Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-350
350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. 1*9 Igaz, mi, én és Justh Gyula t. barátom — nem tudom, hogy a pártja tudott-e róla vagy nem — megegyeztünk arra nézve, még pedig itt a folyosón, hogy folytatjuk a harczot addig, mig vagy a javaslat vagy a kormány bukik. Justh Gyula t. barátommal erről az alapról mindketten leléptünk, a mikor a Berzeviczy-tárgyalásokba belementünk. De ha ezt nem fogadják el, nyíltan hivatkozom november 10-diki és január 27-diki beszédeimre, a melyekben határozottan megmondtam, hogy igenis van eset, a mikor e fegyverek használatától elállunk, de hivatkozom magára a t. ház üléseire, hivatkozom az ellenzék magatartására. Tett-e valaki a gróf Apponyi Albert által beterjesztett békefeltételek, illetőleg azon eset ellen, hogy ha azok elfogadtatnának, akkor az ellenzék elálljon a rendkívüli fegyverek használatától, érdemben kifogást ? Ugyebár nem ? Lovászy Márton : Állást kellett volna foglalni! Désy Zoltán : Állást kellett volna foglalni ? Itt van a hiba, mert más megbeszélés a kibontakozásra nézve ebben az egész harczban Justh Gyula és köztem, és senki más között, nem volt, mint a kezdet kezdetén tartott már emiitett megbeszélés. Itt volt tulajdonképen az egyik hiba, a másik ténybeli hiba volt, hogy a czélra nézve, a melyet elérni akartunk még magam tekintetében is, daczára annak, hogy sokkal közelebb állottam Justh Gyula felfogásához, és azok tekintetében, a kik követtek a Kossuth-párt részéről, mondom, azok felfogása és t. barátom felfogása közt igen nagy eltérés volt. Mi mindig hangsúlyoztuk, utolsó beszédemben is felállítottam, hogy a véderőjavaslat kérdését és a választójog kérdését egyformán fontosaknak, egyformán lényegesnek tartjuk. (TJgy van! a baloldalon.) De a két kérdést elválasztjuk és mindegyiket a saját érdeme szerint mérlegeljük, (ügy van! a bál- és a jobboldalon.) Kijelentettem ismételten, hogy nem engedem keresztülmenni a véderő javaslatot semmiféle választójogért, még abban az esetben sem, ha a választójog teljesen fedi is az én egyéni álláspontomat, de a választójog kérdésében elfoglalt álláspontomtól sem vagyok hajlandó elállani semmiféle a véderőreform tekintetében nyújtott nemzeti konczesszióért. (ügy van ! a baloldalon.) Ez az álláspontom vezetett, a mikor fölállítottuk nemcsak a véderőreformra vonatkozó követelményeket, hanem a választói jogra vonatkozó követelményeket is. Az igenis hiba és nagy tévedés volt részünkről, hogy közös szervünk nem volt, közös tanácskozásaink nem voltak megállapítani, kitűzni a közös czélt, a melynek érdekében küzdöttünk. De ha ez a hiba megtörtént, akkor nemcsak engem terhel a felelősség, sőt épen első sorban azokat inkább, a kik többségben voltak azok közt, a kik e harczban résztvettek. De történt-e hiba, nem történt-e, egészen mellékes. A lényeg egy, hogy ez a beszédben fölállított tény ugy, a mint felállíttatott és a levont konzekvenczia kétségbevonják az ér és pártom eljárásának jóhiszeműségét, kétségbevonják a korrektséget, a melyet, újból hangsúlyozom, a politikai életben ugyanazon szabályok szerint Ítélek meg magamra nézve, mint a magánéletben. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Ez ellen a felfogás ellen tiltakoznom kell. Tiltakoznom kell a pártom nevében és a magam nevében. (Helyeslés a baloldalon.) Épen a felszólaló előtt ismeretes a pálya, a melyet megfutottamÁllom annak minden perczéért a legszigorúbb bírálatot. De tudja a felszólalt t. képviselő ur és minden barátom, hogy egy dolog van, a melyben nem ismerek vetélkedést és ez a becsületesség és a korrektség kérdése (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Azt hiszem, ez felel meg minden korrekt ember álláspontj ának, hogy ugyanis magamhoz hasonló becsületes embert ismerek sokat, de becsületesebbet nem szabad ismernem. (Ugy van! a bal- és jobboldalon.) Engemet mindazon czélok közt, a melyeket magam elé tűztem, a mikor szövetkeztem önökkel, az vezetett és a legfontosabb az volt, hogy áthidaljam az ellentétet, az ürt, a mely a függetlenségi pártokat egymástól elválasztja és ez a czél ebben a harczban valamennyire sikerült. Egész nyugodtan hivatkozhatom arra, hogy abban, hogy a két párt legalább ideiglenesen közös czélokra működött, hogy abban nekem is volt szerepem, és hasonló nyugodtsággal hivatkozhatom arra, hogy ha a két párt, a mikor utjai a fegyverek használására nézve elváltak, megint a régi harczban és régi fegyverekkel áll szemben egymással, abban a kezdeményezés az önök oldalán volt. (Ugy van! a baloldalon.) En, t. képviselőház, nem térek ki a felelősség viselése alól abban a kérdésben, hogy ráléptem erre az útra. Legjobb belátásom és az ország állapotainak komoly mérlegelése után szántam el magamat erre, az Ízlésemmel — elhihetik önök — nagyon ellenkező fegyvernek használatára. De épen a mint hangsúlyozom ezt, hangsúlyoznom kell a másik tételt is : tiltakozom az ellen, hogy bárki kétségbe vonja azt, hogy midőn pedig én ezen fegyverek használatától elállók, azt más indokból, mint meggyőződésemből, az ország érdekéből kifolyólag tehessem. (Elénk éljenzés és taps balfelől és a jobboldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk 1 Halljuk !) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak reánk nézve is igen érdekes felszólalása csak egy tekintetben késztet arra, hogy rövid időre kérjem a t. ház türelmét, s ez vonatkozik az 1888. évi XVIII. t.-czikkre vonatkozó határozati javaslatra, melynek keletkezésére, histórikumára nézve szeretnék magam részéről is felvilágosítást adni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez tulaj donkép igy történt. (Halljuk ! Halljuk I) Midőn e kérdés felvettetett épen t. képviselőtársam részéről és pedig abban az alakban, hogy annak remedurája magában a törvényben történjék meg, gondolom február 16-án tartott beszédemben kijelentettem, hogy ezt nem tartom '