Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-340

494 3í0. országos ülés 1912 február 1-én, csütörtökön. hez hozzácsatolva adassék ki az igazságügyministernek. (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Kénytelen vagyok újból felszólalni és előre is a t. ház szíves elnézését kérni, ha a kérvények tárgyalása során többször fogok szólni. Kénytelen vagyok azonban ezt tenni, mert én és pártom igen sok olyan problémával foglalkozunk, a melyek e kérvényi sorozatokban foglaltatnak. Különösen szükségesnek tartom, — a mint már számos felszólalásomban utaltam erre — hogy az állam alkalmazottainak ügyét végre-valahára íUő módon rendezzük. Az állami végrehajtók helyzete valóban tarthatatlan. Egészen helyesen tárta fel a helyzetet a t. előadó ur, a midőn utalt arra, hogy az utolsó évek törvényhozási intézkedései folytán történtek humánus rendelkezések, a melyek miatt a végrehajtók keresete megcsappant. Lehetetlen, hogy állami alkalmazott jelleggel tartsunk fenn egy testületet, a mely a megélhetésnek legsúlyosabb gondjaival küzd. Lehet arról beszélni, vájjon államositsák-e a birósági végrehajtókat, hogy állami alkalmazottakká tegyék őket fizetéssel és lakbérrel, vagy esetleg más módon rendeztessék a kérdés. Erről lehet beszélni, de én mindenesetre a leghelyesebbnek tartanám, ha rendes fizetéssel és lakbérrel alkalmazná őket az állam. Mondom, a kérdés diszkutálható, bár bizonyos, hogy azoknak a családos embereknek, a kik az állam szolgálatának szentelik magukat, ennek élnek s mással nem foglalkozhatnak, egy minimális exisztencziális jövedelmet biztosítani kell. Ehhez szó nem fér. Ajánlom tehát a végrehajtók ügyének rendezését a t. igazságügyminister ur figyelmébe. (Helyeslés.) Székely Ferencz igazságügyminister: Foglalkozom vele ! Elnök: A ház a kérvényi bizottság javaslatához hozzájárul. Szász Pál előadó: T. képviselőház ! Torontálvásárhely és Jarkovácz község, a melyek a volt katonai határőrvidék községei, panaszszal fordulnak a képviselőházhoz, mert legelőrét jutalékaikból nem kaptak semmit, és ezért a kincstártól kérik ezeknek kiadását. A kérdés, azt hiszem, tévesen van igy felállítva, mert nem arról van szó, hogy a katonai határőrvidék nem kapta volna meg a rétjutalékot, hanem talán inkább arról, hogy a jutalékból az illető községek az ő véleményük és panaszuk szerint nem részesültek abban a mértékben, a mely őket megillette volna. A kérvényi bizottság javasolja, méltóztassék a kérvényt a földmivelésügyi minister urnak kiadni. (Helyeslés.) Elnök: A ház az előadó ur javaslatához hozzájárul. Szász Pál előadó : T. képviselőház ! Egy szűkszavú, kusza Írással megirott és alig néhány aláírással ellátott kérvény az, a melyről most referálok, és a melynek talán több a súlya, mint az összes eddig előadott kérvényeknek. (Fiattjuk!) Kiss Lörincz és társai, Bukovinában élő magyarok, elpanaszolják, hogy visszatérnének a magyar hazába, ha megélhetésük itt valamiképen biztosítva volna. Háromszáz családnak kérnek ellátást és elmondják, hogy ámbár megélhetési viszonyaik ott is megvolnának valahogyan, de visszavágynak a magyar hazába és remélik, hogy a magyar képviselőház módját ejti annak, hogy visszatérhessenek és megkereshessék itt azt a kenyeret, a melyet ott csak nehezen tudnak megkeresni. A kérvényi bizottság javaslata az, hogy a kérvény pártolólag adassék ki a kormánynak. (Helyeslés jobbról és balról.) Elnök: A. t. ház ehhez hozzájárul. Szász Pál előadó : A m. kir. kincstári ügyészség személyzete és a m. kir. pénzügyi irodakezelési tisztviselők státusuk rendezését és fizetésük javítását kérik. Mindegyik kérésben külön módozatokat hoznak fel, hogy miként kívánják fizetésük rendezését. Azt hiszem azonban, hogy ezeknek a módozatoknak ismertetése felesleges, mert ez elsősorban úgyis a ministerre tartozik és csak ha a minister kész a javaslatával, akkor esik ez a ház elbírálása alá. A kérvényi bizottság tehát javasolja, hogy a kérvények adassanak ki a pénzügyministernek. Elnök : Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur kivan szólni. Gr, Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! Nem oszthatom egészen az előadó urnak azt a felfogását, hogy ezekkel a kérdésekkel tulaj donképen csak akkor foglalkozzunk, ha majd a minister ur intézkedett, mert elsősorban a ministernek feladata és kötelessége, hogy eme kérdéseket rendezze. Itt ugyanis arról van szó, hogy a m. kir. kincstári ügyészség személyzete és a m. kir. pénzügyi irodakezelési tisztviselők státusuk és fizetésük rendezését kérik. A státus-rendezés, a mely bizonyos fokig természetesen kapcsolatban áll a fizetésrendezés kérdésével, igen lényeges pontja a képviselőház egy előzetes határozatának. A képviselőház ugyanis az 1908. évi költségvetés tárgyalásakor a pénzügyi bizottság jelentésének elfogadása révén megállapított egy sémát arra vonatkozólag, hogy az állami tisztviselők az egyes fizetési osztályokba percentualiter miként osztandók be. A státusrendezés igen sok hivatalos hatáskörben, igen sok brancs-nál már tényleg keresztülvitetett, van azonban még több brancs, a hol ez a státus-rendezés az akkori sémának megfelelőleg még nincs végrehajtva. A mennyiben ugy a kincstári ügyészség személyzete, mint a pénzügyi irodakezelési tisztviselők a státus-rendezésnek azon perczentuális megállapítás terjedelmében reájuk való kiterjesztését is kívánják, ehhez nekik joguk van, ezt nem lehet tisztán a pénzügyminister ur elbírálására bizni, hanem igenis követelnünk kell, hogy a pénzügyminister ur ebben a kérdésben a ház előző határozatának megfelelőleg, a melyet azóta a jelenlegi kormány is magáévá tett, intézkedjék.