Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

310 332. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. előttünk fekszik egy törvényjavaslat, mely sok­kal nagyobb megterhelést czéloz, mint az összes eddigi javaslatok, de a kilenczes bizottsági pro­gramm megvalósításáról még csak szó sincs, Ha az obstrukcziót semmi egyéb nem iga­zolná, ez az egyetlen körülmény is azt teljesen indokolttá és jogosulttá tenné. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház. kérdés az is, hogy a véderőtörvénynyel minő terhek fognak majd az országra háramolni? A mi a terheket illeti, e tekintetben a legkülönbözőbb számításokat hallottam. Épen az, hogy olyan sok ember, a ki a kérdéssel komolyan és behatóan foglalkozik és számításokat eszközöl, más és más összege­ket mond, a mibe majd a hadügyi javaslatok kerülni fognak, bizonyítéka annak, hogy a mi­kor az ország ilyen törvényjavaslat elé állítta­tik, tulaldonképen sötétbe ugrást követ el. Egyetlen megnyugtató momentum az volna, hogy a pénzügyminister ur kijelentette és teg­nap az előadó ur is volt szives kijelenteni, hogy a hadügyi terhek az államháztartás egyensúlyát megbillenteni nem fogják. Nagy tisztelettel vi­seltetem a pénzügyminister ur iránt, szak­értelmét kétségbe nem vonom, és ha az ország álla­potait nem ismerném kellően, szavainak feltét­len hitelt kellene adnom. De a ki ismeri azt a számos szociális nyomo­rúságot, mely ebben az országban van, a ki tudja például, hogy a vasúti mizériák miatt ma-hol­nap elakad a forgalmunk, a ki tisztában van azzal, hogy az iskolaköteleseknek egy jelenté­keny része beiskolázatlan, a ki tudja, hogy a kórházak a betegek befogadására elégtelenek, a ki tudja, hogy nálunk az ország számos vidé­kén vannak helyek, a hol 30—40 kilométeren belül orvost nem lehet kapni, mert tisztességgel díjazni nem tudjuk, a ki ismeri közutaink álla­potát, a ki ismeri bajainkat és nyomorúságun­kat : az egykönnyen hitelt adni ennek nem fog, mert hiszen az országnak teherbíró képessége akkor van meg, ha arányosan, nemcsak bizo­nyos szakra, ágra tud áldozni, hanem ki tudja elégíteni az állam mindazokat a jogosult köve­telményeket, a melyek irányában támasztatnak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Statisztikai adatokat kellene felhozni az ország különböző részeiből abban a tekintetben, hogy micsoda mizériák vannak az országban, és micsoda elhanyagolt állapotban vannak ezek? E statisztikai adatok azonban kissé önkényesek és a figyelmet is elvonják. Ismerek egy várme­gyét, a hol születtem, a hol lakom; ennek a vármegyének állapotairól mondok el egyet-mást. (Halljuk! a baloldalon.) A vármegyének 110.000 lakosa van, a melynek 90 százaléka színtiszta magyar. Sümegi Vilmos: Azért mellőzik! Valentsik Ferencz: Sokszor halljuk a frázist, hogy a székelyföld Magyarországnak keleti véd­bástyája, azt minden erővel és minden eszközzel meg kell védeni. Sajnos, ez mindig csak frázis­nak való. Bizonyítja ezt az én vármegyém esete. Tudjuk, hogy minden közgazdasági fellen­dülésnek első tényezője a jó forgalmi viszony, az olcsó közlekedés. Azt hiszem, hogyha európai embernek mondanám el, a mit elmondandó leszek, nem tudná elhinni. A 110.000 lakost számláló székely vármegyén hét kilométernyi utón vonul keresztül az államvasút, és ezen hét kilométerben egyetlen nemzetiséglakta községün­ket érinti, annak fütyölt is, a mig a koaliczió el nem törölte ezt a vívmányt, most már nem is fütyül. (Derültség a szélsöbaloldalon.) A vár­megyének ebből ennyi haszna van. De tovább megyek. Az iskolakötelesek 25—30°/o-abeiskolázatlan egyszerűen azért, mert iskolákra pénz nincs. Nálunk 40 kilométeres körön belül pár év óta sem egy orvos, sem egy gyógyszertár nincsen. (Félhiáltásolc balfelől: Hallatlan!) Hajdan virágzó ipara és kereskedelme volt Székelyudvarhely városának, iparosai igen jól tudtak keresetükből megélni ; most például a 80 tagot számláló fazekastársulatból ma már alig van és a czéhmester is kivándorolt Amerikába. Tízezer lakost számlál egy város és annak összes egyenes állami adója 100.000 korona, a melyből 15.000 koronát behajthatatlanság czimén le kellett írni. Tehát végződik a szám­adás azzal, hogy a 10.000 lakóju város, a melynek 10—15 évvel ezelőtt élénk kereskedelme volt, a melynek polgárai élhető módban voltak, ina csak 85.000 K egyenes állami adót képes fizetni. Hogy ezzel szemben a pótadó 75—100%, az egészen természetes. (Ugy van! balfelöl.) Közutaink állapotára nézve csak annyit jegy­zek meg, hogy a szomszéd Maros-Torda vár­megyével a közlekedés viczinális közúton tör­ténik (Mozgás.) és méltóztassék meggondolni, hogy hogyan lehetne forgalmat várni ettől az elhagyatott helytől, midőn ha el akarunk jutni vasúton a tőlünk 50 kilométerre levő Csíkszeredába, 14 órai vasúti utat kellene tenni, ha el akarnánk jutni a szomszéd városba, Sepsiszentgyörgyre, akkor 10 órai, ha pedig a 80 kilométer távolságra fekvő Marosvásárhelyre, akkor 14 órai utat kel­lene vasúton tenni. (Mozgás.) Ellenben a nemzeti­séglakta vidékek, azt méltóztassék megnézni, azok kellőleg fel vannak szerelve vasúttal. Nálunk, ha valaki akármilyen pupilláris köl­csönt jó biztosíték mellett fel akar venni a taka­rékpénztártól, nem kaj)ja meg. Magyar pénz­intézet jelzálog-kölcsönöket nem ad. De méltóz­tassék megnézni minden második telekkönyvet: a nemzetiségi pénzintézetek mindenütt rá vannak kebelezve. Es méltóztassék megengedni, hogy annak igazolására, milyen elhanyagolt hely ez, az állami épületek helyzetét is említem ; ott van egy törvényszéki épület, a melyet az állam 10—15 év előtt potom pénzen vásárolt. De az olyan álla­potban van, hogy szakértők kimutatták róla, hogy tuberkulózis-baczillusokkal van telítve. (Moz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom