Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

337. országos ülés 1912 január 29-én, hétfőn. 437 zités álláspontjára helyezkedik, akkor nem lesz az ügyvédi kérdés baja más módon orvosolható, mint a numerus clausus által. Es, t. igazságügyminister ur, e kérdésben nem a népszavazás álláspontján kell dönteni, hanem a józan állami raison szempontjából, a melyet megkövetel a mostani közoktatásügyi rendszer gyámoltalansága és a mely oda fogja érlelni a helyzetet, hogy meg kell ezt a kérdést igy oldani azért, hogy az ország a nagyobb rosszat elkerülhesse. A törvényjavaslat szempontjából, t. képviselőház, az 1. §-ra nézve egyetlenegy szerény megjegyzést vagyok bátor tenni. Én a magam részéről hive vagyok az egységes képesitésnek, hive vagyok annak az akcziónak, a mely most indult meg, s a mely a birák, ügyészek, közigazgatási tisztviselők továbbképző tanfolyamát berendezte. Méltóztassék ezt az akcziót tovább csinálni. De a birák részére nem elegendő az, ha kinevezésüket hátrább tolják és képesítésüket valamivel emelik. Méltóztassék a biróságok részére elsősorban könyvtárakról gondoskodni, mert ma talán a kir. Curiának és az Ítélőtábláknak van valamilyen könyvtáruk, de a törvényszékek könyvtárai mizerá bilis állapotban vannak, a járásbíróságoknak pedig egyáltalában nincs könyvtáruk. Székely Ferencz igazságügyminister: Felvettem 40.000 koronát; ez kezdetnek elég ! Lengyel Zoltán: Először a 40.000 korona kevés, másodszor ebben a kérdésben nem lehet szukczesszive intézkedni és nem lehet évekre beosztani a dolgot, mert sokkal jobb egyszerre beszerezni az anyagot, mert ha évről-évre lassankint szerzik be, ezzel nem érjük el a czélt; az a könyvtár ugyanis majd csak tiz év múlva lesz használható állapotban, ugy hogy az első tiz évre adott kölcsön majdnem egészben kárba vész. De nem elegendő, ha csak arról méltóztatik gondoskodni, hogy törvénygyűjtemények szereztessenek a biróságok számára, hanem jogi munkákat, még pedig nemcsak hazai, de külföldi munkákat is be kell szerezni, hogy a birák továbbképzését lehetővé tegyük és tudományos nívójukat emeljük, a nélkül, hogy ez az illető bírónak költséget okozna. Méltóztassék elképzelni a határszélen levő járásbíróságok helyzetét, a hol az a biró rosszabb körülmények közt aránylag kisebb fizetéssel kénytelen megelégedni, gyermekeit a távollevő iskolában kell neveltetnie stb. ; az ilyen helyeken kell könyvekről gondoskodni. Székely Ferencz igazságügyminister: Egy értelemben vagyunk. Lengyel Zoltán: Méltóztassék, igen tisztelt igazságügyminister ur, akármilyen összeget felvenni, nem lesz senki e házban, a ki ez ellen szólna. Mert mikor azt kell látnunk, hogy a dijnokok és napidijasok fizetésére felvett összegek megmaradnak és ezt nem a dijnokok közt osztják szét, akkor azt kell mondanunk, méltóztassék ezt a felesleges pénzt vagy a dijnokok jutalmazására fordítani, vagy könyvek beszerzésére. Ez ellen sem fog senki felszólalni. A mi az ügyvédkérdésre vonatkozó szakaszt illeti, ragaszkodom az általános vitánál elfoglalt álláspontomhoz, hogy t. i. az ügyvédjelölti bejegyzés ne tétessék a doktorátus megszerzésétől függővé, hanem, a ki az első szigorlatot leteszi, az továbbra is mint ügyvédjelölt szerepelhessen. Ebben a kérdésben az ügyvédség érdeke vezet, mert lehet, hogy az ügyvédjelöltek képességét a vizsgálat szempontjából jobban ismeri a minister ur, de hogy az ügyvédjelölt hogy nevelődik ki, hogy szerzi meg a gyakorlatot az ilyen vagy amolyan rendszer mellett, ezt én mégis jobban tudom. Székely Ferencz igazságügyminister: Én öt esztendeig voltam ügyvédjelölt. Lengyel Zoltán : Az az álláspontom, hogy ma is rengeteg idő vész el az által, hogy a jogász nincs megfelően tanulásra, iskolalátogatásra szorítva. Eltölt négy évet a nélkül, hogy az egyetemnek feléje menne, és a nélkül, hogy a középiskolákban megszerzett tudását gyarapítaná. Ennekutána az a javaslat be akarja hozni azt, hogy mind a három szigorlatot le kell tennie a nélkül, hogy egyáltalában pozitív munkát végezne vagy gyakorlatot folytatna. Most méltóztassék azt a jobb ügyvédjelölti anyagot megnézni. Négyévi egyetemi hallgatás, legalább egyévi szigoiiatozás és egyévi katonáskodás után kerül ügyvédi irodába, tehát 24 éves, sőt 27 éves korában és 18 éves korától 27 éves koráig semmi nevelés, semmi fegyelem, semmi ellenőrzés alatt nem állott. Miért akarj a a t. igazságügyminister ur három esztendőre azt a fiatalembert továbbra is átengedni a züllésnek és annak a helyzetnek, hogy nem tud kenyeret keresni ? Többet ér ma is egy fiatalember, a ki az egyetem helyett ügyvédi irodába járt három évig és ott megismerte az összes dolgokat, ha harmadéves jogász, akkor is inkább használható és különb ügyvéd lesz belőle, mint az olyanból, a ki, megengedem, megfelelő előképzettséget szerzett, az egyetemen és másfelé sokat tanult elméletileg és öreg korában kezdi el az ügyvédi gyakorlatot. Ez ebből a szempontból hibás intézkedés. Hibás az ügyvédképzés szempontjából, de hibás az egész jogszolgáltatás szempontjából, mert a t. igazságügyminister ur a mai hármas kategória helyett ezáltal ötös kategóriát hoz be : joghallgató, jogszigorló, ügyvédjelölt, ügyvédhelyettes és ügyvéd. E közt sem a jogkereső, sem a jogszolgáltató közönség nem fog soha eligazodni. Ez azt involválja, hogy a bejegyzés nélküli ügyvédjelöltek egész raja lesz kénytelen ellepni a bíróságokat; ha a biróságok ez ellen erélyesen fellépnek, akkor az ügyvédi irodáknak lesz nagyon sok kellemetlenségük, ha nem lépnek fel, akkor az ellenkezőjét érte el a minister ur, vagyis a doktorátust letett emberek helyett olyanok fognak a tárgyalótermekben megjelenni, a kik egyáltalában semmiféle bejegyzéssel nem birnak.