Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

.349. országos ülés 1912 február 2h-én, szombaton. 131 nált volna daczpolitikát, hogy igenis, tudom megadni, de majd később, előbb menjen minden tönkre, törjön minden darabokra. Igenis, kötelességszerűen összekapcsolhatta volna ezeket és azt mondhatta volna, hogy : igen, hoztam értékes dolgokat, de — és itt kérem az önök ügyeimét — mivel a ministerelnök tudja, hogy nem képes ugy megoldani a jelvény-kérdést, a mint az ország kivallja, mivel ezt tudja —• Közbeszólások jobbról: Hát nem tudja ? — de én tudom — mondja ismét gróf Andrássy Gyula — azért csinál nagy hadjáratot a junktim ellen«. Hát, t. képviselőház, egy volt minister, az a minister, a ki itt a házban nyíltan bevallotta, hogy a katonai téren a nemzeti követelményekért miként szállt sikra, miként szállt sikra azért, a mint itt önvallomásában mondotta, mert meggyőződött arról, hogy egész politikai múltjával szemben a nemzeti követelményeknek érvényt szerezni lehet egyedüli feladata egy igazi magyar államférfiunak, a ki tehát ezen kérdésekben teljesen tájékozva volt, volt minister előre bejelenti, hogy a t. ministerelnök ur a kilenczesprogramm megvalósítása érdekében nem hozhat és nem fog hozni semmit. És nekem tényleg ugy tetszik, t. képviselőház, hogy gróf Andrássy Gyula nem tévedett, mert hiszen a t. ministerelnök ur a kilenczesbizottsági programm megvalósítására nézve csupán azt a kijelentést tette, hogy ő, mint kormány, meg fogja oldani azt alkalmas időben. Erre pedig akkor, a midőn a t. ministerelnök ur már a kormány programmjának itt a házban való előterjesztésekor is vállalkozott erre, külön kijelentésre szükség nem volt. Hogy mikor fogja megvalósítani, ez a fontos és lényeges, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az, hogy hol van a garanezia. »Az arra alkalmas időben!« Az az alkalmas idő, t. ház, vagy sohasem fog elkövetkezni, vagy jaedig most sincs semmi akadálya, mint gróf Andrássy Gyula mondta, s nem is lett volna akadálya már most hozni annak megvalósítását, hogy ezzel a nemzetnek beszámolhatott volna akkor, midőn ezen vederőj avaslatot megszavaztatni kívánja. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én különben ismétlem, hogy ahhoz a kérdéshez, hogy a t. kormányelnök urnak sikerült-e a függetlenségi és 48-as Kossuth-párttal megegyezésre jutnia, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kossuth Ferencz-párttal !) — a Kossuth Ferencz-párttal megegyezésre jutnia — ehhez, mondom, ez alkalommal szólni nem kivánok. Egyet azonban kötelességszerüleg kénytelen vagyok önök és a t. ministerelnök ur figyelmébe ajánlani. Eddig mi voltunk, t. ház, a bizakodók, a ragaszkodók, a kik ezen függetlenségi és 48-as Kossuth Ferencz-pártra támaszkodtak; (Mozgás balfelöl. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hittük és reméltük, hogy velünk vannak,. . . (Mozgás a baloldalon.) U*üff Holló Lajos : Csak nem szégyenlitek a vezéreteket ? Győrffy Gyula: . . . de csalódtunk. Ezentúl önök lesznek abban a helyzetben, hogy önök fognak bizakodni és önök fognak csalódni. (Élénk helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Rakovszky Iván : Dodonai jóslat! Győrffy Gyula: Hát ezt a kibékülést ezen szempontból sem irigyeljük önöktől, sőt az reánk nézve bizonyos előnynyel is jár. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) mert legalább az ország előtt tisztázódni fog az az eddig még eléggé meg nem értett kérdés, hogy vájjon a függetlenségi és 48-as programmot ki képviseli igazán és hiven. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől : Egészen mindegy !) Farkas Pál : Az, a ki névszerint szavaz ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Eitrter Zsigmond : Maga csak manővert csináljon ! Justh Gyula: Majd fognak még szavazni eleget ! Győrffy Gyula : T. képviselőtársamnak, a ki a minduntalan való szavazásokat ennyire kifogásolja, figyelmébe ajánlom, legyen szives a magyar történelmet jobban tanulmányozni, (Mozgás a jobboldalon.) legyen szives a magyar történelmi hagyományokat és a nemzeti fejlődés eszközeit jobban figyelmére méltatni és akkor az ilyen kérdéseket nem fogja lekicsinyelni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És figyelmeztetem őt arra, hogy még mindig jobb a nemzetre és a királyi

: hatalomra nézve is, hogyha itt névszerint szavazunk, mint hogyha a 48 előtti idők ellenállási fegyvereit vinné ez a nemzet harczba. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: És a 48-as időkét! Bikádi Antal: Ök semmi fegyvert sem visznek harczba ! Győrffy Gyula : Nekünk e kérdéshez, mondom, ebből a szempontból van szavunk, annyival inkább, mert minden politikai tény, a mely a parlament és a nyilvánosság előtt egy politikai párt részéről elkövettetik, elsősorban a közbírálat tárgyát képezi, másodsorban pedig azért is fontos ez, mert hiszen, ha gróf Apponyi Albert t. képviselő ur a nemzeti bizalom majdani megnyilatkozásának jutalmáért csupán a lelkiismeretére akar hivatkozni, akkor nekünk kötelességünk az ő lelkiismeretét érintetlenül hagyva, cselekményeit ez ország elé állitani. (Élénkihelyeslés a szélsőbaloldalon.) És itt a katonai követelmények szempontjából kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a tisztelt szomszéd párt velünk a véderő elleni karczra egészen határozottan, sőt Írásban is szövetkezett; (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) szövetkezett velünk annak a pártnak egy része arra is, hogy ezen véderő elleni harozot ama kivételes fegyverekkel fogjuk megvívni, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) a melyeket mi * kezdeményeztünk és mi vettünk igénybe. És i hogy e tekintetben minő.hű társaink v alának, bátor vagyok erre nézve két okmányt felolvasni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) 17*