Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-323
60 535. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. nyának, lelkiismeretének megfelelően hozza meg a határozatát minden külső befolyás ellenéhen, (Ugy van ! jobb felől.) és olyannak ismerem a bírói kart, hogy erről az oldalról soha panasz nem érhette. (Ugy van! jobb felől.) Biztositéka, megengedem, fontos biztositéka rendes viszonyok között a biró függetlenségének az, hogy se a törvény rendelkezésein kivül nyugdíjazható, se pedig áthelyezhető ne legyen. De épen az az alaptörvény, amely ezt garantálja a birák számára, megmondja azt is, hogy kivételes esetben, vagyis szervezés alkalmával, eltérésnek van helye. Csermák Ernő: Most nincs rá szükség. Székely Ferencz igazságügyminister: Felolvasom. Csermák Ernő: Felesleges! Székely Ferencz igazságügyminister (olvassa): »A birót a törvényben meghatározott eseteken kivül csak saját akaratával lehet székhelyéről más bírósághoz, vagy más hivatalba áttenni, vagy előléptetni. E szabály alól kivételnek csak akkor van helye, midőn az előléptetés vagy áthelyezés más bírósághoz a birói szervezet változása folytán történik.« A másik törvény a nyugdíjazásról beszél. Én tehát csak az alaptörvényben lefektetett joggal élek. És ez nem is nóvum, mert az 1875. évi szervezés alkalmával, a mely kevésbbé volt lényeges ós radikális, három esztendőre megadták a kormánynak ezt a jogot, a táblák deczentralizácziója alkalmával pedig minden időbeli korlátozás nélkül. Azt mondják, visszaélés történhetik. Hát kérem, én legalább nem szándékozom visszaélést elkövetni . . . Csermák Ernő: Az utódért is felel a minister! Székely Ferencz igazságügyminister: ... és ha elkövetnék, mindig joga van a parlamentnek felelősségre vonni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Lovászy Márton: Az illuzőrius! Székely Ferencz igazságügyminister: Nem hiszem, hogy akármicsoda többség fenn tudna tartani egy ministert, a kire rábizonyítanák, hogy visszaélést követett el. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ez tehát nem lebecsülése a birói karnak, valamint az sem, ha azt mondom, hogy 2700 biró van, és hogy kalapot emelek mindenkinek tudása és szorgalma előtt, de egyúttal megjegyzem azt, hogy nem rossz ember, hanem alkalmatlan ember igenis van köztük, ha nem is nagyon sok, a mi különben az illetőnek jellemére semmi árnyékot nem vet. Van például epileptikus. Méltóztatnak tudni, hogy ez nemcsak abban a pillanatban beteg, a mikor leesik a birói székről, hanem már előbb és utána hetekig bizonyos ködben van, a mint az orvosok mondják. Ha akkor valami bűncselekményt követ el, vagy beszámithatatlannak nyilvánítják, vagy kijelentik, hogy korlátolt beszámítás alá esik. Méltóztassék figyelembe venni, hogy mint bíró élet és vagyon felett itél az az ember, . . . Simonyi-Semadam Sándor: Jó fegyelmi törvénynyel reparálni lehet! Székely Ferencz igazságügyminister: Mindjárt megmondom, hogy nem lehet. Hiszen, ha lehetne!... Vagy mondok egy másikat. (Halljuk! Hallj uí! jobb felől.) Ilyen — sajnos — már több van. Vannak nagymértékben tüdővészesek. Hogy milyen undort kelt ez az állapot abban a birótársukban, a ki mellettük ül, azt el lehet gondolni. De veszedelmet is rejt magában.' Az a büz, a mely kiárad az ilyen emberekből, nemcsak a birótársakat, hanem különösen azokat a jegyzőket teszi tönkre, a kik melléjük vannak beosztva. Tényleg nem állják ki és kérik, hogy ők családos emberek, tönkreteszik magukat ilyen légkörben, tessék itt valamit csinálni; és igy történik, hogy egyiket-másikat tényleg el kell küldeni. Vagy mondjuk, hogy valaki süket. Annyira süket, hogy, a mint az orvos megállapította, egy méternyire a hallócsövön erősen belekiáltva, még meghallja, a mit mondanak. Most azonban a szóbeliség előtt állunk. Méltóztassék csak elképzelni azokat a bírákat, a kik hallócsö%ön fognak tárgyalni. Egyik-másik fél csak tud még kiabálni, némelyike azonban nem tud. Egy hang (balfelöl): Nyugdíjazhatok! Székely Ferencz igazságügyminister: Nem jjenzionálják! Ezek tények, t. képviselőház. Teljes képtelenség, de nem lehet őket nyugdíjazni. Mert hiszen az a baj, hogy a fegyelmi törvény kimondja, hogy csakis a végleg képteleneket lehet nyugdíjba küldeni. De nem folytatom tovább, hiszen az igazságügyi bizottságban elmondottam még más eseteket is, a melyek nem idevalók. Méltóztassék elhinni, hogy ezek a birák nem valók arra a piedesztálra és nem is képesek az igazságot ugy kiszolgálni, a mint azt megkívánja különösen a mai perrendtartás, a mely sokkal több szellemi éberséget, sokkal több elevenséget, sokkal több fizikai és szellemi erőt követel, mint az eddigi eljárás. Csermák Ernő: Ehhez nem kell négy esztendő ! Székely Ferencz igazságügyminister: A négy esztendőt emliti a t. képviselőtársam. Nem tárgyaljuk még ezt a kérdést, de minthogy meg méltóztatott említeni, nyilatkozom erre vonatkozólag is. (Halljuh! Halljuh!) A négy esztendőt azért vettem fel a törvénytervezetbe, mert ugy gondoltam, (Zaj a bal- és szélsöbaloldalon.) hogy ez szükséges épen azoknak a bíráknak az érdekében, a kikről szó van. Lehetőleg kíméletesen akartam eljárni, hogy az idő megválasztásában nekik bizonyos szabad mozgásuk legyen. Egy hang (a baloldalon); De azért a jo birák is drukkolnak!
