Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

\2 február 26-án, hétfőn. i64 350. országos ülés 191 tikai életben a munkás osztály igen fontos szerepet játszik . . . Farkas Pál: Senki se vonta kétségbe ! Földes Béla: ... és ha az a munkásosztály felállít egy programmot, a mely 500 évre szól, akkor nem tesz egyebet, mint a mit tett az én t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert, a ki szintén felállított egy programmot a világbékére vonatkozólag, a mely ugyancsak -500 évre szól. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Hogy azután ebből az 500 évre szóló programmból holnap mit lehet megvalósítani, azt természetesen az adott körülmények állapítják meg, mert minden téren lépésről-lépésre kell haladni (ügy van ! a szélsőbahldalon.) és, bár én a szoczialista párt vezetőségéből személyesen egyetlen egy embert sem ismerek és soha részt nem vettem a velük való működésben, mégsem szenvedhet kétséget annak a törekvésnek jogosultsága, a mely az ő részükről megnyilvánul. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. ház, ma nincs kormány, a mely ne szocziális intézmények létesítésére törekednék. Már pedig ezek a szocziális intézmények húsz év előtt még rettegés tárgyai voltak a bourgeoisie és általában a társadalom előtt, s viszont, a mit ez a párt ma akar, az ma még talán ellenkezést és kritikát idézhet föl, de 20 év múlva szintén egészen természetes törekvésnek fog feltűnni. 20—25 évvel ezelőtt a munkásbiztositást utópiának tartották és az csak a legmesszebbmenő raclikális-szocziális programmban szerepelt. Ma már minden kormány megcsinálta a munkásbiztositást, és én nem találok abban semmi veszedelmet. Mert tényleg ugy áll ez a dolog, a többi törekvésekre nézve is, a mint nagyon szépen mondta egy kiváló franczió irónő, Grorges Saud, hogy a mit ma utópiának tartunk, azon mi holnap nevetünk, hogy a tegnap csak annyit kivánt, mert a holnap már még sokkal messzebb fog menni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) * Végül gróf Aj'ponyi Albert megjegyzést tesz még a trializmusra vonatkozólag, azt mondva, hogy a mi működésünk valamiképen veszedelmet hozhatna- ebből a szempontból is. (Ellenmondások a baloldalon.) Sümegi Vilmos : Annál inkább kell a választójog ! (Felkiáltások a baloldalon : Meglesz ! ) Földes Béla : Én azt hiszem, hogy a trializmus ellen csak egy fegyver van, a minek kiélesitését kívánjuk mi, és ez : a nemzeti eszme megerősítése. (Ugy van ! a, szélsőbaloldalon.) Ha a nemzeti eszme megerősödik, akkor itt semmitől sem kell félnünk, ha pedig minden téren engedünk és az intézményekbe nemzetellenes momentumokat viszünk be, akkor az a trializmus erősödni fog és azzal annak idején szembe kell szállanunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérve azokra az előterjesztésekre, illetőleg magyarázatokra, a melyekkel a t. pénzügyminister ur az utolsó napok egyikén a véderő javaslatot kisérte, ezekre vonatkozólag először egynehány jelentéktelenebb, de mégis megfontolandó körülményt akarok a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk ! Halljuk!) Ide tartozik elsősorban az, — és ez nemcsak a véderőj avaslatnál, hanem majdnem minden törvényjavaslatnálltapasztalható —• hogy az illető szabkizottságok jelentései nem nyújtanak olyan alapos tájékozást, a minőt az ország érdekében kívánni lehet. Hiszen tessék csak megnézni azokat a jelentéseket : tessék elővenni a véderőbizottságnak, vagy pláne a pénzügyi bizottságnak a jelentését, a mely mindössze másfél lapra terjed, holott ilyen igazán nagy reformjavaslat alkalmával — hallottuk, hogy ezer milliót kívántak eredetileg, de leszállították — csakugyan szükséges volna a teljesen kimerítő, beható, a kérdés minden oldalát ismertető jelentés, mert a nélkül a ház működése nagyon meg van nehezítve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. pénzügyminister ur nagy súlyt fektet arra, hogy neki sikerült lealkudnia — azt hiszem, 1050 millióról — 750 millióra a katonai követeléseket. Mindenesetre jó, hogy ez megtörtént, azonban azt kérdem én a t. képviselőház minden tagjától : nem aggasztó-e az, ha ilyen tételből 300 milliót le lehet alkudni ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem szeretnék, és azt hiszem, t. képviselőtársaim sem szeretnének belépni olyan üzletbe, a hol akkora összeget le lehet alkudni, mert hiszen ekkor bizalmatlannak kell lennem a tekintetben, hogy nem lehetett volna-e még többet is lealkudni ? (Elénk derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak én mondom ezt, hanem itt van pl. a Neue Freie Presse egy régi száma. (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Földes Béla: Midőn 1902-ben beterjesztették a véderőj avaslatot, e lap ugyanazon évi októberi 23-iki számában ezt mondta : (olvassa): »Hier liegen einige Unaufrichtigkeiten gegenüber den Parlamenten vor, die zu den Erbübeln unserer Kriegsverwaltung gehören«. Jogosult tehát az a felfogás, hogy azok a tételek, azok a számítások, a melyek a parlamentek elé terjesztettek, nem őszintén tükröztetik vissza a hadsereg kívánalmait, és akkor az előttünk fekvő számadatban, a melyet a kormányok bizonyos tekintetben elfogadtak, én megnyugvást nem találok. Nem találok megnyugvást azon körülmények miatt sem, a melyeket majd később fogok említeni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a szám, a mely tehát a 700 milliót meghaladja, azért is aggasztó, mert ha visszatekintünk az előbbi, pl. az 1900-as években folyt tárgyalásokra, találkozunk egy igen kiváló katonai szaktekintély nézetével, a ki.azt fejtegette, hogy tulaj donképen 18 millió frt áldozattal — akkor még forintban történtek a számitások — keresztül lehetne azt a reformot vinni. Nem szólok arról, hogy mindenesetre kár volt ezt akkor meg nem csinálni; (Halljuk ! Halljuk !) kétségtelen az is, hogy ujabb szükségletek merültek fel, mert hiszen tudjuk, hogy a hadi, az emberölési technika terén j';>-i