Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-340

ÉÍO. országos ülés 19Í& február i-én, csütörtökön. 49? vevőségeket és ezek helyett a vármegyei pénztári teendők ellátását az adóhivatalokra, a számvevőségi teendők ellátását pedig a pénzügyigazgatóságok mellé kirendelt számvevőségekre bizta. A kérvények az 1902 : III. t.-czikk ezen intézkedésében főleg két sérelmet találnak, és pedig egyrészt a vármegyei autonómia csonkitását látják benne, másrészt alkotmányjogi szempontból találnak a törvényen kifogásolni valót. A mi az autonómia csonkitását illeti, a ki tisztában van ezen intézményeknek, nevezetesen a pénztáraknak és számvevőségeknek munkálkodásával, az tudhatja, hogy az tisztára gépies munka ; különösen a számvevőségek munkája tisztára ellenőrzési munka, a mely az autonómiával szoros összefüggésben semmikép sincs, mert hisz az utalványozások az autonóm testület, a törvényhatósági bizottság által megállapitott költségvetés értelmében és annak szellemében történnek. Azt, hogy ez az ellenőrzés nem autonóm szervekre van bizva, az autonómia csonkításának nem tskinthetjük; hasonlókép alkotmányvédelmi szempontból nem lehet sem a vármegyei pénztáraknak, sem a számvevőségeknek különös szerepet tulajdonítani, mert hiszen az utalványozó hatóság marad, mint azelőtt volt, a vármegye első tisztviselője és a pénztárak ezen első tisztviselője által kiadott utalvány alapján fizetnek, a számvevőségek tisztán ezen utalványokat ellenőrzik, számfejtik, és igy az alkotmányt legfeljebb az utalványozó hatóság, tehát az autonóm testületek ellen védelmezhetik. Ezzel szemben azonban áll az. hogy az 1902. évi III. t.-czikk intézkedései minden szempontból beváltak, a vármegyei rjénztárkezelés és számvitel megjavult, a tisztviselői kar sokkal különb, mint azelőtt volt, ezért a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy ezen kérvényeket méltóztassék irattárba helyezni. (Helyeslés.) Elnök." Elfogadtatik. Rakovszky Iván előadó: A magyarországi református lelkészek fizetésrendezésük tárgyában kérvényeztek. A jelenlegi lelkészi fizetéssel a református lelkészek azon gyűlése, mely a kérvényt beadta, nincs megelégedve, és azt kéri, hogy a református lelkészek fizetése 2400 K-ra emeltessék fel és 200—200 K ötödéves korpótlékot kapjanak. Hivatkoznak arra a különös szerepre, a melyet ezen nemzeti egyház kulturális szempontból visz és kérik ezen az alapon az 1909. évi XIII. t.-cz. megváltoztatását. A kérvényi bizottság azt javasolja, hogy ezen kérvény a vallás- és közoktatásügyi ministernek adassék ki. A ni. kir. dohánybeváltási tisztviselők fizetésük és státusuk rendezése tárgyában kérvénynyel fordultak a házhoz, a mely kérvényben főként azt kivánják, hogy a gyártási tisztviselőkkel ne legyenek egy fizetési létszámba helyezve, hanem részükre külön fizetési létszám állittassék fel. A kérvényi bizottság álláspontja az, hogy mindezen ily tárgyú kérvények egyszerűen adassanak ki a pénzügyminister urnak, mivel ő van hivatva arra, hogy ezen kérvények között a sorKÉPVH, HAPLÓ. 1910—1915. XIY. KÖTET. rendi elsőbbséget, az igények erősebb vagy gyengébb mivoltát megítélje. A bizottság egyébként maga részéről óhajtja, hogy ezek a fizetési és státusrendezések minél sürgősebben és gyorsabban rendeztessenek. A bizottság javaslata tehát az, hogy e kérvények adassanak ki a pénzügyminister urnak. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni ? Lovászy Márton jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Itt két kérvényről van szó. Az egyik a magyarországi református lelkészek gyűlésének kérvénye, a református lelkészi kar fizetésének javításáért, a másik pedig — ez a két kérvény nem egészen illik össze — a dohánybeváltási tisztviselők fizetésrendezésének sürgetését tartalmazó kérvény. Az utóbbira nézve azzal az indokolással, a melylyel az előadó ur most interpretálta a bizottság álláspontját, hogy igenis, kivánja, hogy a fizetésrendezések — természetesen az ország adófizető polgárai érdekeinek szemmeltartásával — mielőbb szabályoztassanak, egyetértek, az indítványhoz ilyen értelemben hozzájárulok. A mi pedig a református lelkészek kérvényét illeti, kötelességemnek tartom a magam és elvbarátaim nevében kijelenteni, hogy mi az egyházi kérdések terén azon az állásponton állunk, hogy egyrészt a magyar katholiczizmusnak sürgősen adja meg az országgyűlés az országos autonómiát, a melyhez az 1848 : XX. t.-czikk és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvények rendelkezései alapján teljes joga van, másrészről azonban — és itt igazán szeretnék junktimot felállítani, de azért nem kötöm mégsem össze e két dolgot — a református, evtngélikus, egyszóval mindazon felekezetek részére, a melyeknek anyagi helyzete gyenge. a melyek az állam anyagi támogatására rá vannak szorulva, mely támogatáshoz különben is az 1848: XX. t.-czikk alapján e vallásfelekezeteknek joguk van : az állami támogatás megadassék, illetőleg hogy törvényhozási intézkedés történjék az iránt, hogy emeljük az egyházak dotáczióját oly mértékben, hogy azok egyházaik kiadásait, lelkészeik fizetését, iskoláik fentartási költségeit stb. fedezhessék a nélkül, hogy hitsorsosaiknak túlságos és szocziális érdekekből meg nem engedett túimagas adózását lennének kénytelenek igénybe venni. (Helyeslés.) A törvényhozási intézkedésre annál is inkább szükség van, mert mi azt óhajtjuk, hogy ne az egyes kormányok és egyes országgyűlések kényekedvétől tétessék függővé a szegényebb SOTSU egyházak anyagi helyzetének rendezése, dotálása, hanem hogy intézményesen, mintegy alapitványszerüleg adja meg az állam ezeknek az egyházaknak azt, a mire nekik szükségük van. (Helyeslés.) Csak ezt kivántam kiemelni és azt hiszem, egy párt részéről sem találkozom ellentmondással, ha ehhez hozzáfűzöm, még azt, hogy meggyőződésünk szerint itt is sürgős intézkedésnek volna helye. 63