Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

M-9. országos úlés 19ÍÍ február %-én, szombaton. 1§6 minister ur adott, még 758 millióval sem állhatnak meg, mert ez az ismeretlen ujonczlétszámtöbblet ismeretlen költségeket involvál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hogy Désy Zoltán t. képviselő ur beérte ezzel a homályos felvilágosítással és egyszerre belátta, hogy az általa is oly rémeseknek ismertetett véderőköltségek most már teljesen rendben vannak, miután a t. j)énzügyminister ur az iránt is megnyugtatta, hogy az állam kulturális czéljait azért mégis ki tudja szolgálni az állam pénzügyi ereje, erre csak azt az egy megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni, hogy ha a véderőköltségeken kivül kulturális czélokra ujabb áldozatokat kell hoznunk, ezeket is ennek a nemzetnek kell hoznia oly megterheltetéssel. a melyet már igazán kérdés, hogy el fog-e birni ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mindezek nem tartoznak reám. Csak egyetlen egy megjegyzést kivánok hozzáfűzni, a melyet a pénzügyminister felszólalása involvál. A pénzügy minister ur ugyanis felsorolta a beruházásoknak egész hosszú lánczolatát, a mely abban az esetben, ha a véderőreformot megszavazza a ház, meg fog valósulni. Tisztelettel vagyok bátor kijelenteni, hogy ne várjon addig a t. pénzügyminister ur, mert ha a nemzet érdekeit szolgáló ilyen fontos beruházásokra van kész törvényjavaslata és van pénze, terjeszsze azt a ház elé, mi azzal szemben nemcsak a technikai és mindenféle obstrukcziót megszüntetni, hanem annak tárgyalását tőlünk telhető módon elősegíteni is fogjuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon .^Hiszen bebizonyítottuk ezt már akkor is, a mikor a fegyverszünethez hozzájárultunk azért, hogy az ország érdekében levő költségvetési törvényjavaslatot a ház megszavazza. (Helyeslés a széhőbaloldalon.) De tanúságot tettünk arról, hogy az ország érdekeit tényleg komolyan veszszük akkor is, a mikor ezen napirend előtti felszólalásokkal is lehetővé tettük a ministerelnök urnak azt a kísérletét, hogy a parlamenti békét létrehozza. A t. ministerelnök ur mai felszólalására egyetlenegy megjegyzést kivánok még tenni. Ö ugyanis megígérte nekünk a választói reformot is erre az évre. Vertán Endre: Csak Kossuthéknak Ígérte meg ! Győrffy Gyula: Ma a háznak ígérte meg, de nem velünk szemben. Ehhez az Ígérethez nincs semmi szavunk. Beszédének azonban egy kijelentéséhez nekünk is van közünk, mert kijelentette, hogy a beterjesztendő törvényjavaslat azoknak alkotása kell hogy legyen, a kik ezen kérdésben rokonérzésüek és együtt vannak. Ez egészen természetes is, mert ezt azok fogják megalkotni. Itt csak egy fontos kérdés merül fel és ez az, hogy vájjon a ministerelnök ur a rokonérzésüek együttműködését a pártfegyelem súlyával gondolja-e, vagy a nélkül ? Muzslay Gyula: Nincs szükség rá. (Zai.) Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon egységesek! Sándor Pál és Tisza István! ^^j !•-Eitner Zsigmond: Mártonffy Márton! Győrffy Gyula: Mert ha komoly ez a kijelentése, akkor a nemzeti munkapártban sem szabad azt pártkérdéssé tennie, hogy a vélemények szabadon nyilvánulhassanak. Eitner Zsigmond : Hát lesz ott vélemény ?! (Halljuk ! Halljuk!) Győrffy Gyula: Ebben sem lesz nagy baj, (Halljuk! Halljuk!) mert tényleg megnyugvás lesz az, ha minden hatalmi presszió nélkül, a komolyan együttérzők és egyfelfogásuak fogják ezt a választójogot megalkotni. A t. ministerelnök ur, a ki ma a maga részéről a békét megkötötte, a mihez — meg vagyok róla győződve — a Kossuthpárt is hozzá fog járulni, mert ezt már tegnap kijelentette, erről a részről fedve van és ezért néki a technikai obstrukczió leszerelésében hű fegyvertársai segíteni is fognak. Legyen azonban szabad önöket figyelmeztetnem arra, hogy ezen leszerelés kísérleténél a mi követelményeinkkel is le kell önöknek számolniok, mert mi ezt a harczot mindaddig, a míg nekünk garancziákat nem adnak arra nézve, a miért e harczot kitűztük és folytatjuk, hogy ezek a kívánságok tényleg megvalósíttatnak, addig mi ezt a harczot abbahagyni nem fogjuk. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ezért, t. képviselőház, a midőn mi önöknek azon bókéhez, a melyet a nem harczolókkal kötöttek, szerencsét kívánunk, kijelentem, hogy mi uj harczczal fogunk önökkel ismét, még pedig férfiasan, szembe szállani. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : T. ház ! Most át fogunk térni az interpellácziókra. Előbb azonban javaslatot teszek a háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, február hó 26-án, d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére a szokásos előterjesztések után, a véderőj avaslat tárgyalását tűzze Id. \ Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következnek az interpellácziók. Vermes Zoltán jegyző: Posgay Miklós! Posgay Miklós : T. képviselőház ! A midőn képviselői jogommal élek, (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk !) és interpellácziót terjesztek elő, hivatkozom a házszabályokra, a melyek a képviselőnek megadják a jogot arra, hogy interpellálhasson, de egyúttal utasítják a minister urakat arra is, hogy 30 napon belül kötelesek az interpellácziókra választ adni. En ma negyedszer állok itt, hogy a minister urakhoz interpellácziót intézzek, de sajnos, a negyedszeri interpelláczió előtt egy, már másfél évvel ezelőtt tett interpellácziómra a feleletet mind a mai napig nélkülözöm. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Akár kapok azonban feleletet interpellácziómra, akár nem, törvényhozói kötelességemet vélem teljesíteni akkor, a midőn a katonai javas• latok tárgyalása közben teszem szóvá azt a pa-