Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

74 32t. országos ülés 1M2 január 13-án, szombaton. A második egyezmény, a hagyatéki egyezmény, a melynek rendelkezései négy csoportba foglalhatók össze. Az első csoportba tartoznak azon rendelkezések, melyek a hagyatéki ügyekre, a második csoportba tartoznak azok, melyek a gyámságra és gondnokságra, a harmadik csoportba, a melyek az okiratok hitelesítésére és a negyedik csoportba, a melyek az anyakönyvi kivonat kölcsönös közlésére vonatkoznak. A hagyatéki ügyekre vonatkozó rendelkezések, a régi egyezményhez képest, főleg abban térnek el, hogy a konzuli tisztviselők feljogosittatnak, hogy az örökösödési, illetőleg hagyatéki eljárás során, távollevő örökösöket, külön megbízás nélkül is, képviselhessenek. Fontosnak tartom továbbá azt az elvi rendelkezést, a mely szerint az anyagi örökösödési jog tekintetében az egyezmény értelmében az örökhagyó hazai joga alkalmazandó. (Helyeslés a jobboldalon.) A gyámságra és gondnokságra vonatkozó rész alapelvei tekintetében az e tárgyban kötött két hágai nemzetközi szerződés rendelkezéseire van alapítva. A kiindulási pontot az képezi, hogy a gyámságra és gondnokságra vonatkozó intézkedések megtétele, a gyámság és a gondnokság szervezése, elsősorban a védelemben részesülő személy hazai hatóságára tartozik és csak ha a hazai hatóság nem intézkedik, tartozik a lakhely szerint illetékes hatóság közbelépni. Az okiratok hitelesítésére nézve az uj egyezmény lényeges eltérést nem mutat fel. Az anyakönyvi kivonatok kölcsönös közlésére vonatkozó rendelkezések között azonban vannak az egyezményben igen fontos ujitások, a melyek kizárólag Magyarország javára szolgálnak. Az uj egyezmény szerint ugyanis a diplomácziai és konzuli tisztviselők, mint magyar anyakönyvvezetők, feljogosittatnak Szerbiában magyar állampolgárok születését és elhalálozását, az anyakönyvi törvényünkben foglalt felhatalmazás alapján, anyakönyvezni. Feljogosittatnak továbbá magyar állampolgároknak Szerbiában kötendő házasságainál, mint magyar állami tisztviselők közreműködni és ezen házasságokat a magyar törvény értelmében anyakönyvezni. A harmadik egyezmény, a polgári jogsegélyezési egyezmény, a régi egyezményhez képest jelentékeny újításokat tartalmaz, a jogsegélyforgalom egyszerűbb és gyorsabb lebonyolítása érdekében. Ezen egyezmény mintájául szolgált az 1909 : XIV. t.-czikkbe iktatott hágai perjogi egyezmény, a mi azért fontos, mert Szerbia nem tagja a hágai perjogi uniónak, és igy az ezen hágai perjogi unió által létrehozott egyezményben foglalt fontosabb alapelvek és rendelkezések csak ily módon voltak Szerbiára kiterjeszthetők és csak ily módon alkalmaztathatnak majd a magyar és szerb érintkezésben. A kézbesítésekre nézve az uj egyezmény a diplomácziai ut helyett a konzuli közvetítés rendszerét fogadja el. Ezen általános elv alul csak két kivétel statuáltatott, nevezetesen a szerződő felek saját polgáraik részére, kényszer nélkül, közvetet lenül konzuli tisztviselőkkel teljesíttethetnek kézbesítéseket. A másik kivétel a végrehajtásra irányuló megkeresés továbbítására vonatkozik, a mely ezentúl is diplomácziai utón eszközlendő. Végrehajtás esetében ezentúl az előzetes tárgyalás elmarad és a határozat a fél meghallgatása nélkül fog meghozatni. A végrehajtás elrendelésének megtagadása esetén a fél élhet felfolyamodással és a kérelmet meg is ismételheti. A biztosításig terjedő foganatosítás azonban minden esetben hivatalból eszközlendő, tehát akkor is, ha a végrehajtásra irányuló kérelem nem teljesíttetnék mindjárt. Csőd esetére a csődhitelezői jogok tekintetében az egyenlő elbánás elve biztosíttatik. A negyedik és utolsó egyezmény a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatását szabályozza. Ennek az egyezménynek megkötésénél mintául szolgált a Romániával kötött kiadatási szerződésünk, a mely az 1902. évi XI. t.-czikkbe lett beiktatva ; ezen kiadatási szerződésünk pedig épen egyik legújabb és legmodernebb kiadatási szerződésünk. Az uj egyezményt a régitől főleg a szabatosabb szövegezés és az különbözteti meg, hogy helyesebb terminológiára törekszik és figyelemmel van a magyar büntetőtörvénykönyvben használt műkifejezésekre. Ugyanis a múltban a helytelen terminológia miatt igen sok nézeteltérés merült fel, a mi a jövőre nézve eliminálva lesz. Az uj egyezmény rendelkezéseiből felemliteni kívánom még azt a rendelkezést, mely szerint kiadatásnak nincs helye abban az esetben, ha. a megkeresett államon kivül elkövetett cselekmény miatt a megkeresett államban kézrekerült tettest törvény szerint azon államban kell felősségre vonni, a melyben kézrekerül. Például pénzhamisítást követ el külföldön egy egyén és Magyarországra kerül, akkor azt nem lehet kiadni, mivel magyar törvény szerint ez esetben Magyarországon vonandó felelősségre. Kiadott egyén felett az egyezmény szerint kivételes bíróság nem itélkezhetík és szükség esetén a kiadott egyén a kiadó államnak ideiglenesen visszaadható. A büntető határozatok közlésére nézve az az uj rendelkezés foglaltatik az egyezményben, hogy ezentúl csak azon határozatok közlendők, a melyek három hónapnál hosszabb szabadságvesztés büntetéséről szólnak. Felemiithetem még végül, hogy mig a régi egyezmény német vagy íranczia fordítások melléklését irta elő, addig az uj egyezmény Magyarország részére ezentúl magyar vagy íranczia, Szerbia részére pedig szerb, íranczia vagy német fordítás csatolását szabja meg. Ezekben voltam bátor az egyezményt ismertetni és ezek aiapján az igazságügyi bizottság nevében tisztelettel kérem a házat, hogy méltóztassék mind a négy javaslatot elfogadni. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Gryőrffy Gyula!