Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

3Í7. országos ülés 1912 február. 21-én, szerdán. 97 Következik Jármy István képviselő ur interpelláczió j a. Vermes Zoltán jegyző: Jármy István! Jármy István: T. ház! Nem akarok az interpelláczió jogával visszaélni, és csak egészen röviden mondom el azt, a mit mondandó vagyok. (Halljuk!) E hónap 12-ik napján Szatmár vármegyében az én kerületemben a Tisza és a Szamos egyszerre áradtak ki, és a vizáradás Panyola és Tiszakorod községeket úgyszólván egészen megsemmisítette. Tiszakorodon ugyan nem olyan nagy a kár, mert csak 15 ház dőlt össze és csak 105 ház rongálódott meg és 100 ember maradt hajléktalan, a kár pedig mintegy 50.000 K. De Panyola község négyötödrészben megsemmisült. Ott 1038 ember hajléktalan és 230 ház közül 172 dőlt össze. Elhiszem, hogy ily esetben, a mikor ily szerencsétlenségek történnek, .az egész magyar társadalom és a kormány is szivesen siet a szerencsétlenek segítségére, és ha mégis a t. ház előtt ezt interpelláczió formájában szóvá teszem, ezzel az a czélom, hogy az egész ország, az egész magyar társadalom ezt meghallja, és a segítség, melyet az államtól és a kormánytól kérni akarok, megfelelő nagy legyen, mert azok az emberek valósággal éheznek, élelmiszereiket, állataikat elvitte a víz, elpusztította házaikat, az emberek hajléktalanok. A segítség tehát sürgős, és arra nemcsak rá vannak szorulva az emberek, de ez a színtiszta magyar nép meg is érdemli a támogatást. Ezért vagyok bátor a t. belügyminister úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a belügyminister úrhoz: 1. Van-e tudomása a belügyminister urnak arról, hogy Panyola és Tiszakorod községeket az árvíz 1912 február hó 12-én elöntötte? 2. Van-e tudomása arról, hogy különösen Panyola községben ezerszáz ember van hajlék és élelem nélkül? 3. Mit szándékozik tenni a katasztrófa által előidézett óriási nyomor enyhítésére és a színmagyar községek felsegélyezésére ? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminister urnak. Következik ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt gróf Aerenthal volt külügyministernek halála után és utódjának, gróf Berchtold Lipótnak kinevezése után értesültünk, — csak a lapok utján, de talán a t. háznak be is jelentették hivatalosan, ezt nem tudom, — arról, hogy báró Burián István közös pénzügyminister lemondott állásáról. Értesültünk pedig erről nem ugyan itt a házban, hanem az egész sajtóban, azzal a sajátszerű indokolással, hogy báró Burián Istvánnak le kellett mondania a közös pénzügyministeri állásról azért, mert az újonnan kinevezett külügyminister, gróf BerchKÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XV. KÖTET. told Lipót, magyar állampolgár, és igy, ha báró Burián megmarad közös pénzügyministernek, két magyar állampolgár lett volna a közös ministeriumban, holott azok, a kik e felfogást terjesztik és jóformán az egész sajtó, különösen az egész bécsi sajtó, mintegy megállapodott szabálynak tekintik, hogy a közös ministeriumban csak egy magyar állampolgárnak és két osztráknak kell lenni. T. ház! Azt hiszem, hogy nem lesz e házban a tekintetben véleménykulömbség, hogy ez a felfogás az 1867 :XII. t. cz.-ben a két állam viszonyára nézve megállapított paritással, mint e viszony egyik sarkalatos alapelvének helyes értelmezésével, semmikép nem fér meg. (Igaz! TJgy van! balról és jobbról.) Az bizonyos, hogy hármat kettéosztani nem lehet, (Derültség.) ámbár — bocsánatot kérek, ha erre is kitérek — a jelen esetben ez körülbelül megtörtént volna, ha báró Burián megmaradt volna ministernek, (Derültség.) mert az uj külügyminister, gróf Berchtold Lipót magyar állampolgár is és osztrák állampolgár is, tehát a két állam közt meg van felezve (Derültség.) ós ha megmaradt volna báró Burián közös pénzügyministernek, akkor, mivel a hadügyminister osztrák állampolgár, ennek matematikailag is elég lett volna téve. De nem akarom ezt a dolgot a tréfa terére vinni, hanem először konstatálom azt, hogy gróf Berchtold Lipót, kinek külügyministerré történt kinevezését azok, kik őt ismerik, teljesen helyes megoldásnak tartják és kitől a legjobbat várjuk, magyar állampolgár ugyan, de egyszersmind osztrák állampolgár, tehát nem teljesen és nem kizárólagosan a magyar állampolgárságot képviseli a közös ministeriumban. De ha képviselné is, az ellen a felfogás ellen, hogy meg nem engedhető, hogy a közös ministeriumban két magyar állampolgár legyen, a leghatározottabban tiltakoznunk kell. (Általános élénk helyeslés.) Báró Burián lemondásának lehet mindenféle oka, csak ez az oka nem lehet. (Igás! TJgy van! bálról és jobbról.) Hogy neki állását el kellett hagynia azért, mert nem volna megengedhető, hogy mikor magyar állampolgár lesz külügyminister, akkor más tagja a közös ministeriumnak is magyar állampolgár legyen. Én helyesnek tartom a paritás szempontjából azt a gyakorlatot, hogy mindig legyen magyar is, legyen osztrák is, hanem, hogy itt egy számszerinti proporczió legyen megállapítva Magyarország hátrányára, azt én a paritás elvével teljesen ellentétben álló gondolatnak tartom. (Helyeslés jobbról és balról.) Miután azonban meg kell akadályozni azt, hogy ez a gondolat a nyilvánosság révén és általánosan ekkép kommentált tények révén a köztudatba magát beleélje, ezért én a kormánynak alkalmat akarok adni, hogy e tekintetben nyilatkozzék (Helyeslés jobbfelöl.) és ezért a következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz: (Olvassa). »Tekintettel arra, hogy az 13