Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

312 332. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. tottam : Kiszemeltein magamnak egy olyan tisztviselőt, a ki. soha semmi exezesszust meg nem enged magának, a ki, mint a székely mondja : minden garast a fogához ver, és épen csak legelemibb szükségleteit elégíti ki. Erről az emberről tudtam, hogy minden krajczárnyi kiadásáról naplót vezet és így megtudhatom róla, hogy mire mennyit kell feltétlenül kiadnia. Ez a tisztviselő a VIII. rangosztály 3. fokozatába van sorozva, tehát 1800 forint vagyis 3000 korona fizetése van. Elkértem tőle a naplóját, a melybe tételről-tételre mindent beleírt és összeszámítottam, hogy mire mennyit ad ki. A következő tételeket találtam benne : (Halljuk ! Halljuk !) 3600 K évi fizetéssel javadalmazott tisztviselőnek IV. osztályú keresti adóban 68 K-t kell fizetnie évenként ; általános jövedelmi póradóban ki kell adnia 23 K 60 f-t; országos betegápolási pótadóban fizet 3 K 40 f-t, bélyegben, a melyet havonkénti nyugtájára, beleértve negyedévenkénti házbér jutalékát, venni tartozik, 17 K 60 f-t-ad ki. Luxuskiadásai a következők : Előfizetett a Pesti Naplóra 28 K-t, egy szaklapra, mert hiszen hivatalnokember, adott 10 K-t ; belépett egy kaszinóba, ott fizetett 24 K-t ; előfizetett egy divatlapra a felesége számára, mert minden ruháját maga kénytelen csinálni és igy erre szüksége van, 10 K-t, egy éven keresztül társadalmi adóban, jótékonyságra, kéregetőknek, nőegyletnek stb. 20 K-t adott ki; négy j)ár cipőt csináltatott magának és a feleségének, a, miért összesen 80 K-t fizetett ; két ruhát csináltatott magának, kettőt a feleségének, a mi 160 K-ba került természetesen meglehetősen kevés luxussal volt kiállítva az a ruha, a mely csak ennyibe került. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Felöltőre a maga és a felesége részére elköltött 200 K-t, fehérneműre 200 K-t; fűtésre 200 K-t: mosásra, vasalásra és a hozzátartozókra 180 K-t; kalapra, nyakkendőre és egyéb apróságokra 82 K-t, világításra 120 K-t, vízdíjakra kifizetett 43 K 20 fillért, ez tehát összesen 1772 K-ra ment fel, a nélkül, hogy az elsőrendű szükségletek még benne foglaltatnának, maradt tehát havonként élelemre és minden egyébre, a mi szükséges, 177 K. Ebből íi 177 K-ból naponként megettek egy kiló húst, a mi túlságos soknak két embernél nem mondható, természetesen sem vadhús, sem hal, sem szárnyas nincs benne ; ez 48 K ; zsírra kiadott 4 K-t, fűszerre 40 K-t, cse.lédbérre 20 K-t. Ezek a legelsőrangu szükségletek és maradt 17 K-ja, hogy abból fürödjön, gyógyszertárt, orvost fizessen; hogy néha szinházba menjen; hogy borravalókat adjon és hogy dohányozzék. Holló Lajos: Hát a gyerekek hol vannak? (Felkiáltások : Nincs !) Vaientsik Ferencz: Az ilyen tisztviselőnek, a ki csak ilyen számadás mellett képes magát és családját fentartani bekövetkezik egy betegsége, mikor orvost és gyógyszertárt kell fizetnie, véletlenül születik egy gyermeke, (Élénk derültség) a mivel természetesen megszaporodik a költség s megmondom, t. ház, hogy mit csinál akkor. Először észrevétlenül beadósodik a fűszeresnek, beadósodik a szabójának, czipészének és annak a tisztviselőnek, a ki az államhatalmat képviseli, a kinek igazságot kell szolgáltatnia és a kinek ezeknek az embereknek az ügyeiben el kell járnia, mindenkinek le kell kötelezve lennie, mert jól tudja, hogy csak egyik hitelezője mozduljon meg, az maga után rántja a többit is és egész exisztencziája tönkremegy. Ilyen körülmények között azt hiszem, hogy a tisztviselők helyzete fenn nem tartható. Pedig én itt csak az elsőrangú szükségletekről beszéltem, (Az elnöki székei Jankovich Béla alelnök foglalja el.) azonban ugy vélem, hogy egy tisztviselő, a ki az állam szolgálatába szegődik, még nem kell, hogy lemondjon az élet örömeiről. Azért vagyunk emberek, hogy szellemi élvezetekben is legyen részünk ; hiszen a tisztviselő könnyelmű Ezsau módjára nem adhatja el a maga elsőszülöttségi jogát vagy a maga megélhetési jogát egy tál lencséért, sőt azért a r^omorult három tál ételért sem, a melyet sorsa minden napra juttat neki. (ügy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem kívánhatjuk tőle, mert az a tisztviselő, a ki a VIII. rangosztályban van, egyetemet végzett kultúrember, a kinek vannak bizonyos minimális kulturigényei, attól a tisztviselőtől elvárjuk, hogy évenként egyszer a vidékről a fővárosba feljöjjön és itt a kulturélet központjában lásson, halljon és tapasztaljon ; elvárjuk, hogy könyveket vásároljon ; kell olvasnia, hogy szellemi élvezetekben legyen része. Hol van ezekre a fedezet ? Nem jut egy fillér fedezet sem. Méltóztassékelgondolni, hogy az a drágaság, a mely kétségtelenül fennáll, a melyet letagadni nem lehet, mert mindannyian érezzük, elsősorban épen azt a tisztviselőt sújtja. Egyedül a tisztviselő nem tud védekezni a drágaság ellen, mert az utolsó napszámos is felemeli a napszámbérét, a mesterember az ő produktumait drágábban adja el, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbalóldalon.) az ügyvéd és az orvos a maga szellemi munkáját magasabb áron értékesiti : egyedül a tisztviselő az, a kinek a keze le van kötve és semmi módon nem tud magán segíteni, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) hacsak nem panamázik, meg nem engedett dolgokat nem csinál. Már pedig az Isten őrizze meg ettől az országot, épen még ez a nyomorúsága hiányzik, hogy tisztviselőinek megbízhatóságát is elveszítse, hogy a tisztviselői karba bejusson az az elkeseredés, a mely őket arra ösztönzi, hogy meg nem engedett dolgokat csináljanak ; akkor igazán eltűnik ez az ország a föld színéről. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meggondolni, hogy ha a tisztviselőnek családja van és több gyermeke van, abban az esetben nagyobb kiadása is van. És ezért igen helyes volt az a kezdeményezés, — nem tudom., a jiénzügyminister úrtól eredt-e vagy a