Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

158 350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. Földes Béla: Igen, Ezek a nemzet vagyonában csak annyiban szerepelnek, a mennyiben bizonyos erkölcsi erőket állítunk elő, a melyeknek az országra szintén szüksége van. Előbb azt emiitettem, hogy a véderőnél is nagy fontossággal birnak az erkölcis erők. Ha vizsgáljuk azokat a tanulmányokat, melyek ujabb időben a véderőre vonatkozólag folytattatnak, mindenütt ennek az erkölcsi erőnek nagy jelentőségére utalnak. Mert hogyha abban a haderőben ez az erő hiányos vagy fogyatékos, akkor a rendeltetését nem érheti el. Ezen erkölcsi erőhöz tartozik természetesen a nemzeti erő is. Hogyan tudjuk mi abban a hadseregben az erkölcsi erőket erősíteni, ha látjuk, hogy ellentétek vannak a feladatok és a czélok tekintetében ? A többségnek egyik t. tagja a pénzügyi bizottságban felhozott egy esetet, hogy Nyíri tábornok halála tulajdonképen összefügg azzal, hogy itt egy lelkiismereti meghasonlás állott elő. Ilyen lelkiismereti meghasonlás sehol a világon nem fordulhat elő, mert ott egyetért mindenki annak a hadseregnek rendeltetésével. Ez Ausztriában sem fordulhat elő, mert Ausztria nagyon zseniális segítséget talál abban, hogy van neki egy 14. §-a, a mellyel az alkotmány önmagát felfüggeszti, e célra tehát nem kell a katonai erőt igénybe venni. Nincs tehát eset, és nincs alkalom arra, hogy lelkiismereti konfliktusok előáüjanak. Addig tehát a vederőtől teljes eredményeket nem várhatunk, míg abba a nemzeti eszme bele nem vitetik, a mint említettem, már azért sem, mert hisz a legnagyobb áldozatokat kívánjuk mi attól a katonától: követeljük tőle, hogy életét áldozza fel. Ebben az esetben erőt csak abból meríthet, ha azt a czélt, a melynek szolgál, felismeri, ha azzal magát azonosítja, ha tudja, hogy az nemzetének, családjának, vidékének igényeit kielégíti. A mig ezt el nem érjük, addig a hadsereg nem fogja tökéletesen végezni azt a szolgálatot, a melyre tulajdonképen létesíttetett, (ügy van! a szélsobalóläalon.) Erre vonatkozólag igen találó megjegyzéseket tettek már történetírók, így pl. egy ujabb igen érdekes munkának írója, Ereytag, a ki egyenesen utal arra, hogy Ausztria vereségei az 50-es és 60-as években különösen azzal függnek össze, hogy az olasz és a magyar ezredek — a mint ő mondja — nem voltak megbízhatók, nem hevítette őket az a czél, a mely abban a háborúban szerepet játszott. Hasonlókép Eriedjung is azt mondja, hogy Königgrätzet részben azért vesztették el, mert az a magyar katona visszagondolt arra, hogy 1849-ben atyja és testvérei elvéreztek a magyar függetlenség érdekében, (ügy van! a szélsobalóläalon.) Tehát a tények is azt bizonyítják, hogy a czélt mind a két állam érdekében elérni csak akkor lehet, ha képesek vagyunk ezeket az erkölcsi valeur-öket a hadseregbe belevinni. (Helyeslés a szélsobalóläalon.) Hiszen rendkívül fontos volna, hogy a hadsereg nálunk a fiatalságot magához vonja, hogy ott a fiatalság működési kört találjon, mert nálunk amúgy is nagy baj az, hogy a kereseti források — hogy ugy mondjam — nem elég tarkák, nem elég sokfélék. Pedig a magyar virilitás ott mindenesetre igen hálás teret találna, ha megvolnának azok a feltételek, a melyek nélkül a hadsereg nagy feladatát nem teljesitheti, mert azok nélkül nem vagyunk képesek azt a nemzet szivéhez közelebb hozni. Ezek azok az okok, a melyek mindenesetre meggondolandók, a melyeket mindenesetre latba kell, hogy vessünk akkor, mikor egy ilyen nagy reformmal állunk szemben, a mely vérben és pénzben az országtól nagy áldozatokat követel. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsobalóläalon.) Azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy az ellenzék hazafias feladatot teljesít, mikor arra törekszik, hogy azok a momentumok, a melyek képesek a nemzeti élet intenzivitását fokozni, ebből az alkalomból szintén mindenképen és minden téren elismerésre találjanak, elismerésre találjanak a hadseregnél, és elismerésre találjanak egyáltalában az ország egészében, hogy a nemzet akarata, a nemzet gondolkozása ebben a törvényhozó teremben is érvényesülhessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaz, minden kérdésre vonatkozólag jogosultak nagy nézeteltérések és igy jogosultak a választói jogra vonatkozólag is. Azt hiszem azonban, . . . (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szél s' baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Földes Béla: . . . hogy a háznak majdnem összes pártjai ebben a tekintethen meglehetősen közeledtek egymáshoz és igy az a kívánság, a melyet különben gróf Apponyi Albert képviselőtársam mai beszédében is hangsúlyozott, hogy tulajdonképen egy radikális újjáalakulás addig nem következhetik be, mig ezek a szélesebb körök a választói jog utján, mondjuk, a politikai életünkbe be nem vonatnak: a midőn ezt a jelenséget látom, akkor mindenesetre szívesen hangsúlyozom, hogy azon fontos érdekek és feladatok előmozdítása czéljából, a melyek előtt állunk, hogy az utjokból tényleg minden akadályt el kell távolítani és ez megtörténik akkor, hogy ha e pártnak az álláspontja érvényesül, hogy mindenekelőtt a

r választói jog keresztülvitele ugy biztosittassék, (Élénk helyeslés a szélsobalóläalon.) hogy abban senki, még a legextremebb ellenzéki ember se találjon okot az ellenzésre és kételkedésre. Ha ez megtörténik, akkor ezen háznak a tevékenysége és egyáltalában ennek az országnak az érdeke minden esetre egy nagy lépéssel előre fog mozdittatni. (Helyeslés a szélsobalóläalon.) A mi magát a választói jogot illeti — természesetesen nem akarok most fejtegetésekbe bocsátkozni — azt hiszem, hogy az ilyen reformot nem szabad tisztán csak abból megítélni, hogy bizonyos jelszavak szerepelnek,. a melyet