Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

350. országos ütés 1912 február 20-án, hétfon. US nak, olyan nyugalmasnak igérkezik-e a nemzet jövendő fejlődése, hogy elviselhessük e nemzet alkotmányos szerveinek működésükben való rend­szeres megbénítását, hogy elviselhessük azokat az élet-halálra való összeveszéseket, a melyek még más szerencsésebb nemzeteknek életében is gyak­ran katasztrófákat idéznek elő 1 (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy mi függesz­szük fel az elvi ellentétek harczát; ez nem azt jelenti, hogy eltérő álláspontunk érvényesitésére teljes erő vei, egész szellemi erőnk fegyverzetével ne törekedjünk. Hiszen én teljesen indosszálom azt, a mit gróf Tisza István t. barátom, midőn más téren valahol találkoztunk, engem aposztro­fálva mondott: Ne adja Isten, hogy oly körül­mények következzenek be ebben az országban, hogy nekünk meg kelljen feledkeznünk azokról az ellentétekről, a melyek minket elválasztanak. (Helyeslés.) De ne feledkezzünk meg arról se, hogy ily körülmények bekövetkezésének lehetősége fenn­forog. Nézzük csak a nemzetiségi agitácziónak mindenfelé való elharapódzását és előtérbenyo­mulását. (Felkiáltások : Igaz! Ugy van!) Győrffy Gyula: Miért ? Gr. Apponyi Albert: Ennek sok mindenféle oka van, a mely okok elősorolásában talán sokban egyetértenék t. képviselőtársammal. Győrffy Gyula: De mi idézte fel! ? Gr. Apponyi Albert: De nézzük, ott vannak a trialisztikus törekvések; (Igaz! Ugy van!) nézzük azokat az áramlatokat, a melyekre előbb czéloztam, melyek a monarchia másik államában vannak és ide át-átcsapni kényszerülnek. Az Isten szent szerelmére, gondoljunk arra, mi lesz belőlünk, gondoljunk nemzetünkre, gondoljunk hazánkra és eszméink iránt teljesitsük kötelességünket ugy, hogy a hazának vele ne ártsunk. (Hosszantartó, többször megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon, középen és jobboldalon. A szónokot töme­gesen üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Désy Zoltán képviselő urat illeti. Désy Zoltán : T. képviselőház ! Ha nem is jelenteném be, azt hiszem, a háznak minden tagja átérzi azt a nehézséget, a melylyel feladatom meg­oldásánál meg kell küzdenem, annyival inkább, mert Apponyi Albert barátom előbb elhangzott magasan szárnyaló beszéde után nekem le kell szállanom a mindennapi élet gyakorlati kérdései­hez. Tisztáznunk kell kérdéseket, a melyek a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, első­sorban pedig saját személyemet olyan szinben voltak alkalmasak a közvélemény előtt feltüntetni, a mely nemcsak a következetességgel, nemcsak az elvhűséggel, hanem a politikában én szerintem épugy mint a magánéletben köteles nyíltsággal, köteles őszinteséggel is, ha azok a tények, a melyek SÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. XV. KÖTET. itt felhozattak, tényleg^fennállanának, homlok­egyenest ellenkeznének. §j#j De nem tehetem, hogy hangtalanul surranjak el az Apponyi Albert t. barátom által elmondot­takon. Nyílt titok, hogy a parlamenti fegyverek megválasztásában, a parlamenti fegyverek meg­engedett voltára vonatkozólag igen t. barátom közt, akit egy életen keresztül követtem politikai pályáján, és közöttem véleményeltérések voltak és vannak ma is. Én teljesen elismerem álláspontjá­nak helytálló voltát minden más országban, minden más normális parlamenti helyzettel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de egy esetben nem ismerhetem el, ott, a hol a szuvereni­tásnak egyik tényezőjével, a nemzettel szemben, érvényesül egy másik állam szuverenitásának a befolyása oly kérdésekre, melyek elismerem, hogy közös jelleggel bírnak, de a melyek az ország lét­érdekét, az ország legfontosabb, vitális érdekeit érintik és érvényesülnek akkor, a mikor — ezt t. barátom sem vonta kétségbe — mai választási rendszerünk, az annak alapjául szolgáló választójog és a választási eljárás mindenre inkább alkalmas, mint arra, hogy ennek alapján a választásokban a nemzet igazi akarata megnyilatkozhassék. Ez a gondolatmenet volt az, a mely vezetett azon eljárásomban, a midőn nem pártom nevében — mert|hiszen pártom ismeretes határozata a véderőj avaslattal szemben kimondotta a parlamen­táris fegyverekkel való küzdelmet, de a harcz­modor megválasztását a tagok szabad elhatározá­sára bizta — a mikor, mondom, nem pártom, ha­nem a magam és azok nevében, a kik nézeteimhez csatlakoztak, felvettem a legerősebb parlamenti eszközök használatát, és ráléptem a technikai obstrukezió talajára. Végelhatározásomban, ezen fegyverek hasz­nálatától való elállásomban azok az okok vezettek, a melyeknek t. barátom olyan ékesszólóan adott ki­fejezést, és vezetett egy másik ok, az, hogy minden­féle hareznak, mindenféle harezmodornak csak egy­képen van értelme : ha a kitűzött czélt elérheti, és mihelyt a kitűzött czél eléretett, nemcsak a kivé­teles eszközöknek, de a normális fegyverek hasz­nálatának sincs semminemű további létjogosult­sága. Arra vonatkozólag pedig, hogy a.mit elértünk, az sok-e vagy kevés, fontos-e vagy mellékes, lehet­nek véleményeltérések ; e részben elismerem a bírá­lat jogosultságát; de ha valamit elértünk, az bizo­nyos, hogy ezen valami elérésének az eszköze az obstrukezió volt (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a tényt leszögezem, és mielőtt átmennék arra a talajra, a melyre a testvérpárt szónoka által kény­szerítve rálépek, le kell szögeznem azt a tényt, hogy — újból hangsúlyozom — sok-e vagy kevés, de a mit elértünk, az a z obstrukezió eredménye, és ebből az oroszlánrész a testvérpártot illeti meg. (Ugy van ! balról.) De minden pártnak, minden egyénnek jogo­sultsága van megválasztani fegyvereit és meg­választani azt a momentumot, a melyben ezt vagy 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom