Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

338. országos ülés 191% január• 3Ü-án, kedden. iil kalmazásät a jövőre kizárja, másfelől akkor, a mikor a fellebbezési és esküdtbiróságból szintén kirekeszti működésüket. A felhozott aggályokban azonban nem osztozhatom és kérem a t. házat, hogy a módosítást ne tegye magáévá azért, mert a szervezetnek igen lényeges átalakítása nélkül és a jelenlegi albiráknak a mai státusba tényleg beosztása és szereplése folytán egy ilyen további nagy lépést, a milyet t. képviselőtársunk kivan, ez idő szerint tenni nem lehet. Az igazságügyi kormányzatnak a törekvése a jövőben is az albirák lehető mellőzése. S ez helyes annál is', inkább, mert legalább csekély személyem részéről feltétlenül magamévá teszem azt a véleményt, hogy a birói előlépést nemcsak ez a szervezeti novella, de különösen a polgári perrendtartásról szóló már meghozott törvény és annak életbeléptetési javaslata rosszabbitni fogja amaz indokoknál fogva, a melyeket e részben felhozni méltóztatott. Ha pedig igy van, akkor az igazságügyi kormányzatnak és a t. háznak mindenesetre legnemesebb és az igazságügygyei szemben szükséges és hasznos feladatát fogja képezni, hogy ezt a hátrányt más irányban lehetőleg helyrehozza. A mai albirák működését illetőleg azonban vannak kisebb fontosságú ügyek, a melyekben az albirák ezután is eljárhatnak és az igazságügynek minden kára nélkül működhetnek. Végre az az aggodalom, hogy két albiró fog egy törvényszéki tanácsban részt vehetni, nem tekinthető alaposnak, mert ez végtére is beosztási kérdés és tekintettel a törvénynek nyiltan bevallott tendencziájára, a felügyeleti hatóság mindenesetre módot fog találni, hogy azokban az ügyekben se járjon el egy tanácsban két albiró, a melyekben a törvény ezt apodikticze nem zárja ki. Ez indokok alapján kérem a t. házat, hogy a szakaszt eredeti szövegében elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást berekesztettelek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A harmadik szakasz második bekezdésére vanatkozólag Csermák képviselő ur adott be egy módosítást, a mely szerint a 3. §. második bekezdése,, a melynek a jelenlegi szövege a következő : »a törvényszéknél alkalmazott albirák a törvényszék tanácsában elnöki minőségben egyáltalában nem, a fellebbezési tanácsban és az esküdtbiróságban pedig egynél többen nem vehetnek részt«, — a következőképen módositassék: »A törvényszéknél a törvényszék tanácsában, a fellebezési tanácsban és az esküdtbiróságban csak egy albiró vehet részt, a ki azonban nem elnökölhet*. Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e a 3. §-t változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezésében, szemben a beadott módositással ?. (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A 3. §. tehát az igazságügyi bizottság szövegezésében fogadtatott el. Szász Károly jegyző (olvassa a 4—8. §§-ote, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 9. §-f.; Elnök ; Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Győrffy Gyula. Győrffy Gyula: T. képviselőház ! Már az általános vitában pártom egyik legfőbb indokául annak, hogy a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el, a 9. §-ra hivatkozott. Mielőtt e tekintetben álláspontomat módositvány alakjában újra kifejezném, a t. ház kegyes engedelmével néhány reflexiót akarok tenni Polónyi Géza t. képviselőtársamnak a vitában elhangzott egyik állítására, annyival is inkább, mert az személyemre is vonatkozván, személyes kérdésben is jogom lett volna ezt a kérdést elintéznem. Nevezetesen, mikor én az általános vitában a kétéves gyakorlati idő megtartása mellett érveltem, érveim közt az is szerepelt, hogy az ügyvédjelöltekre nézve szerzett jogokról van szó. szerzett jogot pedig ilyen erős, radikális módon eltörölni nem szabad. Ezen megjegyzésemre Polónyi Géza t. képviselőtársam a következőket jelentette ki : »Szerzett jogról nem beszélek. Nem is lehet arról beszélni, mert a törvényhozásnak feltétlen joga van diszponálni. Ilyen kérdésekben a szerzett jogok elmélete nem exisztál.« Ezzel szemben bátor vagyok t. képviselőtársamat figyelmeztetni arra, hogy a földesúri jog, a dézsma, a szőlő-dézsma, a kisebb királyi haszonvételek, stb. mind szerzett jogok voltak, sőt a perjogban is van szerzett jog, a melyet minden törvényhozás kötelességének tartott respektálni, annyival is inkább, mert ezen szerzett jogok törvény utján szereztettek és törvény által tartattak fenn. És hogy egyebet ne említsek, ezen szerzett jogokkal szemben a törvényhozások mindenütt a világon, ha hozzányúltak, yagy el akarták venni, a mint hogy joguk van hozzá, ugyanakkor meg^ felelő kártalanításban részesítették azokat, a kik ilyen szerzett jogot az uj törvény folytán elvesztettek, mert mindig az volt a normális törvényhozások felfogása, hogy szerzett jogot kártalanítás nélkül nem érinthet a törvényhozás. A perjogban ugyancsak,- a perrendtartásban azon perekre nézve, melyek a régi perrend alapján indultak meg, mindenha, most is, a régi perrendtartáshoz való szerzett jogot respektálják és azon pereket a régi perrend szerint rendelik letárgyaltatni. Szerzett jogokról tehát, igenis, lehet szó és szerzett jogokat kártalanítás nélkül csak forradalmi törvényhozások szoktak elsöpörni és megsemmisíteni. Látjuk a franczia forradalomban. Minthogy pedig itt is ilyen szerzett jogokról van szó, volt szó és lesz szó, bátorkodtam annak idején a háznak ajánlani, hogy ezen szerzett jogra való figyelemmel is méltányosan méltóztassék az ügyvédjelöltekkel szemben eljárni. Ezt vagyok bátor megjegyezni Polónyi Géza t. képviselőtársamnak, hogy igenis, szerzett jogokról nemcsak lehet beszélni, de szerzett jogok azok a törvény által szerzett jogok, a melyeket minden törvényhozás szentségeknek ismer el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)