Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

337. országos ülés 1912 január 29~én, hétfőn. 429 a jogakadémiákra vonatkozólag pedig kimondhatták volna, hogy a mennyiben a jogász három éven át minden félévben elfogadhatóan kollokvál, a harmadik alapvizsgától fel lesz mentve, a mi kiegyenlítés lett volna a jogakadémiák és az egyetemek között. Ez annyival inkább megtehető, mert a jogakadémiák szinvonala köztudomásúlag emelkedett, mert utóbbi időben egyetemi kvaliíikácziót kivannak a tanártól, tehát megadhatták volna ezt a kedvezményt azért, hogy a jogakadémiákat benéjíesitsék. Hivatkozom ismét Balogh Jenő államtitkár úrra, a ki kijelentette előbb emiitett beszédében, hogy a jogakadémiák közül beszüntetni egyet sem fognak. Ilyen körülmények között azt hiszem, hogy, ha az államtitkár ur is meggyőződik arról, hogy ez a kivánság, a törvényjavaslatnak ez az intézkedése, hogy a doktorátus kötelező legyen a birói kvalifikáeziónál, tényleg sorvasztani fogja a jrgakadémiákat, a mit pedig ő nem akar és ebből a szempontból ezt ő is ellenezni fogja. En ezek alapján a törvényjavaslatot eredeti szövegében kívánom elfogadni addig, a míg nem rendeztetik a jogügyi szakoktatás az egész vonalon. Azért a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát azzal a módosítással, a melyet a bizottság eszközölt rajta, t. L, hogy a birói álláshoz szükséges a doktorátus, nem fogadom el. (Gróf KhuenHéderváry Károly ministerelnök a terembe lép. A képviselők a jobboldalon és a középen felállatlak. Hosszantartó és meg-megujidó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Lovászy Márton jegyző: Csermák Ernő! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek t. ház ! Csermák Ernő: T. képviselőház ! Az igazságügyi tárcza kérdéseinek tárgyalásánál igen nagy baj, hogy a t. képviselőház kevés érdeklődést tanúsít számbelileg. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Szüllő képviselő urat. Csermák Ernő: Igen nagy baj, ha a t. képviselőház számbelileg kevés érdeklődést mutat, azonban azt látom, hogy még nagyobb baj, ha nagy érdeklődést tanúsít. Itt ezek a kérdések mindenesetre nagyon fontosak és a magunk részéről, ha szívesen látjuk azt, ha egyénileg az igen t, ministerelnök ur a betegség után felgyógyulva egészségesen jelenik meg a házban (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) és pártja szimpátiává

1 fogadja, (Elénk felkiáltások jobbfelől: Szeretettel I) mindenesetre az igazságügyi tárcza kérdései irányában is kikérjük azt a szíves érdeklődést. Ha már megjelenni méltóztatnak, valami csekély figyelmet méltóztassék nekünk is szánni. (Helyeslés.) Igen fontos ez a dolog, mert azt látom, hogy az igazságügyi téren egy igen nagy baj van, a mely hasonlítható talán az ember szervezetében a vérbajhoz, a melylyel szemben azután orvoslás gyanánt (Felkiáltások jobbfelől: 606 !) nem a 606-ot akarják alkalmazni, (Derültség.) hogy magát a vérbajt gyógyítsák és a vérkeringést tegyék egészségessé, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. t. ház ! Csermák Ernő: . . . hanem a műtőkéshez nyúlnak és azzal akarják meggyógyítani azokat a beteg állapotokat, a melyek jelenleg nálunk vannak. Mert voltaképen miről panaszkodunk ? Arról, hogy nagyon sok nálunk az intelligens fiatalember, a ki nem talál elhelyezést a társadalom különböző osztályaiban, az egyes foglalkozási ágakban, tehát erőszakkal le kell őket szorítanunk azokról az ágazatokról, a melyekre törekszenek. Ez nem. más, mint egy besavanyitási rendszer. Besavanyítjuk azokat a fiatalembereket, elteszszük őket 8—10 esztendőre, hogy azután 8—10 esztendő múlva azokat, a kiket ma visszaszorítottunk, ismét elővegyük. A midőn ezt a kérdést tárgyaljuk, a magam részéről fontosnak tartanám, hogy necsak az igazságügyi kormány, hanem az egész kormányzat is figyelmet fordítson azokra a terekre, a hol az intelligens fiatalság elhelyezhető, a mennyiben voltaképen ott van a hiba, hogy az intelligens fiatalság nem talál kellő elhelyezést. Nem az egyéni önzés, nem az egyéni hajlamok viszik őket tehát a birói és az ügyvédi pályákra, hanem oda viszi őket a kényszerűség, mert más úton-módon nem tudnak boldogulni. A magam részéről rá akarok ennélfogva itt mutatni arra, hogy miért nem keres a kormányzat elhelyezést azon fiatalemberek számára a boszniaherczegovinai kormányzatban ? (Zaj.) Ott van a statisztika, a mely megmutatja azt, hogy a viszonyok olyanok, hogy Bosznia-Herczegovinában magyar ember nem tud elhelyezést találni. A kereskedelemüeyi minister ur azzal dicsekszik költségvetésében, hogy egyes ágazatoknál altiszteket alkalmaz intelligens emberek helyett. Vannak azután olyan helyek, a hol egyenesen napidijasokra bízzák az olyan munkákat, a melyeket intelligens fiatplemberekkel kellene végeztetni. Például a postatakarékpénztárnál is állandó a panasz, hogy napidíj ásókkal végeztetik a munkának legnagyobb részét. Nagyon természetes dolog tehát, hogy a kit oda kellene tenni és a ki képes és alkalmas volna arra az állásra, az háttérbe szorul. Sőt, ha foglalkozunk Magyarországnak, mint eminenter földmivelő államnak a gazdasági akadémiáival, ha azokat méltóztatnak megnézni és figyelemmel kisérni, meggyőződhetünk arról, hogy azokból, a kik a gazdasági akadémiából kikerülnek, hányan találnak Magyarországon elhelyezést és alkalmazást azon a gazdasági téren, a melyre képesítve vannak ? A gazdasági akadémiák képzett növendékei, a kik onnan kikerülnek, kénytelenek más foglalkozási ágra menni. Mi nem törődünk azzal, hogy pl. igen sok külföldi birtokosnak az uradalmában idegen embereket hoznak be, a kik ott az idők folyamán megszerzik a, magyar állampolgárságot és kiszorít-