem el nem vehetünk, sem ahhoz hozzá nem adhatunk egy jottát sem. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Désy Zoltán képviselő ur kivan szólni. Désy Zoltán : Személyes megtámadtatás czimén. a házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. (Halljuk ! Halljuk 1) Az én igen t. barátom az előbb szememre vetette, hogy nem egészen hűen adtam elő a dolgokat; felteszem, hogy evvel csak arra gondolt, hogy nem egészen hűen emlékezem. (Mozgás. Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Engedje meg, ha kénytelen vagyok én is erre a térre léjmi és kijelentem a t. képviselőház előtt, hogy t. barátom teljes jóhiszeműséggel jár el, de nem egészen hűen emlékezik vagy nem egészen hűen van értesülve a történtekről. Kezdem a végén. Tegnapi felszólalásomban egy szóval sem állitottam, hogy a mi viszonyunk, szövetségünk felbomlott volna a Berzeviczy-féle tárgyalások alkalmával. Én azt állitottam, hogy arról az alapról, a melyet szövetségünk megkötése alkalmával elfoglaltunk, letértünk abban a perczben, a mikor a Berzeviczy-féle tárgyalásokba belementünk, mert Berzeviczy világosan kikötötte azt a feltételt, hogy sem fejeket nem követelhetünk, sem . . . (Zaj a szélsőbloldalon.) Justh Gyula: Mi erről nem tárgyaltunk! Désy Zoltán : Rátérek, kérem. Beszédemben csak annyit jelentettem ki, hogy nem állottunk már azon az alapon, hogy a javaslat visszavon assék. Justh Gyula: Lehet, hogy önök nem, de mi igen ! Désy Zoltán : T. barátom azt mondja, hogy ő a maga részéről tárgyalásokat nem folytatott Berzeviczy vei. Nem állítom, hogy ő tovább folytatott, de hogy a mi pártunk és az ő pártja folytatott tárgyalásokat, azt rögtön el fogom mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Désy Zoltán : A két párt vezetősége igenis folytatott tárgyalásokat. Itt van a kezemben egy kommüniké a függetlenségi és 4:8-as pártok vezetőségének múlt évi október 20-án tarottt együttes értekezletéről; ezt a kommünikét fogalmazta Holló Lajos és ebben egy lényeges pont van, hogy t. i. teljesen egyező felfogásban voltak a pártok vezérei. Miről voltak egyező felfogásban ? Egyező felfogásban voltak a katonai követelésekre és arra nézve, hogy megegyezési alapokat kell létesíteni a pártok egyező felfogása szerint is elsőrendű fontossággal biró választójog kérdésében. Annak a kérdésnek a tisztázására, hogy van-e és ha van, áthidalhatatlan-e az ellentét a függetlenségi pártok választójogi nézete közt, küldötte ki a három tagból álló bizottságot ez az együttes értekezlet. De hogy ezek az állapotok igy voltak, hivatkozom a Magyarország czimü lapra, a mely talán t. barátom előtt nem képvisel idegen felfogásokat. (Mozgás a jobboldalon.) Ez a lap 1911. október 25-iki vezérczikkében többek közt ezeket mondja (olvassa) : »A parlamenti pártokban megvan a készség, hogy megfelelő engedmények ellenében azok — t. i. a véderő javaslatok — törvényerőre emelését lehetővé tegyék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ma is ott állunk!) Az uralkodó is, a nemzet is akarja a választási reformot, meg kell tehát ezt is valósitank. Ez volt az álláspontunk akkor, ez az álláspontunk ma is. Az iránt lehet eltérés, hogy mik a megfelelő engedmények; az egyik követelhet többet, a másik beérheti kevesebbel. De akkor ne méltóztassék szemünkre hányni, hogy eredeti alapunktól eltértünk. Igenis, arról az alapról, a melyet felállítottunk Justh Gyula t. barátommal, eltértünk . . . Justh Gyula: Én nem! Désy Zoltán : De bocsánatot kérek, . . . Justh Gyula : Én nem ! (Zaj és mozgás a ház minden oldalán.) Désy Zoltán : T. ház ! Justh Gyula: Én nem ! (Zaj és mozgás a ház minden oldalán.) Désy Zoltán : Soha t. barátom jóhiszeműségét ebben az életben kétségbe nem vontam és kétségbe vonni nem is engedtem. De viszont, arról tanúbizonyságot tehet, hogy mikor hivatalos orgánuma igy irt, s a mikor t. barátaimmal, Holló Lajossal és gróf Batthyány Tivadarral heteken át tárgyaltuk ebeket a kérdéseket, akkor ezekben a kérdésekben, mégis valaminemü egyező felfogásnak közöttünk létesülnie kellett. De engedje meg t. barátom, ő azt mondja, a továbbiakra visszatérve, hogy ő nem Désy Zoltánnal, hanem Désy Zoltánnal, a Kossuth-párt látható fejével kötött egyezséget. Ebben a tekintetben tökéletesen egyetértek vele, kivéve, csak hozzáteszem, hogy ismernie kellett a Kossuth-pártnak azon álláspontját, a mely a javaslatok tárgyalására nézve szabad kezet engedett tagjainak, de a párt a maga egészében az obstrukcziót egy pillanatig sem helyeselte. (Ugy van! balfelől.) A mi már most arra vonatkozik, hogy miben állapodtunk meg a céhkra vonatkozólag, t. barátom maga is elismerte, hogy abban, a mire ő emlékezik: a javaslatok visszavonásában tulaj donképen benne van az a másik feltétel is, a melyet én alternative áUitottam fel. Én t. barátommal szemben csak egyre hivatkozom: a mint én elhiszem neki és megnyugszom az ő jóhiszeműségében, ugyanolyan jóhiszeműséggel állithatom, hogy én pedig