Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

324. országos ülés W12 január 13-án, szombaton. 77 Végezetül, t. képviselőház, — s ebben egyet­értek a t. előadó ur felfogásával — mint érdemét emlitem az egyezménynek én is azt, hogy általa elértük Szerbiával szemben azt a helyes nemzetközi jogállapotot, a melyet különben a hágai egyezmény értelmében az azt aláirt szerződő hatalmakkal szem­ben és más szerződések alapján is Európában min­denütt biztosítottunk a magunk részére. Az egyezmény előnyeként emelem ki még azt is, — s itt ismét egyezem az előadó úrral — hogy ennek révén, bár Szerbia a hágai egyez­ményhez nem járult hozzá, most mégis a mi jog­biztonságunk érdekében ezen álláspontra reá tud­tuk birni. ez államot is, a mi annál fontosabb reánk nézve, mert Szerbia nekünk közvetlen szomszéd­államunk, s rengeteg forgalmunk lehetne vele, ha az ottani jogbiztonság megfelelő volna. Iparunk és kereskedelmünk erősen Szerbia felé gravitál, és tőkéink ott gyümölcsöző elhelyezést is talál­hatnának, a mi eddig azért nem történt meg, mert a jogbiztonság tekintetében az ottani viszonyok nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, melyek az ipart, a kereskedelmet és a tőkét oda vonhatnák. Ha tehát, ismétlem, a kormány komo­lyan gondolkozik arról, hogy az ezen egyezmény által teremtett nemzetközi jogállapot a magyar állam polgárainak Szerbiával kötött vagy a szer­beknek itt kötött jogüzletei tekintetében kellő biztonságot nyújtson és ezen egyezmény a benne lefektetett elvek szerint végrehaj tassék, akkor igenis ezen egyezmények utján Magyarország kereskedelme és ipara a Kelet felé talán meg­felelő lendületet fog nyerni. Ezen meggyőződésben, ismétlem, daczára annak, hogy magyartalan ez az egyezmény s hogy a lejárati idő tekintetében azt nem a kellő szabatos­ság és határozottság jellemzi, mindezek daczára mondom, én és pártom ezen javaslatok beczikke­lyezése ellen kifogást egyáltalában nem emelünk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 (Senki sem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Heinrich Antal előadó : T. képviselőház! (Hall­juk ! Méltóztassék megengedni, hogy Győrffy Gyula t. képviselőtársamnak most elhangzott észrevéte­leire egész röviden reflektáljak. (Halljuk !) Győrffy Gyula t. képviselő ur kifogásolta az egyezmények nyelvét és stilusát. A mint előadói beszédemben emliteni bátor voltam, ezen egyez­ményeket kizárólag franczia nyelvű két eredeti példányban állították ki, tehát elsősorban a franczia szöveg irányadó. Ha esetleg a fordítás a magyarság szempontjából bizonyos kifogásokra adhat okot, annak az a magyarázata, hogy a fordításnál természetszerűleg elsősorban arra törekedtek, hogy lehetőleg az eredeti franczia szöveg hű értelmét adják vissza. Bakonyi Samu: Azért lehet jól megszöve­gezni magyarul! Heinrich Antal előadó: Nagyon jól tudjuk hogy fordítások alkalmával, ha az ember első. sorban a hűségre, a pontosságra és az értelem helyes visszaadására törekszik, bizony előfordul­nak stiláris szempontból kifogásolható, sőt esetleg magyartalan kifejezések is. Bakonyi Samu : Ez a mentség nagyon furcsa példaadás volna fordítóinknak ! Heinrich Antal előadó : Győrfl'y Gyula t. kép­viselő urnak a szabatosság szempontjából tett ész­revételeit részemről nem vagyok hajlandó osztani, és fentartom azt a nézetemet, hogy a régi egyez­ményekhez képest minden tekintetben lényeges haladást mutatnak fel ezek az egyezmények. (He­lyeslés jobbfelM.) A mi a t. képviselő ur további észrevételeit illeti, a kiadatási egyezmény tekintetében azt a kérdést intézte Győrfíy Gyula képviselő ur az igaz­ságügyminister úrhoz, hogy hogyan értelmezi ő az egyezmény 4. czikkében a kivételes bíróságra vonatkozó rendelkezést. Méltóztassék pontosan és figyelmesen elolvasni az illető rendelkezést, a mely igy hangzik (olvassa) : »A jelen egyezmény értelmében kiadott személy felett a megkereső államban nem. ítélhet kivételes biróság ; ez alatt az elnevezés alatt különösen az ostromállapot kihirdetése alapján szervezett polgári vagy katonai bíróságokat kell érteni.« Ez tehát egy exemplikátiv meghatározás s természetes, hogy minden kivételes biróság ez alá a pont alá esik, tehát az a kivételes biróság is, a melyet fel méltóztatott emliteni. A mi végül a t. képviselő urnak a hatály megszüntetésére vonatkozó észrevételeit illeti, fen­tartom azt az állításomat, hogy az egyezményben lejárati határidőként egész határozottan az 1917. év deczember 31. napja van feltüntetve. Annyiban igaza van Győrffy Gyula t. képviselő urnak, hogy ez a hatálybantartás, illetőleg ez a határidő nem feltétlenül következik be, t. i. csak abban az esetben, ha egy évvel megelőzőleg az egyez­mény felmondatnék. A mennyiben nem mondat­nék fel, akkor az egyezmény továbbra is hatály­ban marad, azonban a szerződő felek bármelyiké­nek akkor is joga van azt egy évre felmondani, tehát a hatályban tartásra vonatkozó állitásom, hogy t. i. 1917 deczember 31-én járnak le ezen egyezmények, megfelel az egyezmények tartal­mának. Egyebet nem kívánok ezúttal megjegyezni. Elnök: Győrffy Gyula képviselő ur kivan szólni ! Győrffy Gyula: T. ház ! (Halljuk!) Félre­értett szavaim helyes értelmének helyreállítása czimén kérek pár szót! (Halljuk!) A t. előadó urnak félre méltóztatik engem érteni, midőn azt imputálja nekem, hogy én a stílusbeli fogyatékosság és magyartalanság tekin­tetében olyan vádat formáltam volna, mintha ebben a tisztelt előadó ur hibás lenne. Én tudom, hogy ő ebben teljesen ártatlan, (Derültség a szélsőbaloldalon.) de nem ártatlanok azok, a kik a szerződést kötötték. Mert az a mentség, a melyet a tisztelt előadó ur felhozott, hogy t. i. a magyar szöveget a franczia eredeti szövegből

Next

/
Oldalképek
Tartalom