Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

33%. országos ülés 19Í2 január 23-án, kedden. 305 hátrány, mert a mire kikerülnek a katonai szol­gálat alól, akkorára nem 22 vagy 23 évesek, hanem 24, 25, sőt 26 évesek lesznek. Ez a hibája is meg­van a véderő] avaslatnak a népet illetőleg, hogy mindinkább kitolja a szolgálati idő teljesítésének lejártát. A választójogról is akarnék beszélni. Hogy a választójogot sürgősen kell megcsinálni, azt örömmel hallottam az előadó úrtól is, de az ellentét épen a választójog mikénti megesinálásában rejlik. Az ország intelligenciájának nagyobb része a régi választójogot némileg arányosítani s esetleg kiterjeszteni akarja, de jelenlegi formájában meg­hagyni kivánja ; másik része pedig, számolva az ujabb idők követelményeivel, a melyek elől ki­térni nem lehet és számolva azzal a rendszerrel, a mely minden körülmények között biztosítja Magyarországon .a bécsi hatalmat, annak alkot­mányos köpenyegben való érvényesülését, olyan választójogot akar, hogy a ki terheket visel, annak joga is legyen s hogy azok a visszaélések, a melyek a mostani választásokat jellemzik és a melyek Magyarország jövőjére is veszedelmesek lehetnek, kiküszöböljék. Szmrecsányi György: Privigye mutatja a példát! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! B. Hámos Antal : Ne zavard a szónokot! Szabó István (nagyatádi) : Engem nem lehet zavarni ! A többség nem is igen veszi észre, hogy a most lezajlott választásokon, a hol a többséget olyan rendkívüli eszközökkel szerezték meg, épen ez az általuk követett választási eljárás igen sokakat, a kik eddig nem voltak hivei a választójog széles kiterjesztésének, annak híveivé tett. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) En igen szeretném ebben a kér­désben ismerni a kormány álláspontját, de a kor­mány igen tartózkodó, nem mond semmit. (Zaj. Elnök csenget.) Itt is ugy vagyunk, mint közigaz­gatási eljárásunknál, hogy a nemzetiségekre való hivatkozással a magyar népet is ki akarják szorí­tani a jogok gyakorlásából. Ez nem elfogadható ok, én ezt is csak köpenyegnek tartom arra nézve, hogy valaki az ő czéljait ez alatt a köpenyeg alatt érvényesíthesse. (Ugy van ! a baloldalon.) En tisztelem mindenki meggyőződését, de azt már elvárom, mindenkitől, a ki választói jogot akar és azt mondja, hogy nem akarja nagyon kiterjesztem nemzeti okokból, mondja meg azt is, vájjon milyen eszközöket akar létesíteni a visszaélések kiküszöbölésére ? Sümegi Vilmos: Vesztegetés, presszió! Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi): Annak még leg­alább van valami magyarázata, ha azt mondja valaki, hogy veszedelmesnek tartja a kiterjesztést magyar nemzeti szempontból, de annak adja magyarázatát valaki, hogy miért nem tartja ve­szedelmesnek a választások mostani vesztegető rendszerét, és magyarázza meg nekem valaki, hogy milyen eszközökkel akarja hát kiküszöbölni ÍTÉPVH. KAPLÓ. 1910 1915. XIV. KÖTET. a választásoknál ezen tovább meg nem engedhető visszaéléseket ? Szeretnék arra nézve véleményt hallani a túloldalról, hogy t. i. ha nem a községenkénti, titkos választások utján, akkor milyen eszközökkel akarják ezt a rendszert lehetetlenné tenni ? Én más eszközt nem találok erre nézve. Aban találom a legfontosabb eszközt, hogy a nép nagy tömegé­nek adjuk meg a választói jogot; ne lehessen olyan könnyen megvenni tízezer embert mint ezer embert. Szükséges ez a kiterjesztés először is a jog szem­pontjából, mert a ki terhet visel, annak jogot is kell adni. Talán csak nem ezen mosolyognak t. kép­viselőtársaim a túloldalon ? Felteszem, hogy nem ezen. Hiszen a jó módban, a hatalomban nagyon felületesen, nagyon könnyen lehet mosolyogni és Ítélni, de tessék beleképzelni magát annak a népnek a sorsába, a melyik terheket visel, joga azonban nincsen. Ott nem lehet a helyzetet máskép megítélni és ott nem fakad mosoly az ember ajkán, a mikor Ítéletet mond. Vertán Etele : Ott a munkát is máskép értik ! Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : Szeretném hallani a t. túloldalról annak a módját, hogyan akarják a vesztegetést megszüntetni ? Várom ennek ki­nyilatkoztatását. Talán még sem lehet azt a tételt felállítani Magyarországon, hogy az egyik­kel szolgáltatunk egy évet a katonaságnál, a másikkal 2, 3, 4 évet és a politikai jogot annak adjuk, a ki egy évet szolgál, a ki pedig három évet, annak pedig nem adunk sem jogot, sem kárpótlást. Hát, t. többség, ez nem igazság; ezt igazságosnak nevezni nem lehet. Azt a népet legalább jogokhoz kell juttatnunk, ha már annvi terhet rakunk rá és ha a terhes szolgálatra a népet állítjuk és nem az intelligencziát. Ha pedig nem akarnak jogot adni, miért nem adnak kár­pótlást a hosszabb katonai szolgálatért ? Miért kell annak többet szolgálni \ Nagyon komoly dolog ez és én mondhatom az uraknak, hogy ezeket a kérdéseket meg kell oldani minden magyar embernek, a ki a magyar nemzet összességének együttműködését őszintén óhajtja. Ha a választásoknál nézzük ezeket a dolgokat, én, a ki a népjogok kiterjesztésének vagyok a hive, a ki igazán igzságtalannak tartottam azt, hogy az én őseimnek nem volt szavazati joguk, hanem csak szolgai kötelezettségük ezer esztendőn át ebben az országban, ha most van is jogom, épen olyan igazságtalanságnak tartom, hogy a nép ezreinek, millióinak még most sincs joguk az országban, csak kötelezettségeik, csak terheik vannak. Ebből kiindulva oda állok azok mellé, a kik Magyaror­szágon a népjogokat ki akarják terjeszteni. (He­lyeslés baljelől.) És ha már kiterjesztésről van szó, hiszen mindennek van határa, én sem akarom határ­talanul és a nemzet rovására ezt a kiterjesztést. (Felkiáltásaié jobbfelől: Hiszen akkor egyetértünk !) 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom