Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

332. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. 299 zárkózni azon követelések teljesítése elől, a melyek az ország jól felfogott érdekében teljesen igazságosak és jogosultak. A parlamentnek munkaképessége csak akkor biztosítható, ha az országban többség és kormány intézményesen biztosítani tudja a választások tisztességét és tisztaságát, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Minden parlamenti felfordulás és minden parlamenti zavar onnan ered, hogy Magyarországnak nincsen egy olyan választói joga, nincs Magyarországon egy olyan választójogi gyakorlat, a mely az ő összes polgárainak szabad vélemény-nyilvánítását biztosítaná. Épen azért a mi pártunk részéről is követeljük ennek a demokratikus választói reformnak minél sürgősebb megvalósítását. Természetesen ma már, a dolgok mai előrehaladott stádiumában úgyszólván a választói jogra nézve is a sorrend kérdése a legsúlyosabb és a legkritikusabb momentum. Véleményünk szerint a már félig letárgyalt véderő javaslatot a napirendről levenni bajosan lesz lehetséges, de mindenesetre ezen törvény megszavazása csak akkor várható, ha a választói reformról szóló törvényjavaslat legalább beterjesztetik a házban, és ha az a választói reform egy olyan igazságos választói reform lesz, a melylyel mindazok egyetérthetnek, a kik nem tévesztik szem elől az egész nép érdekeit akkor, a mikor ezen fontos, évtizedekre, évszázadokra szóló törvényjavaslatot megszavazzák. A véderő]avaslat elintézését és a parlament tartós munkaképességét csakis a választói reformról szóló törvényjavaslat benyújtásával, a véderőben lévő közjogi sérelmek orvoslásával, az altiszti kérdés rendezésével, a kétéves katonai szolgálatról szóló elv összes konzekvencziáinak levonásával lehet elérni, de mindezek fölébe helyezzük mi, pártunk részéről, a néppárt részéről, a választások tisztaságának intézményes biztosítását. Mindezek után kijelentem a néppárt nevében, hogy a felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szabó István (nagyatádi) képviselő ur következik! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Az 1912. évi költségvetés általánosságban és részleteiben is letárgyalva lévén, előttünk fekszik a törvényjavaslat, a mely felhatalmazza a kormányt ezen letárgyalt költségvetésnek keresztülvitelére és végrehajtására. Eégi szokás a képviselőházban, hogy a különböző politikai pártoknak és az egyes képviselőknek is jogukban áll a felhatalmazási vitánál bizalmukat, vagy bizalmatlanságukat kifejezésre juttatni és azt kellőképen indokolni. Én is ezen a jogon szólalok fel pártom nevében is, és előre is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az egyénektől és az egyes ténykedésektől eltekintve, a mostam kormány és a mostani többség iránt különösen, a mostani kormányzati rendszerrel szemben bizalommal nem viseltetünk. Már maga az a rendszer, a melyikkel az igen t. többség az ő többségét összehozta, véleményem szerint, elitélendő. Nem épen ez a többség kezdte meg azt a rendszert, hogy a választásokat pénzzel befolyásolják ; régi megszokott dolog volt ez, de a jelenlegi többség ezen a téren, mondhatni, rekordot teremtett. (TJgy van ! baljelöl.) Én magát ezen irányzatot tartom nagyon veszedelmesnek Magyarországra nézve ; veszedelmesnek tartom pedig azért, mert ha a választásoknál a jövőben is mindig az érvényesülhet, a kinek több pénze van, akkor a magyarság, a magyar nemzet akarata a választásoknál sohasem fog érvényesülni. Hiszen a mi elleneinknek, azoknak, a kik Magyarország önállóságra való törekvéseit nem jó szemmel nézik, a kik erre való igyekezetünket visszaszorítani törekszenek, azoknak sokkal több pénzük van, mint nekünk, s ha Magyarországon egy párt azt a szokást teszi állandóvá, hogy a pénznek erejét is belevegyiti a választásokba a többség megszerzésére, akkor a magyar nemzet, mint mondtam is, ezen a téren mindig hátrányban marad azokkal szemben, a kiknek nálánál több pénzük van. De veszedelmes ez az irány, t. képviselőház, a jövő szempontjából is. Nekem nem szándékom a t. többséget más irányzatokkal megvádolni, nem is akarom ezt róla feltenni, de ha a régi reczipe szerint a bécsi központi hatalomnál felmerülne az a gondolat, hogy a dualizmus helyett trializmus létesítsen ebben a monarchiában, akkor, ha ebben a képviselőházban sem a t. többség, sem az ellenzék soraiból egj^etlenegy ember sem vállalkoznék is ennek a programmnak keresztülvitelére, lennének mégis emberek, — sajnos, a tapasztalat már bebizonyította, hogy Magyarországon mindenre lehet egyéneket kapni — (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) mondom, lennének mégis emberek, a kik vállalnák a kormányt azzal a világos czélzattal, hogy ezeket a törekvéseket megvalósítják. Hiába volna ennek az országgyűlésnek legnagyobb ellenzése, az újonnan kinevezett kormány, melynek egyetlenegy tagja sem lenne e képviselőházból való s a mely látszólag a nemzetben sem birna semmi alappal, mesés összegeket dobna bele a választási harezba s ennek révén bizonyára sikert aratna. Ha mi választóközönségünket arra neveljük, hogy választói jogosultságát ugy igyekezzék érvényesíteni, hogy annak adja szavazatát, a ki többet fizet érte, — mert ennek hasznát pillanatnyilag nyomban érezheti — mondom, ha bele neveljük választóközönségünket ebbe a felfogásba, akkor az az uj kormány, a mely a nemzetre egy káros politikát akar keresztülhajtani, egy, a mostani választásnál elköltött pénzeknél sokkal nagyobb összeggel, ezeknek a törekvéseknek keresztülvitelére is meg tudja szerezni Magyarországon a többséget. Ezért tartom én olyan nagyon veszedelmesnek azt a taktikát és azt az eljárást, a mit a többség a múlt választásoknál sokkal nagyobb mértékben alkalmazott, mint azt eddig bármikor is láttuk. 38*