Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

U8. országos älés 1912 február 23-án, pénteken. 119 kérdésben, mint a minőről ez alkalommal szó van, azt hiszem, hogyha fennforog valamely kétely vagy homály, szükséges ezt eloszlatni és megvilágítani. (Helyeslés.) T. képviselőtársam mindjárt beszéde elején egy igen helyes axiómát állított fel, midőn azt mondta, hogy a katonai költségek oly természetűek, hogy rájuk nézve egyetlen mértéket lehet elfogadni: a feltétlen szükség mértékét. Tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy mintán a katonai terhek nem közvetlen produktív czélokra szolgálnak, ezekben a mérvadó és döntő határt csakugyan az okvetlen szükségesség kell hogy képezze ; mert a mint helytelen volna és bűn az ország és nemzet biztonsága ellen meg nem adni, a mi e téren okvetlenül szükséges, ép ugy hiba és bűn volna az ország gazdasági érdekei ellen túlmenni ezen a határon (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és olyan összegeket konczedálni, melyek nem okvetlenül szükségesek. Ámde, t. képviselőház, azt, hogy hol van ez a határ, hogy mi a szükséges és mi a felesleges, nem lehet tisztán pénzügyi vitatkozással eldönteni, nem lehet — hogy ugy fejezzem ki magamat — aprioristice elintézni, hanem vizsgálni kell azokat az intézményeket, a melyek a dolog gyökerét képezik, azokat az intézkedéseket, a melyek a véderőtörvényj avaslatban foglaltatnak, vizsgálni kell, vájjon azok szükségesek-e, helyesen vannak-e kontemplálva, mert csak ezeknek vizsgálata és bírálata teszi lehetővé, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben, hogy vájjon mennyi pénzre van szükség, alkalmat kell adni a legkompetensebb fórumnak, a honvédelmi minister urnak, hogy ezeket a részletkérdéseket megokolja, hogy megokolja a maga álláspontját, miért tervezik az egyik vagy a másik intézkedést így és nem másképen. Ha ezekben a kérdésekben tisztán látunk, ha ez intézkedések szükségét elismerjük, akkor el van döntve a pénzügyi kérdés is, mert hiszen akkor a szükséges intézkedéshez a szükséges pénzt megtagadni természetesen nem lehet. Arra a konklúzióra jutok tehát, hogy nekünk, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, nem használ a pénzügyi téren való vitatkozás, hanem bele kell menni a véderőj avaslat részleteinek tárgyalásába és meg kell birálni ezeket a kontemplált intézkedéseket is, (Ugy van I a jobboldalon és a középen.) mert ez dönti el egyszersmind a pénzügyi kérdéseket is. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert méltóztassék megengedni, valamint Désy Zoltán t. képviselőtársam nem köteles nekem hite t adni, ha én azt mondom, hogy a véderő reformjára 200 millióra van szükség, ép ugy nem vagyok köteles én elhinni t. képviselőtársamnak, ha ő azt mondaná, hogy ő száz millióval is meg tudja ezt a kérdést oldani. Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy a t. ház vegye magának a fáradságot a katonai kérdésnek taglalására és akkor a pénzügyi téren és a pénzügyi eredmények terén is tisztán fog látni. T. képviselőtársam, továbbmenve, kifogást tesz az ellen, hogy a kormány nem igyekezett a törvényjavaslat benyújtása óta arra, hogy az itt kontemplált terhek csökkentessenek, és kifejezte abbeli hitét, hogy nincs is kilátás arra, hogy a kormány ilyen irányban működést fejtsen ki. A ministerelnök ur múltkori beszédében már rámutatottt arra, hogy hiszen a kormány e tekintetben kötelességének megfelelt akkor, a midőn a törvényjavaslatot tárgyalta és a midőn a többi faktorokkal ezeket a megállapodásokat létesítette és hivatkozott a pénzügyministeri kék czeruzára, a melynek hatását az én t. képviselőtársam inkább csak a belügyi adminisztráczióban és nem annyira a hadügyiben akarja elismerni. Ha t. képviselőtársam részt vett volna azokon a tanácskozásokon, a melyek e tárgyban folytak, el kellene ismernie, hogy bizony itt a kék czeruza, és pedig nemcsak egy, hanem kettő, megtette a maga kötelességét. Nem árulok el ugyanis semmiféle államtitkot, és azt hiszem nem követek el indiszkrécziót, a midőn konstatálom, hogy az az összeg, a melyet a hadügyi kormányzat először közölt velünk, nem kevesebb volt, mint 1051 millió, tehát egy milliárd és 51 millió korona, mint a melyet a véderőreform keresztülvitelére szükségesnek jelzett.. Ezzel kezdődött meg a tárgyalás, ezen az alapon indítottuk meg a hadügyministeriummal a tanácskozásokat és a kék czeruzának sikerült ebből az összegből körülbelül 30%-ot leütni, a mennyiben törültünk ebből az összegből 293,200.000 K-át, tehát az egésznek egyharmadát és igy jutottunk el ahhoz a 758 millióhoz, a mely ma alapja a tárgyalásoknak, a mely fel van véve a törvényjavaslatokban és a mely az öt év alatt a monarchia két állama által viselendő lesz mint bruttó kiadás, a melyből természetesen a vámbevételek leütendők. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány most a legjobb akarata mellett sincs abban a helyzetben, hogy uj tárgyalásokat indítson a költségek redukálására, mert önmaga meggyőződött, hogy azon az alapon, a melyen ez a véderőreform kontemplálva van és a melynek keresztülvitelére egy ötéves programm állíttatott fel, ez a véderőreform az itt kontemplált költségeknél kevesebbel keresztül nem vihető. Áttér azután t. képviselőtársam egyes számtételekre és az egyes éveknek a közös költségek czimén való megterhelésére, és konstatálja, hogy 1911-ben az összes közösügyi kiadások 564 milliót tettek, 1912-ben pedig körülbelül G00 milliót fognak kitenni. Hát itt némi rektifikácziót igényelnek a tételek, a mennyiben az 1911-iki összszükséglet 540 milliót, az 1912-iki pedig 574 milliót tesz ki. Azonban nem fektetek súlyt erre a differencziára. hanem súlyt fektetek arra, hogy ha azt mérlegeljük, micsoda megterheltetés származik reánk a közös költségekből, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vámbevételeket, mert hiszen ezek mái igen jelentékeny részét fedezik a költségeknek és csak a fennmaradó rész lesz olyan, a mely a két