Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

412 556. országos ülés 1912 január 27-én, szombaton. kot nyújtanak arra nézve, hogy egy kis jóakarattal minden oldal részéről és, hozzáteszem, egy kis politikai bölcseséggel meg lehet oldani a helyzetet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A tisztelt pénzügyminister ur beszédének pénzügyi részével nagyon röviden foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) A tisztelt pénzügyminister ur argumentumként arra vonatkozólag, hogy hadi terheink nem túlságosan nagyok, egy pár európai állam haditerheinek és a Magyarország által viselt haditerheknek perozentuális összehasonlítását olvasta fel. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy mindezek az összehasonlítások igen-igen nagy óvatossággal használandók, és ezt nem a pénzügyminister urnak mondom, mert hiszen ő sokkal jobban ismeri ezeket a nehézségeket. Hiszen az összehasonlithatáshoz először is kellene, hogy a budgetek összeállítása egyforma legyen; kellene, hogy az országok budgeteibe beállított kiadások azonos természetűek legyenek. (TJgy van! balfelöl.) A tisztelt pénzügyminister ur felhozta itt Francziaország és Németország példáit. En csak egy körülményre mutatok rá: A franczia költségvetésben — az 1909. évi példányt kaptam meg — 1200 millió frank szerepel, mint a Dette publique évi terhe; a német birodalmi 1910. évi költségvetésben, ha jól emlékszem, 210 és egynéhány millió márka van felvéve e czimen és a magyar 1912. évi költségvetésbe 323 millió van beállítva. Hogy a költségvetések micsoda kiadási tételeket foglalnak magukban, az egyáltalán véletlenektől függ. (TJgy van! TJgy van! balfelol.) Rámutathatok arra, hogy egy nemzeti szerencsétlenség Európa egyik legvagyonosabb államának budgetjébe óriási kiadási tételt állított be államadóssági kamatok formájában, de rámutatok egy másik tételre is, a melyről e napokban részletesen nyilatkoztam volt, hogy t. i. a különböző budgetekben különbözők azok az üzemi kiadások, a melyek nem sorozhatok a tulajdonképeni állami funkcziók költségei közé. ( ügy van ! balfelol.) Hogy az összehasonlítás mértékadó lehessen, hogy ezen összehasonlításból azt értsük meg, hogy tulajdonképen mennyit fordít valamelyik állam a hadügyi terhek fedezésére, mennyivel járul valamelyik állam a hadügyi terhekhez, a másik államhoz viszonyítva, erre az ilyen perozentuális összeállítás egyáltalában nem alkalmas. Engedje meg a t. ház, hogy a perczentualitással végezve, egyre hivatkozzam. Azon országoknak, a melyeket a t. pénzügyminister ur felhozott, népessége, terjedelme óriási különbözeteket mutat. Például rámutatok a franczia költségvetésben egy körülményre : arra, hogy ott van külön gyarmatügyi ministerium, és hogy a költségvetés egy részében Martinique-től elkezdve és nem tudom, hol végezve, számtalan kis gyarmati költségvetéshezi hozzájárulás foglaltatik; Francziaország gyarmatainak népessége pedig ötven millióra megy. Már most ezzel a költségvetéssel hasonlítani össze Magyarország költségvetését, (Igaz ! TJgy van! balfelol.) vagy összehasonlítani a né.met birodalmi költségvetéssel, ezt én czélravezetőnek nem tartom, mert a hadügyi költségek elbírálásánál egyáltalában nem az arány a döntő, hanem egy a feltétlen mérvadó: a tényleges szükségnek mérve. (Igaz! TJgy van! balfelol.) A tényleges szükség mérvének megfelelő hadügyi költségeket viselnie kell az államnak, bármilyen áldozatába kerüljön is, mig a tényleges szükség mérvén túlmenő hadügyi költségek pénzfecsérlésszámba mennek mindenütt. (Igaz! TJgy van! a báloldalon.) Ha a hadügyi költségvetéssel foglalkozunk, akkor a kérdéssel csak abból a szempontból kell foglalkoznunk, hogy mi az, a mivel az egyik vagy a másik állam a hadügyi költségekhez járul, és mivel van indokolva az a mérv, a mely ezt a hozzájárulást megkívánja. Csak röviden mutatok arra, hogy azokkal a vádakkal szemben, hogy Magyarország, sőt maga a monarchia is a hadügyi kiadások terén nem vállalta azt a terhet, a melyet tulajdonképen vállalnia kellett volna, vagy hogy mondjuk, mulasztás történt ezen a téren, egy számsorozatot hozhatok fel, a mely megdönti mindezen vádakat. Az első közösügyi költségvetés, az 1868-iki, 184 millió koronában tünteti fel a bruttó összegét az összes közösügyi kiadásoknak. Ezen összeg 1871-ben felemeltetett 207 millióra, 1901-ben — tehát tíz évvel ezelőtt — 362 millióra, s a mint pár nap előtt jeleztem, az 1911-iki költségvetésben már felemeltetik 564 millióra. Ez a számsor, a melyet most jeleztem, s a mely 184 millióról 564 millióra való emelkedést tüntet fel, azt hiszem, megdönti azt a tételt, hogy a hadügyi kiadások terén — hiszen a közösügyi kiadások 20 millió kivételével tulajdonképen mind a százazföldi és a tengeri haderőnek kiadásai — a haderő fejlesztése terén fokozatosan ne haladtunk volna. De rámutatok még egy körülményre. Ebben a fejlődésben magában a döntő súly a rendes kiadásokra esik, ugyebár. Az 1868. évben 152 milliót tettek ki a szárazföldi hadsereg rendes kiadásai; ez az összeg 1901-ben felemeltetett 278 millióra, 1911-ben pedig már ez az összeg 362 millióra növekedett. S ezzel szemben rá kell mutatnom arra a körülményre, hogy tulajdonképen a közös hadsereg létszáma ezen idő alatt lényeges változást úgyszólván nem is szenvedett. Az első kimutatás, a mely a kezembe akadt, az 1868. évi közösügyi költségvetés kimutatása, a rendes szükségletben foglalt legénység és tisztikarról tulajdonképen már egy nagyobb számot mutat, 339.000 embert tüntet fel összesen, azonban ebből 44.900 rokkantat le kell számítani, ugy hogy tulajdonképen ebben az időben egy 270 és néhány ezer főnyi hadsereggel találkozunk, beleértve a tisztikart, a napidijasokat és a legénységet is. Ez a szám 1875-