Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

357. országos ülés 1912 január 29-én, hétfőn. 423 Természetes, hogy erre a méltányosság határai között a legnagyobb mértékben törekedni, fogok. A mi az ügyvédek állami alkalmaztatását illeti, erről már ismételten nyilatkoztam. Talán senki annyi ügyvédet nem alkalmazott a .bíróságoknál, elődeim között, mint én. Fiatal ügyvédeket, derék embereket sikerült is megnyernem. Az idősebbek közül azonban, a mint már mondtam, a kinek jól megy a dolga, az nem jön, a kinek pedig nem jól megy, az talán nem is felel meg. De keresnünk kell tovább és én keresek is. Simonyi-Semadam Sándor a biróképzésre forditana igen nagy súlyt. Ezt meg is kell tennünk. A továbbképző tanfolyamokat már megindítottuk és igy alkalmat nyújtunk a bíráknak arra, hogy sok olyan dologba nyerjenek betekintést, a mitől eddig el voltak zárva. Más tekintetben pedig intézkedés fog történni, hogy a bírák számára az ügyvédeknél és viszont az ügyvédek számára a bíróságoknál is megnyissuk a gyakorlatot, hogy igy szélesebb látókörük legyen. Könyvtárról is fogunk gondoskodni. Mindent egyszerre megtenni nem lehet, de nem is lehet addig várni, a mig minden véglegesen rendeztetik. Arra vonatkozólag, hogy az 1874-iki ügyvédi rendtartásnak a 112. §-át alkalmazzuk itt és ad infinitum engedjük meg az ügyvédi vizsga letételét azoknak, a kik jelenleg már gyakorlaton vannak, lehetetlen elfogadni. Ez helyes rendszabály volt 1874-ben, mert akkor nem volt elég jogvégzett és ügyvédi vizsgát tett egyén. Méltóztatnak tudni, hogy a korábbi rendszer alatt nagyon kevesen mentek az ügyvédi pályára, a Bach-szisztéma alatt, de később, az abszolút korszak második részében is, ugy hogy 1874-ben alig lehetett nálunk annyi embert kapni, a mennyi a bíróságoknál szükséges volt. Akkor tehát ez helyes intézkedés volt, de ma, a mikor —• nem mondhatom, hogy hála Istennek, mert már szinte baj — sokkal több van, mint a mennyi kell, akkor igy szabadjára ereszteni a dolgot és lehetővé tenni, hogy tiz esztendő múlva is a régi törvény alarjján tehessenek vizsgát, az nemcsak nem czélszerű, de egyenesen helytelen. Nemrégiben az 1874-iki törvény alapján egy 60 éves ember tett vizsgát. Ilyet megengedni nem volna czélszerű intézkedés és a ki viszonyainkat ismeri, az ehhez nem járulhat hozzá. Lengyel Zoltán igen t. képviselőtársam szintén a numerus clausus mellett foglalt állást és különösen a tanulmányi rendszer megváltoztatását sürgette. En erre vonatkozólag már nyilatkoztam és most az általános részben még Vázsonyi Vilmos igen tisztelt képviselőtársamnak vagyok adós a válaszszák Nagyon sajnálom, hogy ő nincs jelen, mert talán , a szó máskép hat, mintha ezt olvasni fogja. Én azt találom, hogy neki nagyon jó napja volt a múlt alkalommal. Vicczelő kedvében volt, és majdnem a nihilizmusig lenézett mindent. Ezt ő megengedheti magának, a ki burokban született, a kinek esze, tudománya, képzettsége, szerencséje, mindene van. De hát minden ember olyan? Neki csak egy tetszik, hogy a kik a doktorátust még nem tették le, azok ne kezdhessék meg a praxist. A többi azonban legyen mind szabad, mert az egyetemi tanárok nem jól tanítanak, ha csak annyit tudna, a mennyit hallgatott, attól elvesztené a pert; hogy az életben a j>raxis értéke attól függ, ki mellé kerül az illető, persze a gyengébb jellemüeknél attól függ, de jobb jellemű ember otthagyja az olyan princzipálist, a ki rosszra tanítja! Azután azt mondja, hogy zugirászokat nevelünk, mert a proletár fiskálisok mindenkinek szignálni fognak. De hiszen nekünk épen az a törekvésünk, hogy ne legyen proletár fiskális, hogy a fiskális képes legyen megélni, de ha a nyakukra eresztünk 5000 ügyvédjelöltet, akkor lesznek majd igazán proletár fiskálisok, a kik mindenkinek szignálnak. Azután ehhez még egy másik ember és az ügyvédi kamara elnézése is szükséges, mert a hol zugirászat folyik, ott az ügyvédi kamarának közbe kell lépnie. Engem tehát Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam érvelése nem győzött meg arról, hogy az az eljárás, a melyet követtünk, helytelen volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyben igazat adok neki abban, hogy munkaalkalmat kell szerezni, de azt már ismételten megmondottam, hogy erre igyekszem is. Most áttérek a 3. §-ra, a melynél csak Sághy Gyula t. képviselő ur hozott fel kifogást, azt t. i., hogy legjobb volna, ha albiró a perrendtartás élctbeléjítetése alkalmával már nem működnék. Hiszen én is erre törekszem, és azt különösen elő fogja mozdítani, ha törvénynyé válik ez a javaslat, a mely az önálló jegyzők működését bevezeti. Akkor a jelesebb önálló jegyzőket előléptetjük a IX. rangosztályba, vagyis albirói fizetést adunk nekik, ezzel az albirák száma le fog szállíttatni, olyan mértékben, a mint csak lehetséges. De egészen eltörölni az albirákat azért még nem lehet; más nevet lehet adni, de a IX. rangosztályt egészen nem lehet eltörölni, mert szervezetileg ugy van beiktatva a birák körébe, hogy az albiró, gyakorlat szerzése végett először a törvényszéknél működik, azután kihelyeztetik végleges székhelyére, a járásbirósághoz; de már a rendes bíróval ez nem történhetik meg. A másik meg az, hogy minden bíróságnál vannak olyan ügykörök, a melyeket nem lehet ugyan a biró kezéből kivenni, de a melyek mégis jelentéktelenebbek, pl. a kihágási eljárás; ezt nem lehet jegyzőre bízni, de albiró egészen jól elintézi. Ott vannak azután a telekkönyvi ügyek, különösen bizonyos komplikáltabb ügyek, ezeket is albiró intézheti el. Azután az albirót kisegítőül lehet ide vagy amoda helyezni, tehát nagy hiányt pótol és ennélfogva, daczára annak,